Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Aggodalmaskodás, avagy a horgony hiánya

A világ szemünk előtt zajló változásai (látott dolgok) és a médiák híradásai (hallott dolgok) erősen befolyásolják nem csak az érzelmeinket, de próbára teszik hitünket is. Vajon miért annyira zsigeri válasz az ember – még a hívő ember – részéről is az aggódás. És vajon fel tud-e ez oldódni valamilyen módon? Mi lehet az aggódás mentesen megélt hétköznapok titka? És vajon be lehet-e tölteni Jézus parancsolatát: "ne aggodalmaskodjatok az életetek felől, hogy mit egyetek, sem a testetek felől, hogy mibe öltözködjetek."

 

Pünkösd 2022.06.04. Közösség sztereotípiák nélkül (Szabó Zoltán)

Pünkösd hétvégéjén három felejthetetlen napot töltöttünk együtt Orfűn. Közel hetven testvér Zalaegerszegről, Biatorbágyról, Sopronból, Szombathelyről, Paksról, Dunavecséről – és a Kálvin térről. :) Határozottan nem az volt a célunk, hogy keresztény "konferenciát" tartsunk Sokkal inkább motivált bennünket az a gondolat, hogy "a közösség célja maga a közösség". Éppen ezért a reggeli áhitatokon túl minden időt a személyes kapcsolatokban megélt közösségre szántunk. Kirándultunk, barlangtúrán vettünk részt, sárkányhajóztunk, tábortűz körül ültünk, vagy gondosan kevert csapatokba fejlődve közös társasjátékok során kerültünk közelebb egymáshoz – esténként pedig összegyűltünk Isten közös dicsőítésére.

Nagy a baj! –Jósiás élete 2. (Szabó Zoltán)

Nem tudom feltünt-e nektek, hogy amikor az Istent 10 éven át teljes szívvel kereső Jósiás reformjait követően – azok mintegy "mellékes" következményként – a templomot helyreállító munkások megtalálták Mózes törvénykönyvét, Jósiás azonnal kristálytisztán érzékelte hogy nagy a baj. Számomra az eseményeknek ez a sorrendje azt sugallja, hogy minél kitartóbban keressük az Istent, mi is annál tisztábban felismerjük az Ő szentségét, és ennek fényében kezd valós alternatívaként felsejleni előttünk az ÍTÉLET. Félek attól, hogy a mai pozitívista gondolkodású keresztény azért nem látja az ítéletet, mert NEM keresi teljes szívéből az Istent. Marad a „békesség és bővölködés” evangéliuma, a pozitív istenkép, amely elhomályosítja az értelmet, és elfedi a szem elől azt a VALÓSÁGOT, hogy kegyelme és szeretete mellett „a mi Istenünk megemésztő tűz”.

Hozsánnázás, síratás, ítélet, győzelem – Virágvasárnap (Szabó Zoltán)

Amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, az örömmámorban úszó tömeg, aki ebben a bevonulásban saját elvárásainak beteljesedését várta így hozsánnázott – "Áldott aki jő az Úrnak nevében"  Eközben Jézus a város fölött állva így siratta azt: "Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől!"... Vajon miért nem örült Jézus a királynak szóló fogadtatásnak?

És vajon miért idézi fel mégis ugyenezeket a szavakat egy nappal később, amikor így szól: "Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, miképpen a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok. Mert mondom nektek, mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében! "

Vajon mi választja el a felszínt a mélységtől? A jó szándékot a helytelen történelem értelmezéstől? A láthatatlan világ menetrendjét a mi menetrendünktől?

Válasszatok még ma! (Szabó Zoltán)

"Bizonyságul hívom ellenetek a mai napon a mennyet és a földet, hogy elétek adtam az életet és a halált,az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess, te is, és utódaid is. [...]  Válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni." (V. Mózes 30. és Józsué 24.)

Titokzatos dolog a választás: egyrészt Isten befejezett elhívása és munkája, mert mindig az Övé a kezdeményezés, a "felütés", másrészt viszont mindig a mi felelősségünk, hogy az ő választásának szellemében rendezzük-e be az életünket, vagy ellenállunk Neki. Kiválasztásunk nem elsősorban az üdvösségünkről szól, ahhoz mindig küldetés társul: "arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek" (Jn.15), „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit" (1:Pét.2:9), vagy "Kiválasztott minket őbenne a világ teremtetése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk őelötte." (Ef.1.4). Ha ennek megfelelően járunk el jutalmat nyerünk, ha nem, úgy munkánk megég, és a fazekasmesternek mindig van lehetősége arra, hogy új "gyuradékot" készítsen a neki ellenálló agyagból...

Mózes, Eszter, Jónás – Isten megdicsőítése (Szabó Zoltán)

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltár 50.15.) Az összetett cselekedetekből álló mondat első két része – segítségül hívás és megszabadítás – ismerős számunkra. Több gondunk van viszont a dicsőítés gondolatával. Ez a legtöbb esetben kimerül a szánkkal való pozitív vallástételben, dicsőítő alkalmakban stb. Ez lenne a dicsőítés?

– Mózes nem mehetett be az Ígéret földjére, mert Meríbá vizeinél durván beletenyerelt az Isten által eltervezett szabadításba. (Magatartása nem dicsőítette a szabadító Istent)
– Isten úgy döntött, hogy nem engedi meg, hogy neve szerepeljen az Eszter Könyvében, mert a szabadítását megtapasztaló zsidók, átvéve az események irányítását öntörvényű vérengzésükkel durván eltorzították a rajtuk keresztül megmutatkozni akaró Isten képét.
– Jónás lejáratta a prófétai hivatását, amikor fel sem merült benne, hogy Isten szabadítása nem sajátítható ki. És folytathatnánk a sort...

Úgy tűnik, hogy a próbáknak és az azt követő szabadulásnak nem csupán a mi jellemfejlődésünk a célja.  Sajnos nem tudatosul bennünk eléggé, hogy a próbákban mutatott magatartásunk nem tisztán egyéni ügy, hanem kihatással van Isten országának terjedésére is. Isten országa olyan mértékig terjed, amilyen mértékig engedjük, hogy átáradjon rajtunk. Nem Istenen múlik, hogy nem terjed kellő hatékonysággal...

Isten ”fecskéje” – Jósiás élete 1. (Szabó Zoltán)

Jósiás kiemelkedően jó király volt. Istenfélő anya mellett nevelkedett, és amint ténylegesen is trónra került keresni kezdte az Urat. Különös olvasni a tényeket: 8 évesen már övé a trón, 16 évesen kezd el uralkodni, 4 éven át keresi az Urat, 20 évesen nekifog, hogy lerombolja a bálványokat és csak 6 évvel később fog neki az Isten háza kijavításának... 18 évbe telik, mire az építés munkájába kezdhet! Milyen messze van ez a mi türelmetlen, gyors eredményekre törekvő magatartásunktól!

Podbean App

Play this podcast on Podbean App