Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Amikor a pillangószárny rebbenése lavinát indít el – Manassé élete 2. (Szabó Zoltán)

Közel fél éves szünet után visszatértünk a Királyok történeteihez. Manassé élete fordulópont volt Júda eljövendő sorsára nézve. A Királyok könyvének szerzője kizárólag gonosz cselekedeteiről ír, míg a Krónikák könyve – miközben ezekről az istentelen tettekről hasonló módon számol be – Manassé megtéréséről is megemlékezik. A történelmi emlékezetből pedig mintha kitörlődött volna ez a megtérés: nevét hallva a "gonosz király" archetípusa sejlik föl előttünk. Vajon miért nem kap hangsúlyt Manassé megtérése a Királyok könyvében? Biztos választ nyilván NEM adhatunk rá, de mintha Isten Lelke szívünkre szeretné helyezni azt a tanulságot, hogy megvan a gonoszságnak az a mélypontja (a matematikában ezt nevezik inflexiós pontnak), amelyen túl visszafordíthatatlan károkkal kell szembenéznie nemcsak a királynak, de Júda egész népének is.

Emlékeztek a pletyka káros hatásáról szóló népmesére? Könnyű szétszórni egy véka tollat a templom tornyából, összeszedegetni viszont a lehetetlenséggel határos. Ilyen lehet a mi életünk is, ha nem vigyázunk: időnként a kis tévedések is lavinát indíthatanak el. "Azért ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket..."

A “pillangó-szárny hatás” – Manassé élete (Szabó Zoltán)

A pillangó-szárny hatás egy olyan közismert elmélet, amely szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. Nos, minden túlzása ellenére, a gondolat arra a felelősségre figyelmeztet, amelyet hordozni kell mindenkinek, aki Isten embere. 

Több alkalommal is foglalkoztunk Ezékiással, Júda egyik legjobb királyával. Minden jósága ellenére azonban volt benne valami, amiről a Biblia is megemlékezik: felfuvalkodottá vált, dicsekedett, – és bizony nem volt mentes az önzéstől sem. Számunkra ezek nem tűnnek olyan súlyos hiányosságoknak, amik beárnyékolhatnák uralkodásának sikerességét... Mondhatnánk: alig több, mint egy "pillangó-szárny rebbenése"... És mégis felmerül a kérdés: lehet, hogy mindennek köze volt ahhoz, hogy fia, az alig 12 évesen trónrakerülő Manassé nem kért abból az Istenből, akit apja imádott, és vérengzése és bálványimádása okán Júda leggonoszabb királyaként vált ismerté?

"Milyennek kell tehát lennetek nektek szent életben és kegyességben, akik várjátok és siettetnétek az Isten napjának eljövetelét...?" teszi fel Péter apostol (2.Pét.3:12) a kérdést – és Ezékiás, valamint az apja példáját elutasító fiú, Manassé életét látva nem is tűnik annyira költőinek ez a kérdés felvetés!

Pozicionálás (helyezkedés) keresztyén módra – Ezékiás élete 3. (Szabó Zoltán)

A "felfuvalkodás" vagy a "dicsekedés" szavakat hallva hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek olyan "világi" tulajdonságok, amelyek a hívő embereket meg sem érintik.

Így lenne?

Azt gondolom kevés olyan ember van akiben egyáltalán nem él az a törekvés, hogy "reflektorfénybe" állítsa magát – akár csak azzal, hogy az Úr áldásainak méltatása közben teret ad annak, hogy az emberek szívében az ő irányába fogalmazódjon meg elismerés. Innen pedig már csak egy lépésre van a bensőnkben megfogant felfuvalkodottságnak teret adó külső "dicsekvés", ami tűnhet akár nagyon szelleminek (hiszen az Úr áldásaival dicsekszünk), a valóságban mégsem több, mint a közöttünk sokszor emlegetett pozicionálás (helyezkedés) keresztyén módra... Pálnak a II. Korinthus 11. részében megfogalmazott "dicsekedése" egy egészen más értelmezést ad a szó valódi tartalmának...

Béke, csapdák, egység – Ezékiás élete 2. (Szabó Zoltán)

Ritka, hogy az Íge többször is hangsúlyozza, hogy valaki minden útjában azt cselekedte, ami "jó, igaz és helyes volt az Istene, az Úr előtt." Ezékiás az egyik ilyen kivétel. "Minden munkában [...] Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt." Mind e mellett az Íge azt is érzékelteti, hogy politikáját tekintve ő sem volt tökéletes. A béke esztendeiben – talán éppen a béke megőrzésének és tartóssá tételének szándékától hajtva – Egyiptom felé tett lépéseket, amit az asszír uralkodó megtorló hadjárattal "jutalmazott".

