Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

A Szentlélek kitöltetése 5. - A torzulások útján (2) – A galata jelenség (Szabó Zoltán)

A Galatákhoz írt levél azt sugallja, hogy az emberi (felekezeti) rendtartásokhoz való visszatérés ott kezdődik, ahol megszűnik a Szentlélek közvetítése által történő személyes kijelentésből való élés. Így érthetjük meg azt is, miért tartotta Pál annyira fontosnak, hogy felidézve életútját arról tegyen nekik bizonyságot, hogy: „Tudjátok meg, testvéreim, hogy az általam hirdetett evangélium nem emberektől való, mert én sem emberektől kaptam, nem is tanítottak arra, hanem Jézus Krisztus kijelentése által.

A kijelentés elhalványulása egyenesen vezet a látható világban való meggyökerezéshez, és ily módon az emberi tekintély előtérbe kerüléséhez. (Olyan pótlék ez amely abból fakad, hogy valakire minden ember figyelni akar: ez vagy a Lélek, vagy a tekintélyesek...) Pál szavaiból kiolvasható, hogy ő nem örült a „tekintélyesek” kasztjának. (2:2, és 2:6.) Úgy tűnik az emberektől kapott tekintély egyik legfőbb csapdája, hogy az ily módon megbecsülést szerzett emberek valamilyen formában elszámolási kötelezettséggel tartoznak „választóik” felé, és mire észreveszik ez a fajta függő viszony nem, vagy csak korlátozott mértékben teszi lehetővé az Isten Szentlelkére való feltétel nélküli odafigyelést. Az ördög módszere mindmáig ugyanaz: ugyan más történelmi körülmények között, de hasonló képlet szerint fertőzi, majd teszi tönkre a gyülekezeteket. Ennek a lépései többé-kevésbbé ezek:

  • Megjelennek a hamis atyafiak, akik már nem a személyes kapcsolatból élnek.
  • Megjelenik a „tekintélyesek” rétege, akiket már ők támogatnak, emelnek ki...
  • Megtörténik a tekintélyesekre figyelő tömegek „bedarálása”, az eltévelyedés az evangyéliumtól...
  • Sőt, a nyomás alatt torzul az egykor JÓ VEZETŐK jelleme is (kettős alkat alakul ki)

Gyermek? Testvér, Barát? – Feltételek a kapcsolat terén? – János 15.14-15. (Szabó Zoltán)

A mai keresztyénség hajlamos a mindent elfedező kegyelembe vetett reménység okán elfelejteni, hogy a Szentírás időnként meglepő feltételekkel állít szembe bennünket. No, nem a kegyelemre vonatkozóan, de azt nem titkolja, hogy az Úrral és az Isten országával való személyes és gyümölcsöző kapcsolatunk mélysége erősen meghatározza hasznosságunkat, avagy haszontalanságunkat az Krisztus eljövetelének "siettetésében". Az ezen a héten Tason megtartott tábor keretében elhangzott igehírdetést ezúton bocsájtjuk közre.

A “Nagy Ima” – Efézusi levél 3. rész (Juhász István)

Pál gyakorlatilag minden levelében kifejez olyan jókívánságokat, amelyek a szövegkörnyezetben akár imaként is felfoghatók. Különösen igaz ez az efézusi levélre, amelyben szinte halmozza az imává összeálló jókívánságokat. Juhász István megfogalmazásában ezek a gondolatok a Bibliában előforduló "Nagy Imák" egyikévé emelik föl ezt a néhány (14-21) verset. Benne, a mi mértékünket messze meghaladó módon áll Isten elé Pál, abban a tudatban, hogy végtelen erőforrások állnak Isten rendelkezésére. A mi egyetlen feladatunk a döntés: "a Szentlélek bennünk való lakozása által" élünk-e, és jól élünk-e a felajánlott lehetőséggel vagy elutasítjuk Isten világának végtelenségét.

A bemerítés – Isten munkatársainak “jogosítványa” (Szabó Zoltán)

Máté evangéliuma 3. részében Jézus bemerítéséről olvasunk, míg a János 3-ban Nikodémushoz intézi Jézus azokat a szavakat, amelyek a bemerítés fontosságáról tanúskodnak. Különös gondolatsor jellemzi mind a két részt. Az elsőt olvasva azon tűnődhetünk el, hogy vajon mi lehet azon szavak mögött, melyek szerint: „így illik nekünk minden igazságot betöltenünk”. A másodikban pedig ugyanilyen tanácstalanul állhatunk meg a jézusi szavakat olvasva: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.”

Lehetünk őszinték, és feltehetjük mi is a kérdéseinket: miről beszél Jézus az első igerészben, és vajon összefügg-e ez – és ha igen, úgy hogyan – a második igerésszel? Miért ILLETT neki megkeresztelkedni, és miért KELL nekünk megkeresztelkedni? Az Igehírdetésben ezekre a kérdésekre kerestük a választ...

A Szentlélek kitöltetése 4. - A torzulások útján (1) – A korinthusi gyülekezet (Szabó Zoltán)

A Szentlélek szívünkbe való kitöltetése mögötti isteni cél igaz ismeretét hamar beárnyékolták az emberi elvárások: a Lélek eredeti szerepkörének halványulása (bátorságot ad az Isten bennünk végzett személyes munkálkodásáról szóló vallástételhez) miatt pedig már az apostoli korszakban megnyílt az út a Róla szóló ismeretek torzulása/torzítása előtt.

Korinthusban három dolgot vártak el a Szentlélektől:

1.) Az "emberi bölcsesség beszédét", azaz pezsgő intellektuális igemagyarázatot. Pál válasza erre az volt, hogy "amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét..."

2.) Vágyakoztak a Lélek ajándékai után is, különösképpen kívánták pedig a nyelveken szólás képességét. Zabolátlan csodavárásukra Pál úgy reagált, hogy "„A Lélek megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy használjon vele... Törekedjetek a szeretetre, és buzgón kívánjátok a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok."

3.) Végül, de nem utolsósorban a gyülekezetbe beszivárgott a jó és rossz tudása utáni ősi vágy. Az analítikának az a fajta igénye, amely már az első emberpárt elindította az Istentől való függetlenség útján. Pál ezt látva leszögezi, hogy magunktól nem vagyunk alkalmasak arra, „hogy saját magunk eldöntsünk" dolgokat. Ellenkezőleg: "a mi alkalmas voltunk Istentől van, aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”
Arra figyelmezteti őket, hogy: "Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől."

Play this podcast on Podbean App