Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Amikor a pillangószárny rebbenése lavinát indít el – Manassé élete 2. (Szabó Zoltán)

Közel fél éves szünet után visszatértünk a Királyok történeteihez. Manassé élete fordulópont volt Júda eljövendő sorsára nézve. A Királyok könyvének szerzője kizárólag gonosz cselekedeteiről ír, míg a Krónikák könyve – miközben ezekről az istentelen tettekről hasonló módon számol be – Manassé megtéréséről is megemlékezik. A történelmi emlékezetből pedig mintha kitörlődött volna ez a megtérés: nevét hallva a "gonosz király" archetípusa sejlik föl előttünk. Vajon miért nem kap hangsúlyt Manassé megtérése a Királyok könyvében? Biztos választ nyilván NEM adhatunk rá, de mintha Isten Lelke szívünkre szeretné helyezni azt a tanulságot, hogy megvan a gonoszságnak az a mélypontja (a matematikában ezt nevezik inflexiós pontnak), amelyen túl visszafordíthatatlan károkkal kell szembenéznie nemcsak a királynak, de Júda egész népének is.

Emlékeztek a pletyka káros hatásáról szóló népmesére? Könnyű szétszórni egy véka tollat a templom tornyából, összeszedegetni viszont a lehetetlenséggel határos. Ilyen lehet a mi életünk is, ha nem vigyázunk: időnként a kis tévedések is lavinát indíthatanak el. "Azért ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket..."

”Annyi a világ, amennyit beletöltesz” (!!?) – a 121. Zsoltár (Szabó Zoltán)

"Annyi a világ, amennyit beletöltesz"... Még nyáron kapott meg ez az óriásplakátokon szereplő szlogen. No, nem a nagyon is evilági tartalma miatt, hanem azért, mert olyan valódi igazságokra emlékeztetett, amik keresztény üzenetet hordoznak mindennapi harcainkat illetően.

Az elmúlt vasárnap a 121. Zsoltár kapcsán ezekről emlékeztünk meg. "(Szemeimet a hegyekre emelem.) Honnan jő az én segítségem?" – kérdezi Dávid. Valóban: honnan és kitől várod, kitől várjuk a segítséget? Istentől, vagy a tartalékaidtól? Istenből  annyi a tied, amennyit beengedsz a szívedbe! Erejéből annyi a tied, amennyivel élsz. Gondviseléséből annyi, amennyivel számolsz. Szabadításából annyi, amilyen mértékben szabadnak tartod magad.

Isten az Ő Fiában a menny teljes tárházát elérhetővé tette, és noha a menny valóban készen áll, gondoskodni a szükségleteinkről, mégsem tesz semmit a hitünk nélkül, mert – bármily nehéz is ez a testünk számára – számolnunk kell azzal, hogy hitünk aktivizálja a menny lépéseit. Egyszóval: "Az (Isten) világból valóban annyi a tied, amennyi betölt téged..."

Áron szakálla és az Élet áradása – Úrvacsora (Szabó Zoltán)

Az elmúlt vasárnap Úrvacsorai alkalomra gyűltünk össze. Érteni véljük ugyan Jézus parancsát: "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre", ám beszélgetéseinkben mégis gyakran előjön, hogy igazi jelentőségét és mélységét nem igen értjük. Nem hiába ír arról Pál, hogy "rész szerint van bennünk az ismeret..." Ennek a rész szerinti ismeretnek lehet az egyik alkotóeleme a 133. zsoltár – az, amelyik az Áron szakálláról és a Hermon harmatjáról szól...

Hogyan vethet fényt Dávidnak ez a zsoltára az Úrvacsorára? Ezt kerestük ez alkalommal is mind az igehírdetésben, mind pedig a gyakorlati közösségben.

”Vájd ki!… vágd le!…”– A testvéri kapcsolatok sérülékenységéről (Szabó Zoltán)

Máté evangéliuma 18. része sokak által ismertnek vélt gondolatokat tartalmaz: botránkozásról, botránkoztatásról, vétkekről és a testvérek közötti súrlódások elintézési módjáról.

Feltűnhet ugyanakkor, hogy Jézus a rész minden egységében "engem" szólít meg, nem pedig "minket". Személyesen "rám" terheli a testvérem feltétel nélküli befogadásának a felelőségét, s így ebben a részben nyoma sincs valamifajta "testületi intézkedés" szükségességének. Az egymást követő gondolatok folyamatosan arról szólnak, hogy az ember–Isten, ember–ember közötti kapcsolatrendszerben ez utóbbia legsérülékenyebb (Isten olyan úr, aki gondoskodni tud az Őt ért sérelmekről); éppen ezért mindennél fontosabb, hogy semmilyen alá-fölérendeltségi viszony ne vetüljön bele a testvéri kapcsolatokba.

A számok félrevezető ereje (Szabó Zoltán)

A számok meghatározó szerepet játszanak az életünkben. Azok váltak minden tevékenység alapjává, a teljesítmény mérésének eszközévé, úgy az egyén, mint a társadalom életében. Alig van olyan ember, aki ki tudná vonni magát a számok bűvöletéből – és ami igazán szomorú, az az, hogy ez a megállapítás ma már a kereszténységre is vonatkozik. Begyűrűzött a teljesítmény orientáltság, széles körben elfogadottá vált, hogy az értéket és a hasznosságot a keresztények is számokban tudják mérni... Különös ugyanakkor azt látni, hogy a Szentírás szerint a számok (a mennyiségi gondolkodás) teljesen alkalmatlanok arra, hogy abból Isten áldására és jóindulatára, vagy éppen az áldás megvonással együttjáró ítéletére vonatkozó következtetéseket vonjunk le.

3+1+3=7 – Hét példázat Isten országáról (Szabó Zoltán)

az "Isten országa" kifejezést hallva általában csupa pozitív dolog jut az eszünkbe. Mondhatnánk joggal, hiszen ez az Ország ott van, ahol Ő uralkodik... Ezen a szemüvegen keresztül nézünk Jézusnak a Máté evangéliumában (13. fejezet) feljegyzett hét példázatára is, és igyekszünk mindegyikbe valami pozitív dolgot belelátni. De valóban így van, valóban ez lehet az egyetlen mondanivaló?

A “közösség” megvalósulásának gondjai (Szabó Zoltán – igehírdetés Kaposváron)

Egyre többször nézünk szembe azzal, hogy a megértésre, befogadásra, elrejtettségre – egyszóval: közösségre - vágyó emberek szívéből elemi erővel tör fel a kérdés: vajon mit rontottunk el, hogy a gyülekezetek tevékenységéből éppen csak a lényeg sikkadt el? Tagadhatatlan, hogy megvannak a formai keretek: dicsőítés, igehírdetés, házicsoportok, imaórák – mindez egyre magasabb színvonalon, korunk elvárásait lekövető igényességgel – miközben az igazi kohézió, a valódi közösséget kovácsoló testvéri szeretet lassan elszivárog a kiürült formákból. Vajon tetten érhető a hiány oka? Ugyan, mit rontottunk el?...

Podbean App

Play this podcast on Podbean App