Tanítványság 15. rész - Máté 20. Márk 10. és Lukács 18. (Szabó Zoltán)
A tanítványság sorozat lassan a befejezéséhez közeledik. Nyilván nem véletlen, hogy Jézus utolsó jeruzsálemi útjának eseményei között kiemelt helyet foglalnak el azok, amelyek a látás kérdésével foglalkoznak (A látás után vágyakozó vak – vagy vakok – meggyógyítása Jerikóban, Zákeus, aki azért mászott föl egy fára, hogy láthassa Jézust, vagy azok a görögök, akik a templomban mennek hasonló kéréssel Andráshoz.) Mintha mindezek arra akarnának tanítani bennünket, hogy a tanítvánnyá válás útján a végső cél, hogy megfogalmazódjon bennünk a LÁTÁS igénye, az Isten nézőpontjának elsajátítása: látni úgy ahogyan Isten lát – enélkül sosem érthetjük meg teljesen a valóságot. Szomorú, hogy éppen erre az állapotra nem jutott el soha a végső idők gyülekezeti állapotának oly sok mindenben hű kiábrázolója, a Laodíciai Gyülekezet: hiába volt gazdag, halmozta fel az Istenről szóló tudást, a valóságban szegény volt, nyomorult és vak, akinek "szemgygógyító írra" lett volna szüksége, hogy LÁSSON. Körbe nézve gyakran gondolok arra, hogy ez az üzenet ma aktuálisabb, mint valaha...