Tévedett? Igen! De jó vezető volt! A diktatúrát elutasító, mások véleményét is figyelembe vevő uralma alatt mégis olyan egység kovácsolódott a nép és ő közötte, hogy a megpróbáltatás idején egy emberként sorakozott fel mögötte Júda. Sokat kell még nekünk is tanulnunk arról, hogy nem kell élnünk mindazzal a lehetőséggel, ami látómezőnkbe kerül – akkor sem, ha a cél nemes, és mások megmenekedését kívánjuk szolgálni vele. Nagyobb része leginkább csak csapda. Megőrizni sem tudjuk egymást a saját fejünk szerint...

Szívből, vagy színből? – Szeretetből, vagy félelemből? – Jótám élete (Szabó Zoltán)

Jótám élettörténetére mind a II. Királyok 15., mind pedig II. Krónika 27. csak néhány verset szán. Ezeknek is kb. a fele a konkrét életrajzi adatokkal foglalkozik. Tényleges cselekedeteiről alig 3-4 versszak szól. Elég lehet ez egy életút felvázolásához? Emberi logikánk szerint aligha..., pedig ebben a néhány versben benne van mindaz, ami figyelmünket azokra a mozzanatokra fókuszálja, amire a Szentlélek éppen az ő története kapcsán akar tanítani bennünket. Ha több lenne leírva, valószínűleg szétszóródna a figyelmünk és nem kerülnének homlokterünkbe a legfontosabb jellemzők.

A feljegyzett néhány vers szerint Jótám „Kedves dolgot cselekedett az ÚR előtt. Úgy cselekedett, ahogy apja, Uzzijjá is, csakhogy ő nem ment be az ÚR templomába. A nép azonban továbbra is vétkezett.”
 
Feltűnő lehet, hogy a történet egyedül a MOTIVÁCIÓ tekintetében hallgat. Tudunk a cselekedetek tényéről, és arról is, hogy ezek kedvesek voltak az ÚR szemében, de nem kapunk híradást a király szívének valódi állapotáról. Felőle nem hangzik el hogy „teljes szívvel kereste az Urat”.
 
A hallgatás érthetően felvet egy általános kérdést, ami egyben a mi korunk kérdése is: A helyes cselekedetek mögött mi áll? Párhuzamba állítható e a „helyes, azaz jó” cselekedet az őszinte, odaadó szívvel? Szolgálatunknak vajon mekkora hányada mögött áll Isten valódi szeretete, és mekkora lehet az a rész, amelyet a félelem, a megszokás, a tradíció stb – sőt: a törvény igazgat?

52 év szolgálat jutalma = bélpoklosság? – Uzziás élete (Szabó Zoltán)

Uzziás jó "rendszergazda" volt: ügyesen, okosan, felkészülten építette az országot. 52 évig tartó uralma mégis dicstelenül ért véget: utolsó 8-10 évét bélpoklosan töltötte egy elkülönített házban. Ezzel együtt maga a Biblia is elismerő szavakkal nyilatkozik róla! Hol lehetett akkor a hiba? A válasz átvezethet minket saját korunkba:

Mire hívott el bennünket az Isten? Arra, hogy jó gyülekezeteket építsünk? Vajon hol válik szét a rendszerépítés és a szolgálat? Uzziás történetéből úgy tűnik Istennek nem magukkal a rendszerekkel van gondja, hiszen az Isten szerinti rendszer magában hordozhatja a jó gyümölcstermés lehetőségét. A lehetőség ugyanakkor nem egyenlő a gyümölcsterméssel. A felszínen olajozottan működő gyülekezeti rendszerek önmagukban semmilyen garanciát nem adnak arra, hogy az azt építő "szakemberek" a Krisztus Életének hordozásával teszik azt valóban termékennyé. Ez tehát a mi felelősségünk.

Döntéseink Istennel, Döntéseink Isten nélkül. – Létezik-e “egészséges” határ? (Szabó Zoltán)

Be kell-e vonnunk Istent minden döntésünkbe, vagy sem? Van-e, és ha igen, úgy hol van az "egészséges" határ? Amásia (Amacjá), Júda királyaként önálló döntést hozott, amikor Edom ellen indult … és Isten nem rótta meg ezért. Azt viszont világossá tette, hogy a tervezett utat csak Vele tudja úgy bejárni, hogy ne kebelezze be a gonosz. Ma sincs máskét: számtalan döntést hozunk – és valljuk be, gyakran Isten bevonása nélkül. A fő kérdés ugyanis nem az, hogy minden döntéshozatalunk mögött ott áll-e az Isten, hanem az, hogy készek vagyunk-e azokra a pályamódosításra, amelyet Isten Szentlelke helyez a szívünkre, miközben elkezdünk járni, a választott úton! Ha igen, áldás lehet rajta, ha nem, úgy saját autonómiánk kebelez be bennünket...

Podbean App

Play this podcast on Podbean App