Meglehetősen hosszú idő telt el az utolsó hírlevelünk óta. Húsvéthétfőn itt, Budakeszin tartottunk kirándulással egybekötött beszélgetést. Egy héttel rá a gyülekezet (egy része) női hétvégére gyült össze Balatonvilágoson. Május 1-én Zenés Alkalomra jöttünk össze a Kálvin téren. (Készült arról is felvétel, de azt itt nem tettük közzé.)
Juhász István az elmúlt vasárnap a 3. Zsoltárral kapcsolatos gondolatatit osztotta meg. Olyan korszakban élünk, amire egyre inkább jellemző, hogy az emberek testközelből élik át a fenyegetettség érzését (Háború, járvány, gazdasági csőd). És persze ez is valóság... A látható világ valósága. Dávid ismerte ezt is. De ő inkább választotta azt, hogy a láthatatlan világ valóságának hisz: "Te pajzsom vagy és dicsőségem". És Te, te melyik valóságnak hiszel?
"... Érted is, amit olvasol? [...] Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?"
(ApCsel 8,30-31)
Az etióp kincstárnok és Fülöp evangelista találkozásáról szóló történet a Jeruzsálemből dél felé vezető úton az ige megértéséről tanít. Mi kell ahhoz, hogy megértsem az olvasott igét? Etióp vagyok vagy Fülöp? Esetleg mindkettő?
"Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, hol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet."
(Zsolt 95,6-8)
Miért óvja a zsoltáros isten népét a szívük megkeményítésétől? Mit jelent és mi a következménye? Mi a megkeményedés útja, hogyan teszi ezt ember és az Isten? És végül: miért beszél erről éppen ez a zsoltár?
Jézus az imádságról radikálisan új módon tanított. Eljött az az óra
"... amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."
(Jn 4,23-24)
Többé nem számít a hely, a forma de még az elhangzott szavak emelkedettsége sem, hiszen "tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle." (Mt 6,8)
De akkor mi a célja az imádságnak? Miért imádkozunk? Az imdádság olyan kapcsolódás, amikor Isten és ember is önmagát adja a közösségért.
A virágvasárnapi bevonulás után Jézus így sóhajtott fel:
"... Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől."
(Lk 19,42)
Mi az, ami miatt nem ismerték fel kortársai a békességre vezető utat? Vajon a vele együtt keresztre feszített lator hogyan ismerte fel mégis?
Jézus ma is hív mindenkit - hívőt és istenkeresőt egyaránt - a békességre vezető útra. Mi a mi feladatunk?
A hit több mint csodákat látni és több mint "csak" megmenekülni. - A hit: meglátni Istent saját magunk által.
Hogyan vezeti Isten Illést és a pogány sareptai öszvegyasszonyt odáig, hogy végül elhangzik a mondat?
" ... Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!"
(1Kir 17,24)
Hogyan reagálunk, amikor tudjuk mi a helyes? Mi motíválja cselekedeteinket?
Jeremiás próféta könyvének epizódszereplője a megfelelő pillanatban felismeri helyes választ és a félelme ellenére dönt. Kevesen voltak, akik megmenekültek az ostromlott Jeruzsálemből, de Ebed-Melek, a király szolgája közöttük volt.
"¹⁵ Jeremiáshoz pedig így szólt az ÚR igéje, amikor még fogoly volt a börtön udvarában: ¹⁶ Menj, és mondd meg az etióp Ebed-Meleknek: Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Én beteljesítem, amit kijelentettem erről a városról, vesztére és nem javára. Szemed láttára következik be minden a maga idejében.
¹⁷ De téged megmentelek azon a napon — így szól az ÚR —, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől félsz. ¹⁸ Mert én megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és életedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem! — így szól az ÚR."
(Jer 39:15-18)
