Élő víz folyamai... Jn 7:38
Episodes
Sunday May 21, 2017
A tanítványság torzulásai 4. rész - Az ima (Szabó Zoltán)
Sunday May 21, 2017
Sunday May 21, 2017
Arra kerestük a választ, hogy a mai ember vajon érti-e az ima lényegét, miért vallunk annyiszor kudarcot ezen a területen, miért annyira "kicsi" az imaéletünk hatékonysága.
Lehet, hogy a ránkhagyományozás során már ez az alapvető érték is torzulásokon ment volna keresztül...?
Sunday Oct 23, 2016
A tanítványság torzulásai 3. rész - Az Úrvacsora (Szabó Zoltán)
Sunday Oct 23, 2016
Sunday Oct 23, 2016
A tanítványságról szóló sorozat végén már hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy Jézus éppen az Úrvacsora gyakorlatának bevezetésével kívánta megóvni a tanítványokat attól, hogy visszaessenek a "pozicionálási" törekvések hálójába, abba a jellemvonásba, amely ellen Jézus az együtt töltött évek alatt mindvégig harcolt.
Jelen sorozatunkban pedig azt vizsgáljuk, hogy a történelem során hogyan sérült, majd torzult el az első hívek friss élményeinek hatása alatt még a lelkesedés hangján megszólaltató mondat: – "állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban." – szinte minden eleme és mondanivalója. (Ap.csel. 2,42.)
A korábbi részekben az akkori testvérek életét meghatározó négy "alaptevékenységből" kettőről (apostolok tudománya és közösség) beszéltünk. Most a kenyérmegtörés gyakorlatának torzulásairól elmélkedünk, a gondolkodáshoz a Korintusiakhoz írt első levél 11. részét hívva segítségül. A jobb megértés érdekében az eredeti görög jelentésárnyalatokat jóval teljesebben tartalmazó angol "kiterjesztett fordítás" magyar változatát használjuk. (Innen letölthető.) Bízom abban, hogy Isten áldásaként feloldódhatnak az esetleg még élő görcseink, és egyre mélyebben élhetjük át a Krisztus halálában (és feltámadásában) való egyenlő részesedésünk valóban Istent dicsőítő csodáját!
Sunday Jun 19, 2016
A tanítványság torzulásai 2. rész - A közösség (Szabó Zoltán)
Sunday Jun 19, 2016
Sunday Jun 19, 2016
A tanítványság torzulásairól szóló sorozat következő üzenete arról szól, hogy az élő és virágzó közösségek alapja az abban élő testvérek személyes, mély kapcsolata – NEM egy rendszerrel, hanem – az őket elhívó Istennel és az Ő Krisztusával. Ismét végignézzük a Szentírás tudósításait azzal a szomorú ténnyel kapcsolatban, hogy az Ap.csel. 2,42 szerinti "gyülekezetek második alappillére", a közösség már a kívánatos mintának tekintett első gyülekezetek életében is milyen hihetetlen gyorsan széthullásnak indult.
Alig telik el az első Pünkösd és már mutatkoznak az errózió jelei: Annániás és Szafira (majd nem sokkal később Simon mágus) példája jól szemlélteti azt az életmódot, amelyben az emberek fenn akarják ugyan tartani a "kegyesség látszatát" de szívük már nem őszinte – akaratlanul is megtagadják annak erejét – és így már csak bomlasztani tudják az igazi közösséget. Szó esik Korinthusról is, ahol hamar felborult a testvériség egysége azzal, hogy voltak aki Pálénak, mások Apollósénak, ismét mások pedig Kéfásénak tartották magukat.
Nagyon hamar megjelentek a "nikolaiták" is, akik természetesnek, sőt kívánatosnak tartották a "papi osztály" (Isten és az egyszerű ember közzé ékelődő réteg) megjelenését – ezzel is hozzájárulva az igazi közösség formai széttagolódásához. (Jel. 2-3) Mindez pedig – úgy ahogyan azt Jézus megjövendölte – a szeretet meghidegüléséhez, a közösségek egyedekre bomlásához vezetett! (Mt. 24,12.)
Miért fontos mindez? Azért, mert ha a kereszténység által oly gyakran idézett "négy alappillért" (apostolok tudománya, közösség, kenyér megtörése és könyörgés az Ap.csel. 2,42 szerint) nem csupán formailag akarjuk utánozni, hanem azok valódi, mély tartalmát kívánjuk megélni, úgy szükséges tanulunk a múltból, megmaradunk Efézusban és nem Laodiceává válnunk... Isten mindig visszavezet bennünket a gondoltsor elejére: az Ővele és az Ő Krisztusával való valódi közösség nélkül (I.Jn. 1,1-4) minden csak PÓTCSELEKVÉS, ami nem segít az egymással való kapcsolatok ápolásában, a kegyesség gyakorlásában sem.
Sunday May 29, 2016
A tanítványság torzulásai 1. rész - Az apostolok tudománya (Szabó Zoltán)
Sunday May 29, 2016
Sunday May 29, 2016
A "Tanítványság" sorozat befejezése után talán érdemes egy kicsit elidőzni annál a szakasznál, amely összeköti a tanítványok múltját a tettek mezejére való lépéssel. Milyen módszert is "választottak" a nagyon gyorsan szaporodó első gyülekezetben a krisztusi küldetés – "tegyetek tanítványokká minden népet" – gyakorlati alkalmazását illetően? Ebben a mini-sorozatban az akkori gyülekezeti életnek azt a négy jellemzőjét vesszük szemügyre, amelyeket az Ap.csel. 2:42 alapján hosszú évszádadok óta a keresztény gyülekezetek alappilléreinek tartanak. A vers így szól: "...És állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban."
Ebben a részben az első – valljuk be igencsak talányosnak hangzó – alappillérről, azaz az "apostolok tudományáról" esik szó. Beszélünk azokról a képzettársításokról, amelyeket a kezdetek óta hozzáfűztek és hozzáfűznek a hívő emberek, és szót ejtünk azokról az okokról, azokról a folyamatokról, amelyek során – a többivel együtt – ennek a szóösszetételnek a jelentése is oly sok torzuláson ment keresztül az évszázadok során. Tesszük ezt abban a hitben, hogy az Isten ígéjéhez való visszatérés folyamatában az Isten szíve szerint való jelentéstartalomra ez esetben sem a bevett és ismertnek vélt asszociációk, hanem egyedül Isten Szentlelke viágíthat rá.