Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Harc az EGO ellen (Popov Tommy)

A Svédországban született, és csak néhány éve hazaköltözött Tommy egyike volt azoknak, akik az igehírdetés előtt tettek bizonyságot múltjukról.

Ő is átélte az embert pusztító, káros szenvedélyekből való szabadulás valódi örömét, így igehírdetésének első része valójában bizonyságtétel volt múltjáról és az Isten szabadításáról.

Mondanivalójának második részében pedig a saját énünkkel (EGO) való küzdelmünket – győzelmeinket és bukásainkat helyezte elénk a Biblia tükrében.

A Szentlélek kitöltetése 3. - A Szentlélek”felfedezése” az ismeretelméletre fogékony korokban (Szabó Zoltán)

Olyan korban élünk, amely már nem az 1 János 1. szerini közösségen keresztült áthagyományozott Krisztusi Életből él, és éppen ezért csak nagyon szórványosan élvezheti a Lélek kiáradásának természetes folyamatát. Marad az, hogy Isten kegyelméből, a mindig Élő és Ható Íge útmutatása alapján fedezhetjük fel ismét, mi is volt Isten eredeti terve az Ő Ajándékával.

Így kezdődhetnek meg ismét először bennünk, majd "a vízbe dobott kavics táguló hullámverése mentén" általunk is  azok a folyamatok, amelyek reményeink szerint e késői korban is még "új" – vagy még inkább újra – tartalmat vetíthetnek be a halódó világ életébe. Pál a római gyülekezet életében nézett szembe ezzel a közel sem optimális helyzettel, így levelének 8. fejezetében éppen nekik címezve ír a legtöbbet ezekről a kérdésekről.

A Szentlélek kitöltetése 2. - A Szentlélek a korai keresztyének életében (Szabó Zoltán)

Az apostoli korban élő hívek elvárása a Szentlélekkel kapcsolatosan elsősorban az volt, hogy legyen elég erejük bátran szólni az Ígét: "...add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet!" (Ap.csel. 4:29) És csak ezzel összefüggésben könyörögtek azért, hogy Isten tegyen bizonyságot az Ő Ígéje mellett: "Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által!" (Ap.csel. 4:30) Az eredmény pedig nem maradt el: "Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették." (Ap.csel. 4:31) A hangsúlyt újból és újból a tanúbizonyságtételre helyezi Lukács.

Mindez teljes összhangban áll Jézus búcsú szavaival, aki az eljövedő ajándék célját így fogalmazza meg: "De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig." Végigolvasva az Apostolok Cselekedeteit azt találjuk, hogy a korai gyülekezetek még jól értették a Szentlélek nekik ajándékozásának igazi célját és egészséges, mondhatnánk "normális" hozzáállással éltek az új kapcsolatfelvételben rejlő lehetőségekkel.

A Szentlélek kitöltetése 1. - Isten célja a Szentlélek kitöltésével (Szabó Zoltán)

Keresztyén ünnepeink – minden szépségük mellett – sokat veszítettek eredeti tartalmukból az évszázadok alatt megszerzett "ünnepi rutin" koptató hatásának köszönhetően. Így van ez Pünkösddel is. Felüdítő lehet tehát visszatérni a Forráshoz, és friss szemmel, készséges szívvel újra átgondolni, mit is tanít Isten Ígéje az Ő Lelkéről.

Vajon mi lehetett Isten valódi célja ezzel az ajándékával? Hogyan tervezte el nemcsak a kapcsolat megteremtését, hanem annak működését is úgy az egyéni életünkben, mint az általa közvetített Élet spontán terjedésében? Hogyan tudunk együttműködni ezzel a tervvel, és egyáltalán mennyiben alapozta Isten az univerzum jövőjét a mi együttműködésünkre? Továbbá, mi annak a következménye, ha a felajánlott munkatársi viszony helyett, csak haszonélvezői akarunk lenni Isten Ajándékának? Egyszóval Pünkösd napján az Íge szerinti eredeti terv és az ahhoz fűzött "normális" folyamatok álltak figyelmünk középpontjában. 

Play this podcast on Podbean App