Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Lázadás vagy törvényszolgaság? – Fiúk a Lukács 15-ből (Juhász István)

Jól ismert történet a "tékozló fiúé". (Lukács 15.) Egyes gyülekezetekben az embernek az Istenhez fordulás (megtérés) előtti állapotát látják bele, más helyeken a történetet tágabban értelmezve a megtérés utáni botlásaink példázatát sejtik mögötte. A nagyobbik fiú pedig vagy nem szerepel, vagy pedig csak abban a kontextusban, hogy de kár, hogy nem tudott együtt örülni apjával.

Juhász István a függetlenség utáni olthatatlan vágyunkról beszélt, amely azt eredményezi, hogy mennyei Atyánktól független utakat kezdünk el járni abban a reményben, hogy Nélküle is jól tudunk gazdálkodni a kikért örökséggel. Isten pedig annyira szeret bennünket, hogy elenged, hogy aztán, amikor elfogyott minden erőforrásunk visszataláljunk Őhozzá.

Feltűnő, hogy öccsével együtt már a történet elején megkapta az idősebb testvér is az örökségét. Ő ugyan nem tékozolta el azt, de nem is élte meg áldásként. Nem csak, hogy nem sáfárkodott vele, de szerepét mélyen elfojtott bosszúsággal folyamatos rabszolgaságnak ítélte meg. Nem értette meg atyja tetteinek inditékát, még kevésbbé szeretetét, sőt megvetette azt, amikor öccse ellen haragra lobbant. Nincs tehát nagy különbség a fiúk között. Az Íge az egyikben a lázadás,a másikban pedig az ember által önként választott törvényszolgaság útját tárja elénk. A közös pedig az, hogy egyik sem élt azzal a hatalmas kiváltsággal, amit kapott abban, hogy fiú

Izsák Istene – Tusakodás az életért, tusakodás a hitért (Szabó Zoltán)

Izsákról, mint Jézus előképéről általában két dolog jut eszünkbe. Az első az a történet, amelyben Ábrahám kész feláldozni a fiát. A második pedig az, ahogyan Izsák élete kiábrázolja a fiúság helyzetét. Ő mindent készen kapott. Kánaánban született, ott élt és ott halt meg; még a feleségét is atyja, Ábrahám szerezte neki.

Szeretünk mi is arra gondolni, hogy Krisztusban már mindent megnyertünk:  Az, "Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?" (Róma 8:32.) Azt mondhatjuk tehát, hogy Izsák kényelmes életet élt?  Isten Ígéje szerint: NEM. Pályafutása alatt folyamatosan tusakodott azért, hogy biztosítsa az életet, hogy friss vizet adhasson a rábizottaknak: kutakat ásott mostoha körülmények és sok ellenségeskedés között.

"Tusakodjatok a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott." – tanítja az íge! (Júdás 1:3.) A baj velünk, késői hívekkel az, hogy mi nem szeretünk tusakodni. Szeretjük az evangélium derűs, napos oldalát – azt, hogy mindent megkaptunk a Krisztusban – de annál kevésbbé szeretjük azokat az üzeneteket, amelyek arról szólnak, hogy ránk hárul az a feladat, hogy tusakodjunk azért, hogy ezek az ajándékok áldássá váljanak a környezet számára.

Logikai feladványok – a hit bukfencei (Dávid Zsolt)

Dávid Zsolt az elmúlt hétvégén arra mutatott rá, hogy gyakran mennyire nem logikus az amiben hiszünk. Az emberiség állandó problémája, hogy mi mindig mindenért fizetni akarunk - így logikai bunkfencezések árán tudunk csak átvergődni a keresztyén életen. Egyrészt valljuk ugyan, hogy:

–     Krisztus megmentett engem ingyen – közben mégis azon törjük a fejünket, hogy vajon mibe fog ez nekünk kerülni...
       Megbocsájtotta minden bűnömet – de valóban mindet...?
–     Azt ígérte, hogy "nem emlékezem meg bűneidről" – de meddig? Csak addig, amíg el nem követek egyet? Logikus lenne ez?
–     Az íge szerint "megbocsájtotta a bűneidet!" – de (tesszük hozzá) most aztán úgy kell élned, hogy ki ne törölje a neved az Életnek Könyvéből!! – Valóban ez lenne az evangélium?
–     Emlékszel arra, amit az Íge tanít arról, hogy mikor szeretett téged az Isten?
                Amikor még bűnös voltál!
                Isten ellensége voltál!
                Gondolataid megromlottak!
                Az isteni élettől elidegenedtél!
                Saját kívánságaidban jártál....!

Bízz azért Benne, és győzni fogsz!

Szegények mindig lesznek veletek (Popov Tommy)

Jóléti társadalomban élünk, így lassan észre sem vesszük mások valós szükségleteit. A szűkebb környezetünkben élő emberek is zömmel konszolidált háttérrel rendelkeznek, így kezdi jenetőségét veszíteni Jézus mondása, mely szerint: "Szegények pedig mindenkor lesznek ti közöttetek." Tommy erről a jelenségről beszélt. Sorra idézte azokat a verseket, amelyek arról szólnak, hogy mennyire fontos az Isten előtt a szükségletek kielégítése előtt nyitott, adakozásra készséges szív. Igaz ez lelki értelemben is. A kegyelem, amiben Isten részesített arra kell hogy indítson, hogy hasonló jóakarattal forduljunk mindazok felé, akik tartoznak nekünk.

Play this podcast on Podbean App