Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Isten “igazságtalansága” a mi igazságunk (Fodor János)

Igazságról, igazságtalanságról és megbocsájtásról szólt Fodor Jani vasárnap délutáni igehírdetése. A piacon ácsorgó munkások felfogadása és esti kifizetése – emberi szempontból – tagadhatatlanul igazságtalan gesztusnak minősülhet (Máté 20). És ugyanezt lehet elmondani a parázna asszonyról (János 8.), vagy akár Júdásról is, akinek még az utolsó vacsora alatt is megmosta Jézus a lábát. Isten gyakran tűnik igazságtalannak. De belegondoltatok már abba, hogy legnagyobb igazságtalanságát akkor követte el, amikor értünk, bűnösökért áldozta fel Jézust, hogy megbocsáthasson, igaznak minősíthessen és megóvhasson bennünket az elkövetkezendő haragtól? Nos, ezekbe belegondolva érthetővé válik miért is helyez Isten Ígéje olyan nagy hangsúlyt a megbocsájtó szív szükségességére!  

A halál, az élet és a magány – A Gadarénustól Jairusig (Szabó Zoltán)

Lenyűgöző az a kohézió, amely összekapcsolja a Lukács evangélima 8. fejezetének a 22. versétől kezdődő történeteket. Három élet, három sors. Kettő végtelenül magányos, a harmadik ugyan elismert és megbecsült tagja a társadalomnak – ám a történetek szerint mindegyik az "élet-halál" kérdésével küzd. A gadarénus megszállott létfunkcióit tekintve ugyan él, de egyébként halott mindenki (még saját maga) számára is, a vérfolyásos asszony él, de folyamatos "tisztátalansága" kitaszítja a társadalom peremére, ahol ő maga minden kapcsolat számára "halott", Jairus pedig ugyan él, de az akiért él, akiért érdemes élni – egyetlen lánya – haldoklik. Istennek pedig mind a három magányos lélekre gondja van.

Legyünk mi is bármennyire magányosak, küzdjünk mi is az élet-halál, egzisztencia, megbecsültség, vagy kitaszítottság érzésével, legyünk bár zárkózottak, vagy közlékenyek, a történetek arra tanítanak, hogy Isten minden egyes lélekre időt szán és betölti a szükségeinket.

Szereted-e az Istent? (Popov Tommy)

A világ egyik legnagyobb hazugsága, hogy akkor tudsz másokat szeretni, ha mindennél jobban szereted önmagadat.  Az Íge pedig azt tanítja, hogy azért tudunk egyáltalán szeretni mert Ő, az Isten szeretett bennünket először. E nélkül a felismerés nélkül nem tudjuk szeretni az Alkotót, sőt, helyes módon egymást sem szerethetjük. Ha arra fókuszálunk és azt szeretjük ami a világban van (beleértve önimádatunkat is) nem fogunk békességre találni. Ha nem szeretjük mindenek felett Krisztust nem lehet bennünk, és nem áradhat túl rajtunk az ÉLET, és így hasznosak sem lehetünk az Ő munkájában.

A közösséggé formálódás nehézségei (Szabó Zoltán)

Istennek nem elsősorban a tetteinkre, nem is a szavainkra, még kevésbé az okos gondolatainkra van "szüksége" – hanem a bennünk lakozó – kiáradni kívánó –  Krisztusra. Az Ő országa ott terjed, ahol a kiáradó krisztusi élet gyógyító erővé formálódhat.

Veszélyek a kortárs keresztyénségben (Balázs Kornél)

Balázs Kornél a Zentán elhangzottak főbb gondolatait foglalta össze: Ezek szerint a hétvégén elsősorban a ránk leselkedő belső veszélyekről beszélgettek; arról, hogy mi is történik a kortárs keresztyénségben, milyen téveszmék és áramlatok törnek utat a gyanútlan, jóakaratú hívők között. Tizenkét területet vizsgáltak meg; ezek a teológiai eltévelyedésektől, a közösségi "élménykeresztyénség" lefedték a mai kor kihívásait.

Személyes bizonyságtétel (Beleznai László – Veszprém)

Az elmúlt hétvégén két napos férfi alkalmat tartottak a testvérek Zentán, Szerbiában. Beleznai László, és Balázs Kornél egyenesen onnan érkeztek meg hozzánk vasárnap délutánra. Először Beleznai Laci (Veszprém) tett bizonyságot arról, hogy neki miért jelentett olyan sokat ez a hétvége,

“Csak szólj Uram, csak meg ne lepjen halált hozó nagy némaságod…” (Szabó Zoltán)

Tizenhat éve, 2002.04.02-án a húsvét hétfőt követő keddi napon egy esti éneklésen (még a Nazarénus gyülekezetben) osztottam meg gondolataimat azokról az emberekről, akikhez a Nagyhéten Jézusnak volt szava, és azokról, akikhez nem... Az eseményeket figyelve és átélve óhatatlanul is felidéződött bennem egy számomra nagyon kedves keresztyén költő verse: "Csak szólj Uram, csak meg ne lepjen halált hozó nagy némaságod..."

Podbean App

Play this podcast on Podbean App