Tanítványság 15. rész - Máté 20. Márk 10. és Lukács 18. (Szabó Zoltán)

A tanítványság sorozat lassan a befejezéséhez közeledik. Nyilván nem véletlen, hogy Jézus utolsó jeruzsálemi útjának eseményei között kiemelt helyet foglalnak el azok, amelyek a látás kérdésével foglalkoznak (A látás után vágyakozó vak – vagy vakok – meggyógyítása Jerikóban, Zákeus, aki azért mászott föl egy fára, hogy láthassa Jézust, vagy azok a görögök, akik a templomban mennek hasonló kéréssel Andráshoz.) Mintha mindezek arra akarnának tanítani bennünket, hogy a tanítvánnyá válás útján a végső cél, hogy megfogalmazódjon bennünk a LÁTÁS igénye, az Isten nézőpontjának elsajátítása: látni úgy ahogyan Isten lát – enélkül sosem érthetjük meg teljesen a valóságot. Szomorú, hogy éppen erre az állapotra nem jutott el soha a végső idők gyülekezeti állapotának oly sok mindenben hű kiábrázolója, a Laodíciai Gyülekezet: hiába volt gazdag, halmozta fel az Istenről szóló tudást, a valóságban szegény volt, nyomorult és vak, akinek "szemgygógyító írra" lett volna szüksége, hogy LÁSSON. Körbe nézve gyakran gondolok arra, hogy ez az üzenet ma aktuálisabb, mint valaha... 

Tanítványság 14. rész - Máté 20. Márk 10. és Lukács 18-19. (Szabó Zoltán)

Máté evangéliumának 20. részében (de éppúgy a Márk 10:32-52., ill. a Lukács 18:31-19:28.-ban) olyan egymást szorosan követő tanítások hangoznak el, amelyek kétséget nem hagynak afelől, hogy Jézus, aki lassan szolgálata végére ér, még mindig megfáradás nélkül küzd a tanítványokból elő-előtörő késztetés ellen, hogy folytonosan pozícionálják magukat. Ebben a részben (Máté 20.) - a gyorsuló végkifejlet előhírnökeként – harmadszor hagzik el Jézus szenvedésére és halálára vonatkozó kijelentés, és a szövegösszefüggések teljesen világossá teszik, hogy ez prófétikus jelentőségén túlmutatva éppen a pozícionálás elleni harc eszköze.

A fenti részek ma is aktuális üzenete, hogy Isten nemcsak akkor harcolt az Övéinek ilyen fajta helyezkedése ellen, hanem harcol ma is, és ennek a harcnak a legfontosabb eszköze, az emlékeztetés leghatékonyabb módja, az örök állandó – éppen az Úrvacsora...