Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Istenképünk alakulása – a feltételezések hálójában (Szabó Péter)

Az Istenről alkotott képünk gyakran saját múltunkban gyökereszik. Azokban a mintákban, amelyeket magunkkal hoztunk otthonról a gyülekezetből, sőt a társadalomból is. A minták pedig legtöbbször igen messze állnak attól a VALÓSÁGTÓL, aki az Isten. Mi tehát a megoldás, lehet-e elhagyni berögződéseinket és engedni, hogy Isten adja meg a "való-igazságban" gyökerező képet Önmagáról? ("és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." – János 8.32.)

Júda és Izrael királyai 9. – Dávid élete 4. (Szabó Zoltán)

Nób papságának és lakóinak kiírtása elrettentő értékű lehetett Izrael fiai között. A félelemtől vezérelve egyre nagyobb tömegek fordultak Dávid ellen és váltak Saul kémeivé. Kehíla városa kész volt kiszolgáltatni őt, a zifeusok többször is elárulták rejtőzködésének helyeit, és Nábál történetéből azt is megtudjuk, hogy a korábban országszerte ismert és körtáncban magasztalt hadvezérről már büntetlenül lehetett úgy nyilatkozni, mint egy utolsó kutyáról, mint urától megszökött rabszolgáról.

A tanulság mégis felelmelő: Azzal, hogy Isten megengedi, hogy Dávid minden álma összetörjön, minden tartaléka elfogyjon, elszakadjon a biztonsághoz kötődő összes horgonya, egyben azt is lehetővé teszi, hogy (az uralkodás ígéretére) felkent szolgája megtanuljon egyedül az ő Urától függeni. A próbák tüzében, a kiábrándultság idején jó, ha mi is visszaemlékezünk arra, hogy Isten azért engedi meg mindezt, hogy felkészítésünk után majd vele uralkodhassunk az Ő dicsőségében.

Békességünk alapja – Jézus Vére (Dávid Zsolt)

A Vér képezi az egész Biblia központi gondolatát.Sokszor félreértésben vagyunk, amikor a Vérrel való kapcsolatunkat is "teljesítmény" alapokra helyezzük. "A hívő békességének mértékét ugyanis nem az dönti el, hogy az ember mennyire képes, mennyire tudja értékelni a Vért. Isten nem tőlünk teszi függővé az ajándékait. Ő az aki látja a Vért, Ő az, aki pontosan tudja annak az értékét, és ez a kizárólagos ok arra, hogy amikor Jézus vérét rajtunk látja békességet ad nekünk."

Gond és megoldás, avagy a legrövidebb út hossza… (Juhász István)

A korinthusi levélben Pál ezt írja: "Azt akarom pedig, hogy ti gond nélkül legyetek..." (1.Kor.7.32.) Péter pedig arra bíztat, hogy "Minden gondotokat Őreá vessétek, mert néki gondja van rátok... (1.Péter 5.7.) A gond/feladat/terv és a megoldás közötti legrövidebb út tehát nem a nekifeszülés és a "kásahegy" elhordása, hanem a feladat "gond részének" az Istenre hajítása – a teher érzésétől való valós megszabadulás. Ahogy István kifejezte: A két pont közötti legrövidebb távolság az Istenen keresztül vezet...

Követségben a békéltetés evangéliumával (Vidákovics Máté)

Isten – Krisztus követeiként – a "békéltetés evangyéliumát" bízta ránk (2. Kor. 5.18-21). Ezt a feladatot ugyanakkor nem lehet a törvénybe ágyazott farizeus szívével beteljesíteni. És noha való igaz, hogy természetünk szerint még az újjászületés után is hajlamosak vagyunk – legalább részben – a törvény felé húzni, tudnunk kell, hogy ha nem vagyunk készek leszámolni jellemünk ezen oldalával, nem áradhat belőlünk Krisztus jó illata.

Júda és Izrael királyai 8. – Dávid élete 3. (Szabó Zoltán)

A szeptember 3-án elhangzott második üzenetben visszatértünk a 4 hónapja félbehagyott "Izrael és Juda királyai" sorozathoz, közelebbről pedig Dávidhoz, akinek életéről már két vasárnapon keresztül beszéltünk. Dávidot nem volna célszerű csupán az általa nyújtott teljesítmény alapján hősként ünnepelni. Valóban Hithős volt ő, de nem amiatt, mert mindig jó döntéseket hozott, hanem éppen azért mert döntéseit hite adott szintjén, Isten jelenlétében hozta meg. Isten pedig gondoskodott minden egyébről s így hosszabb távon az adott percben szomorú következményeket is jóra fordította. Ez lehet a mi hitben való növekedésünk titka is. A döntéshelyzetek minden nap előttünk állnak, és persze nagyon szeretnénk, ha életutunkat nem rontanánk el, egyszer sem tarkítanánk rossz döntésekkel, de jó tudatában lenni annak, hogy Isten nem egy abszolút mércén mér minket. Nem a teljesítményünk az elsődleges, hanem az, hogy ott, ahol éppen tartunk, a bennünk (rész szerint) való ismeret és az Istennel való szoros kapcsolat alapján jó lelkiismerettel hozzuk-e meg a döntéseinlet.

Szoros kapu, keskeny út – vagy keskeny út, szoros kapu? A sorrend fontosságáról (Dávid Zsolt)

A szeptember 3-án elhangzott első üzenet a Máté 7:13 versről szólt. Arról, hogy ameddig az újjászületett ember élete a "szoros kapuval", azaz Jézus Krisztussal kezdődik és ezt követi a hálás szívvel való járás a keskeny úton (aki szintén a Jézus Krisztus), addig a vallásos ember egész életében azért küzd, hogy le ne térjen az általa egyre keskenyebbre szabott útról, hogy aztán élete végén méltónak találtasson arra, hogy elért teljesítménye alapján  bemehessen azon a bizonyos "szoros kapun" a Mennyeknek Országába. Mivel pedig az ilyen élet állandó összehasonlítások között telik el, egyre inkább az ítélkezés vállik a vallásos ember jellemzőjévé.

Play this podcast on Podbean App