Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Két pont közötti legrövidebb út – Az Isten geometriája (Juhász István)

Évezredek óta hangzik Isten figyelemfelhívó szava: "az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, így szól az ÚR!" (Ézsaiás 55.8) Mi mégis, abbéli nagy igyekezetünkben, hogy bele ne lépjünk a csapdákba, el ne rontsuk az utat, szem elől ne tévesszük Isten ismerni vélt tervét, gyakran gondolkodunk nagyon is emberi módon, választunk nagyon is emberi megoldásokat. Euklidész szerint ugyan két pont között a legrövidebb út az egyenes, ám az "isteni geometria" egészen más módon határozza meg az általunk bejárandó utat.

Juhász István a hatalmas tengerjáró tankerek példájával illusztrálta a gondot. Tudtátok pl., hogy a tankereknek min. 20 km a féktávolsága? Vagy azt, hogy a fordulati sugaruk is eléri a 15-20 km-t! Isten másképpen néz tehát miránk is, akik a legjobb szándék mellett is csak lassan változunk, és sokszor csak nagyon nagy kanyarok mellett fordulunk meg... Az igehírdetés alapja a római levél 12. fejezetének első két verse volt: "Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata."

Az elszalasztott lehetőségek fájdalma – Dávid élete 12. (Szabó Zoltán)

Valószínűleg mindannyian szembenéztünk már a "mi lett volna, ha..." kérdésével. Mi lett volna, ha többet törődök a családommal..., mi lett volna, ha nem az ellenkező irányba, hanem az Úr útján megyek..., mi lett volna ha szólok, amikor szólnom kell, és hallgatok amikor csönben kell lennem...? Számtalan kérdés, amit talán meg sem akarunk válaszolni ... mindaddig ameddig egy-egy esemény tragédiába nem fordul.

Dávid számára ilyen lehetett fiának, Absolonnak az elvesztése. Gyászának érzékeltetése – "Ó, fiam, Absolon! Én fiam, én fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Absolon, én fiam, én fiam!" – úgy tűnik túl mutat ez egyszerű atyai fájdalmon. Megindultsága csupán a felszín. Számára ezek a kijózanodás pillanatai – az addigi bénultság okozta károk mindent elsöprő érzése! A mélyben annak az atyának a fájdalma húzódik meg, aki még reménykedett egy kapcsolat helyreállításában, egy új kezdetben –  "Fiammal, Absolonnal kíméletesen bánjatok a kedvemért! Az egész sereg hallotta..." – és akit megraboltak az új kezdés lehetőségétől. Túl ezen, az önvád is marcangolthatta az idősödő királyt: Elszalasztott lehetőségekért, hiányos, vagy rossz nevelésért. Szívében megszólalhatott a vádolás, amelyben önmagát tehette felelőssé fia idő előtti haláláért.

Olyan érzések ezek, amelyeket számtalaszor átélnek szülők, akiket az Isten búrájából kiszabaduló gyerekek tragédiája önmagukba nézésre kényszerít: Mi az én szerepem benne? Nem az én Istentől való elszakadásom, megbántatott lelkiismeretem, megbénult cselekvőképességem járult-é hozzá a gyermekem rossz döntéseihez, majd tragédiájához...

A hiteltelenség árnyékában – Dávid élete 11. (Szabó Zoltán)

Nemcsak mi küzdünk múltunk árnyaival. Dávid életére és elfogadottságára is hosszú árnyékot vetett Betsabé és Uriás története. Az a folyamat, ami végül Absolon lázadásához vezetett itt, ezekben az években kezdődött Dávid gyermekeivel: Amnonnan, Támárral, és Absolonnal. Amnon megerőszakolja Támárt, Absolon, Támár bátyja pedig megöleti Amnont. Dávid pedig – feltehetően látva a párhuzamokat Támár és Betsabé, valamint Amnon és Uriás között – tehetetlenül szemléli az eseményeket: megbántatott lelkiismerettől gyötörve nincs ereje, hogy Isten törvénye mellett döntsön, később pedig amikor haza akarják hozatni a száműzött Absolont ismét nem érez magában elég erőt ahhoz, hogy szembeszálljon a nép akaratával. Átérzi a hitelét vesztett ember vívódását – és ez komoly akadály a jó döntések meghozatalában. A hiteltelenség érzése olyan bénító csapda, amelyet – a bűnből való megtérésünk ellenére – az ördög remekül felhasznál utunk kerékbe törése érdekében... Nem véletlenül figyelmeztet az Íge: "Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk hiteltelenné ne váljék." (2.Kor. 6:3)

Ahová az ördög fennhatósága el nem ér – Isten rejteke (Juhász István)

A 91. zsoltár szerint: "Aki a Felséges rejtekében lakik, az a Mindenható árnyékában nyugszik." Lehet akármilyen gonosz ez a világ, már itt, ezen a földön létezik az a hely – a Felséges rejteke – amely nem az ördög fennhatósága alá tartozik. Elrejtőzhetsz, és lakhatsz ott! És ami ennél is több: ez a hely nem csak üres menedék: ott lakozik maga az Isten is, akinek szoros közelségében (árnyékában) nyugalomban és biztonságban élhetsz! Mit választasz, hol laksz tehát...?

Miért esel kétségbe? – Számolj az Istennel! (Vidákovics Máté)

Aháb után Ahazjá uralkodott Izrael tíz törzse felett. (2.Kir.1) A király az őt ért betegségben nemcsak hogy elfelejtett Istennel számolni, de ellenkező irányba, a Baálhoz fordult. Gyakran mi sem vesszük észre milyen sok olyan területe van az életünknek, amelyben ahelyett, hogy számolnánk az Istennel kétségbe esünk, megbénít az aggódás, mert annyira megszoktuk, hogy mindent a kezünkben tartunk. Pedig szívünk mélyén jól tudjuk, hogy nem szolgálhatunk két Úrnak: Kegyelem az, ha felszínre kerülhetnek mind azok a  rossz rutinok, amelyekben nem az Istennel számolunk, élethelyzetek, amelyek fölött – tudva, tudatlanul – még mindig megengedjük, hogy a sátán gyakoroljon fennhatóságot. 

Play this podcast on Podbean App