Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

“Taníts minket úgy számlálni napjainkat…” – Nemzedékünk felelőssége (Szabó Zoltán)

Az év utolsó napja mindig jó alkalom arra, hogy megálljunk, visszatekintsünk, és hálás szívvel mondjunk köszönetet azért, hogy "mindeddig megsegített minket az Úr".

Az évzárás ezzel együtt kézenfekvő lehetőség arra is, hogy átgondoljuk azt a felelősséget, amelyet Isten gyermekeiként hordozunk, és amely azt a kérdést veti föl, hogy a saját jól létünkön túl, betöltöttük-e hívatásunkat – akárcsak ebben az évben is – ezen a földön? Fénylett-e úgy a mi világosságunk, hogy környezetünk – gyermekeink, unokáink, barátaink, munkatársaink – látva a "Felséges rejtekében" töltött életünkből fakadó jó cselekedeteinket, közelebb kerültek volna  a mi mennyei Atyánk dicsőitéséhez?

Vagy "pusztában élünk", és csüggedten, remény-vesztett keresztényként vándorlunk mi is évből-évbe, olyan "kihívottakként és megszabadítottakként" akiket igazából már – a sokszor nagyon távolinak tűnő – jutalom reménye sem motívál. Morzsoljuk napjainkat, anélkül, hogy kívánatos életpéldával segítenénk az utánunk jövő generációt abban, hogy "Isten sátorában" maradhassanak... A kérdéseket – tanulságaival együtt – magunknak kell megválaszolni!

Személyes megélés Karácsony örömüzenetében! (Dávid Zsolt)

"Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én" (I.Tim. 1:15.) – tanítja az Íge. Ellenkezhetünk ugyan Pállal a sorrendiség kérdéséről, de a szövegrész hangsúlyos mondanivalója mégis az, hogy fontos személyessé tenni azt, amiért Jézus jött. Fontos elfogadni helyzetünket, de legalább ennyire fontos elfogadni az ajándékokat, belátni, hogy a kárhoztatás az ördögtől van, én pedig minden szükségemre megtalálom a választ a kereszten.

Pogány ünnep-e a Karácsony? (Szabó Zoltán)

Pogány ünnep-e a Karácsony? Olyan kérdés ez, amely erősen megosztja a keresztyéneket. Ha az egymással gyakran össze nem egyeztethető válaszok megmaradnának az egyszerű véleményeltérés szintjén, – és nem akadályoznák testvéreink befogadását éppen az Isten befogadó szeretetéről szóló bizonyságtétel hangoztatása napján – talán nem is kellene ennek nagyobb figyelmet szentelni. A valóság ugyanakkor az, hogy Jézus születése ünneplésének kérdése mindmáig viharokat kavar számos gyülekezet életében.

A néhány nappal ezelőtt tartott megemlékezésünk bevezető gondolatai hozzájárulni igyekeztek az árnyaltabb gondolkodáshoz, az Írások történelmi hátterének teljesebb körű megértéshez és ez által az "emberekhez való jóakarat" elmélyítéséhez.

50.000 megrendült ember – Isten ígéje élő és ható (Papp Antal)

Nehémiás könyvének 8. része Isten Ígéjének erejét vetíti elénk! Sok lelkipásztor örülne, ha úgy, ahogyan azt akkor megtapasztalták: mélyről, őszintén, elementárisan követelné a nép, hogy tegyék középre Isten Ígéjét. Ezsdrás hat órán keresztül olvasta az Úr beszédét a közel ötven ezres tömeg előtt, és maga is megrendült: dicsőítette az Urat, a nép pedig "Ámen"-nel felelt rá, és leborulva sírtak Isten előtt. Mi az ami meg tudja az emberek szívét nyitni? Nem a mi beszédünk, hanem az Úr hatalmas Ígéje."Isten ígéje élő és ható..."

Hasznos lehet-e az aggódás? (Vidákovics Máté)

Vidákovics Máté rövid igehírdetésében kétféle módon is közelített az aggódás gondolatköréhez. Beszélt arról, hogy az Ige szerint szükségtelen dolog aggódni – Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Filippi 4:6) –, de a fekete-fehér képet azzal árnyalta, hogy végső soron a tehetetlenségünk által kiváltott aggódás is megfelelő eszköz lehet Isten kezében arra, hogy – miután beláttuk tehetetlenségünket – Önmagához fordítson bennünket.

Júda és Izrael királyai 13. – Dávid élete 8. (Szabó Zoltán)

Isten ígéreteinek beteljesedését ha meg nem is tudja akadályozni az ellenség, azt még így is megpróbálja elérni, hogy minél később kerüljön arra sor. Terveiben gyakran a hozzánk legközelebb állókat használja föl. Így történt ez Dávid életében is: Seregeinek vezére Joáb erősen autonóm módon értelmezte a királyság érdekeit, s így Abnérral szembeni vérbosszújával nem hogy elősegítette volna, hanem inkább késleltette  Dávid tényleges elismerését. Megérdemelte volna a halált, de a király mégsem végeztette ki – így Jóábot már csak Salamon uralkodása alatt érte el jogos végzete.

Autonóm segíteni akarásunkkal, rosszul értelmezett buzgóságunk miatt mi is gyakorta késleltethetjük Isten munkájának beteljesedését úgy a magunk, mind szeretteink életében. Pedig Istennek nem kell "besegíteni" – Ő pontosan végzi munkáját, mi pedig ha lemondunk megfelelni akarásunkról, és egyedül Őrá figyelünk sokkal céltudatosabban élhetjük a szolgálók életét.

Play this podcast on Podbean App