"Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által" (1Pt 3,21)
Mit jelent a keresztség-bemerítkezés az apostol számára?
Keresztelő Jánosról mint követről és útkészítőről beszél Jézus. Vajon mivel több az újszövetségi bemerítkezés a Keresztelő János által hirdetett "megtérés keresztségétől"?
Mi a feladata világosságnak? Az, hogy lássunk és láthatóvá váljunk!
"Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség." (1Jn 1,5)
Az egyre idősödő János apostol még fél évszázad elteltével is azt hirdeti, amit Jézustól hallott: hogyan járhatunk a világosságban és milyen következményei lesznek ennek az életünkben. Arra tanít, hogy ha világosságban járunk, akkor közösségünk van az Istennel.
Reményik Sándor a "János Evangéliuma" című versében gyönyörűen mutatja be azt a látásbeli különbséget, ami a szinoptikusok és János apostol nézőpontja között húzódik: megláthatjuk a Karácsony csodáját alulnézetben majd felülnézetben egyaránt.
"Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre?" - hangzott el a napokban a kérdés.
Értjük-e hogy vajon miért tette, és hogy miért nem történhetett ez másként?
Tudjuk-e, miért a legnagyobb kijelentése a Bibliának, hogy "az Ige testté lett" (Jn 1,14)?
Pál a Timóteusnak írt második levele végén (2Tim 4,9-22) szókimondó, leplezetlen őszinteségel beszél barátjának a szükségeiről, miközben megérthetjük mi a reménysége a legnagyobb nyomorúságban.
Mindezek közepette pedig van bátorsága megfogalmazni a panaszát a társának és vele együtt az Istennek.
Panaszt, amit mi, mai keresztények már régen elfelejtettünk.
A panasz nem kap közvetlen választ. Egyszerűen csak lehetőséget ad arra, hogy kiöntsd a szíved legszorongatóbb érzéseit annak, akiben megbízol: a testvérednek és az Úrnak.
Vajon mi el merjük-e mondani ugyanezt?
"Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén?" - teszi fel a kérdést a zsoltáríró a 24. Zsoltárban.
A Bibliának erre az válasza: az igaz ember.
Ki lehet igaz? Lehet-e igaz az ember, és ha igen, akkor mit kell tenni érte?
Ábrahámot Isten igaznak mondja. Vajon van-e ennek jelentősége számunkra?
"A Seregek URát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek, akkor ő lesz a szentélyetek. ..." (Ézs 8:13-14)
Három történet, három különböző élethelyzet.
Mit jelent találkozni Isten Szentségével? Mit végez ez bennünk? Mi lesz a következménye?
Feltetted már magadnak azt a kérdést, hogy a hétköznapok kihívásai között hol keresed a megoldásokat? Mibe helyezed a bizalmad, a holnap reménysége miből származik? Isten képes BÁRMIT és BÁRKIT (lásd: Nabukodonozor, Cirusz) úgy fordítani, hogy használni tudja a céljaira, de számodra ezek akkor sem lehetnek a megoldás eszközei, reménységed támaszai!
