Élő víz folyamai... Jn 7:38
Episodes
Sunday Jan 23, 2022
Viharfelhők alatt – Ellenszélben (Szabó Zoltán)
Sunday Jan 23, 2022
Sunday Jan 23, 2022
A sorvadt kezű ember meggyógyítása (Márk 3.) fordulópont volt Jézus életében. Addigi munkássága okán hamar ismertté vált, tódultak is hozzá az önös érdekektől vezérelt emberek, de személyes életközösségük nem volt Vele. Népszerűsége növekedésével párhuzamosan vált ugyanakkor egyre zavaróbb szálkává az ellenség szemében. A nép galileai vezetői ez után a zsinagógai jelenet után határozták el, hogy a "végső megoldás" egyedül Jézus likvidálása lehet.Az országos méretűvé dagadt ügyre adott Isten választ a tanítványi közösség létrehozásával. Ezzel a fordulattal a szolgálat útja kétfelé vált: Jézus az Isten erejét demonstráló nyilvános szolgálat megtartása mellett hívta el azokat, akik a Vele való szoros közösségben ismerték meg az Ország hosszú távú terjedésének, az "ÉLET" áradásának az Atya szerinti útját. Erre az útra hívott el bennünket is. "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – ezt mondja a Seregek URA" (Zak.4.6)
Sunday May 08, 2016
Sunday Apr 24, 2016
Sunday Apr 17, 2016
Tanítványság 20. rész - Apostolok cselekedetei 1. (Szabó Zoltán)
Sunday Apr 17, 2016
Sunday Apr 17, 2016
A tanítványságról szóló sorozatban nyomon követhettük mindazokat az eseményeket, amelyeken keresztül Jézus nemcsak elhívja, hanem fel is készíti a kiválasztott tanítványokat arra a feladatra, amit a Máté 28:19 úgy fogalmaz meg, hogy: "Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet..." Ez a küldetés ma sem lehet igazán "eredményes" – azaz megszentelt és áldott – e nélkül a győzelmekkel és kudarcokkal egyaránt tarkított, ám mindig a Mester jelenlétében történő felkészülési idő nélkül.
A Jézus szenvedését és halálát megelőző hetekben a Mester már a "végső nagy igazságokra" készítette fel a tanítványokat. Az ekkor történő eseményekben az Övéi felismerhették milyen fontos is az, hogy megtanulják "jól", azaz Isten látószögéből nézni a valóságot és ezzel együtt ráébredhettek arra is, hogy a (sokszor nagyon is "csúf") valóság helyes kezelése elképzelhetetlen az Isten szívére való ráhangolódás – a megbocsájtás isteni ajándékának gyakorlása – nélkül. Szívükbe éghettek Jézusnak a kereszten elhangzó szavai: "Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek...".
A sorozatot most lezáró részben Jézus mennybemenetelével és az azt követő 10 napnak az eseményeivel foglalkozunk. Nem csak Jézus végső üzenete, de az azt követő események is azt tanítják, hogy nem elég ha megtanultunk Isten szemével látni, még csak az sem elég ha megtanultunk Isten szívével érezni – az igazán felkészült tanítvány megtanul ráhangolódni Isten időzítésére. Belátja, hogy az időzítést (a "legnagyobb küldetés" időzítését is) MINDIG, minden egyes alkalom esetében át kell adnia Istennek: egyedül Ő kezdeményezhet! Minden fajta autonómia, minden fajta kezdeményezés az időzítést illetően "visszaüthet" és kihatással lehet a történelem menetére. (Ábrahám–Hágár, Jákob–Ézsau, Mózes–egyiptomi ember).
Ez a végső tanulság pedig visszavezet bennünket a hívő ember alapvető gondjához: az Istennel való személyes kapcsolat tartós hiánya törvényszerűen autonómiához (függetlenedéshez) vezet, miközben az ilyen állapotban meghozott döntések a legjobb szándék mellett sem tudnak hozzájárulni Isten országának épüléséhez...
Sunday Apr 03, 2016
Tanítványság 19. rész - János 21. (Szabó Zoltán)
Sunday Apr 03, 2016
Sunday Apr 03, 2016
Milyen különös az a helyzet, amikor a bukásainkat követő nagy "megroggyanásaink", önbecsülésünk teljes elvesztése, a pótcselekvésekbe való beletemetkezésünk olyan mértéket tudnak ölteni, hogy magának Istennek kell közbeavatkozni, és "előcsalogatni" belőlünk a vallomást, hogy: "...Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy én szerelek Téged!..." Jézus pedig teszi mindezt azért, hogy a múlton való rágódás helyett, végre arra összpontosíthassunk, amire elhívott bennünket: "legeltetni, és őrizni" Isten nyáját – azaz felállni és szolgálni Őt. (A hanganyag vége hiányzik, mert közben lemerült az elem.)
