Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Kérdezd meg az URat – akár a koronavírus kapcsán is! (Szabó Zoltán)

Isten szól. Szava hallható, akarata megismerhető. Az a vágya, hogy meghalljuk Őt nagyobb és „kisebb” kérdéseinkben egyaránt. A gond mindig velünk van! Akarjuk-e meghallani Őt? Érdekel-e az Ő hangja, vagy megelégszünk pótlékokkal?  Mondjuk, a helyi gyülekezet pásztorának, vagy a médiák képviselőinek a hangjával?

Amikor a Jelenések könyvében szinte monoton egymásutánban az hangzik el, hogy „akinek van füle hallja, hogy mit mond a lélek a gyülekezeteknek”, akkor vajon értjük-e, eszünkbe jut-e az, hogy Isten újból és újból hangsúlyt akar helyezni arra, hogy  nem elég a hallószervi egészség – a tény, hogy van füled – hanem kell hogy olyan fülünk legyen, amelyik meghallja az Isten szavát. Reagál az Ő közvetlen megszólítására. Mennyire szükség van arra, hogy halljuk őt, különösen amikor beteljesedni látjuk, hogy a "világ fejedelmei megfogyatkoznak a tanácsban"!

A széthullástól a gyógyulásig 1. (Kálmán Ernő)

Napjainkban számos gyülekezet néz szembe a szakadások, sőt a széthullás fájdalmával. Sebeket kapunk és sebeket ejtünk. Kálmán Ernő egy több részes sorozat keretében keresi a választ részben a "miért"-ekre, részban a "hogyan"-okra. Mi áll mindennek a hátterében és hogyan lehet úgy továbblépni, hogy lépéseink a gyógyulást, egymás befogadását segítsék elő. Lehet, hogy először az önképünkön kellene változtatni, és hinni abban, hogy Isten mindegyikünknek adott valami olyan egyedi értéket, amellyel kizárólag mi tudunk szolgálni? Lehet, hogy a gyógyulás saját magunk elfogadásával kezdődik?...

Keresztség (Juhász István)

"Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által" (1Pt 3,21)

Mit jelent a keresztség-bemerítkezés az apostol számára?

Keresztelő Jánosról mint követről és útkészítőről beszél Jézus.  Vajon mivel több az újszövetségi bemerítkezés a Keresztelő János által hirdetett "megtérés keresztségétől"?

A “magunk választotta istentisztelet” – Áház élete (Szabó Zoltán)

Áház, apjának Jótámnak az életpéldáját vitte tovább – annak minden terhes örökségével együtt. A színből, nem pedig szívből gyakorolt kegyességnek a környezetre gyakorolt nagyon is jól nyomonkövethető eredménye ugyanis az, hogy az emberek csupán szükséges színjátéknak” tekintik az istenfélelem alkalmazott formáit. Az isteni rend és az abból fakadó belső erő így „viszonylagossá” válik, egyfajta szabadonválasztott egyetemi tantárggyá, amelyért persze plussz kreditpontok járnak, ám arra mégis jogot formálunk, hogy eldöntsük mikor mit (mely elemeket) veszünk föl, és mit hagyunk ki. Azt gondolom, hogy Istennek azokat a "maximalista" parancsolatait is, mely szerint „szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből...” egy olyan olvasattá szelídítettük, amely szerint ez csupán egy olyan idea, amelyet ha igyekszünk – jól-rosszul – elérni, akkor Istennek nem lehet nagy gondja velünk.

Mielőtt bárki is félreértené: a fő kérdés nyilván nem az, hogy mi emberek tudunk-e szándéknyilatkozatnál többet az Úr elé hozni, hanem az, hogy a szívünk mélyén lemondtunk-e arról a meggyőződésről, hogy Isten valóban a mi gyökeres átformálódásunkon munkálkodik: az idők, az események láncolata, a környezet elrendezése továbbra is mind-mind az Övé; ezekre nekünk nincs ráhatásunk, de arra van, hogy amikor Ő szól, akkor kihátrálunk-e a vele való párbeszédből, vagy elhisszük és megtesszük azt, amit velünk közöl.

Zakariás, Erzsébet, Mária, János, Jézus – Csodák akkor, és csodák ma (Szőke Ernő)

Jézus születésének történetéről sokszor és sokféleképpen hallottak már 2000 éve is (Lukács 1:1-4.) és hallanak most is az emberek. Az elmúlt vasárnap Szőke Ernő kötötte össze a születést megelőző rendkívüli eseményeket olyan csodákkal, amelyekről napjaink keresztyénei tesznek biznyságot.

Én vagyok a világ világossága (Juhász István)

Mi a feladata világosságnak? Az, hogy lássunk és láthatóvá váljunk!

"Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség." (1Jn 1,5)

Az egyre idősödő János apostol még fél évszázad elteltével is azt hirdeti, amit Jézustól hallott: hogyan járhatunk a világosságban és milyen következményei lesznek ennek az életünkben. Arra tanít, hogy ha világosságban járunk, akkor közösségünk van az Istennel.

Szívből, vagy színből? – Szeretetből, vagy félelemből? – Jótám élete (Szabó Zoltán)

Jótám élettörténetére mind a II. Királyok 15., mind pedig II. Krónika 27. csak néhány verset szán. Ezeknek is kb. a fele a konkrét életrajzi adatokkal foglalkozik. Tényleges cselekedeteiről alig 3-4 versszak szól. Elég lehet ez egy életút felvázolásához? Emberi logikánk szerint aligha..., pedig ebben a néhány versben benne van mindaz, ami figyelmünket azokra a mozzanatokra fókuszálja, amire a Szentlélek éppen az ő története kapcsán akar tanítani bennünket. Ha több lenne leírva, valószínűleg szétszóródna a figyelmünk és nem kerülnének homlokterünkbe a legfontosabb jellemzők.

A feljegyzett néhány vers szerint Jótám „Kedves dolgot cselekedett az ÚR előtt. Úgy cselekedett, ahogy apja, Uzzijjá is, csakhogy ő nem ment be az ÚR templomába. A nép azonban továbbra is vétkezett.”
 
Feltűnő lehet, hogy a történet egyedül a MOTIVÁCIÓ tekintetében hallgat. Tudunk a cselekedetek tényéről, és arról is, hogy ezek kedvesek voltak az ÚR szemében, de nem kapunk híradást a király szívének valódi állapotáról. Felőle nem hangzik el hogy „teljes szívvel kereste az Urat”.
 
A hallgatás érthetően felvet egy általános kérdést, ami egyben a mi korunk kérdése is: A helyes cselekedetek mögött mi áll? Párhuzamba állítható e a „helyes, azaz jó” cselekedet az őszinte, odaadó szívvel? Szolgálatunknak vajon mekkora hányada mögött áll Isten valódi szeretete, és mekkora lehet az a rész, amelyet a félelem, a megszokás, a tradíció stb – sőt: a törvény igazgat?

Play this podcast on Podbean App