Sunday Mar 27, 2016
Tanítványság 18. rész - Húsvét (Szabó Zoltán)
Sunday Mar 27, 2016
Sunday Mar 27, 2016
Húsvét napja talán az egyik legmozgalmasabb nap volt a Jézust követő, Őt szerető asszonyok és férfiak életében. A feltámadás állt a középpontjában – egy olyan esemény, amelynek befogadása úgy érzelmileg, mint racionálisan messze túlnőtt a saját modelljeikhez még mindig ragaszkodó tanítványok befogadóképességén. Nem csoda, hogy a főszerepet azok az asszonyok játszották, akikről pedig oly kevés szó esik az evangéliumokban.
Asszonyok, akikben talán most tudatosult előszőr, hogy a Jézussal járás évei során ők is tanítványokká nevelődtek, sőt, olyan hiteles tanúkká, akik olyankor, amikor a krízis bénítólag hat a férfiakra, képesek arra, hogy visszaemlékezve Jézus korábbi szavaira Isten üzenetét, a feltámadás örömhírét közvetítsék a zsidóktól való félelem miatt szétszóródva megbújt tanítványok között.
Kétezer évvel később, mi hajlamosak vagyunk azt vélelmezni, hogy már tudjuk mit is jelent a feltámadás. Mégis, időnként igen hosszú az út, amíg az idea életté, valósággá válik, a hitetlenkedést felváltja a hit és lassan jön el a pillanat, amikor már nem csak a tudatunk, hanem egész lényünk, mindenekelőtt pedig a szívünk fogadja be a nagy csodát!
Sunday Mar 20, 2016
Sunday Mar 13, 2016
Tanítványság 16. rész - János 12,21-28 és I. János 1,1-7. (Szabó Zoltán)
Sunday Mar 13, 2016
Sunday Mar 13, 2016
Eljött az a pillanat, amikor érdemes, sőt szükséges megállni és a megszokottnál egy kicsivel több időt szánni arra, hogy Isten Szent Lelke jó mélyen a szívünkre helyezhesse azt a fő-fő hangsúlyt, hogy az Úr velünk való foglalkozásának mindenek fölött az a célja, hogy megtanuljuk az Ő szemén keresztül, az Ő nézőpontjából LÁTNI a velünk és körölöttünk történő eseményeket. Lehetünk ugyan "jól és gyorsan tanuló" tanítványok, és érthetjük a folyamat összes állomását - mégis, ha ezt a legfontosabbat nem tudjuk, vagy nem akarjuk elsajátítani, Isten nem, vagy csak nagyon korlátozottan fog tudni használni bennünket!
Sunday Feb 28, 2016
Tanítványság 15. rész - Máté 20. Márk 10. és Lukács 18. (Szabó Zoltán)
Sunday Feb 28, 2016
Sunday Feb 28, 2016
A tanítványság sorozat lassan a befejezéséhez közeledik. Nyilván nem véletlen, hogy Jézus utolsó jeruzsálemi útjának eseményei között kiemelt helyet foglalnak el azok, amelyek a látás kérdésével foglalkoznak (A látás után vágyakozó vak – vagy vakok – meggyógyítása Jerikóban, Zákeus, aki azért mászott föl egy fára, hogy láthassa Jézust, vagy azok a görögök, akik a templomban mennek hasonló kéréssel Andráshoz.) Mintha mindezek arra akarnának tanítani bennünket, hogy a tanítvánnyá válás útján a végső cél, hogy megfogalmazódjon bennünk a LÁTÁS igénye, az Isten nézőpontjának elsajátítása: látni úgy ahogyan Isten lát – enélkül sosem érthetjük meg teljesen a valóságot. Szomorú, hogy éppen erre az állapotra nem jutott el soha a végső idők gyülekezeti állapotának oly sok mindenben hű kiábrázolója, a Laodíciai Gyülekezet: hiába volt gazdag, halmozta fel az Istenről szóló tudást, a valóságban szegény volt, nyomorult és vak, akinek "szemgygógyító írra" lett volna szüksége, hogy LÁSSON. Körbe nézve gyakran gondolok arra, hogy ez az üzenet ma aktuálisabb, mint valaha...
Sunday Feb 07, 2016
Tanítványság 14. rész - Máté 20. Márk 10. és Lukács 18-19. (Szabó Zoltán)
Sunday Feb 07, 2016
Sunday Feb 07, 2016
Máté evangéliumának 20. részében (de éppúgy a Márk 10:32-52., ill. a Lukács 18:31-19:28.-ban) olyan egymást szorosan követő tanítások hangoznak el, amelyek kétséget nem hagynak afelől, hogy Jézus, aki lassan szolgálata végére ér, még mindig megfáradás nélkül küzd a tanítványokból elő-előtörő késztetés ellen, hogy folytonosan pozícionálják magukat. Ebben a részben (Máté 20.) - a gyorsuló végkifejlet előhírnökeként – harmadszor hagzik el Jézus szenvedésére és halálára vonatkozó kijelentés, és a szövegösszefüggések teljesen világossá teszik, hogy ez prófétikus jelentőségén túlmutatva éppen a pozícionálás elleni harc eszköze.
A fenti részek ma is aktuális üzenete, hogy Isten nemcsak akkor harcolt az Övéinek ilyen fajta helyezkedése ellen, hanem harcol ma is, és ennek a harcnak a legfontosabb eszköze, az emlékeztetés leghatékonyabb módja, az örök állandó – éppen az Úrvacsora...