Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Napjaink “morzsolgatása” – vagy felelőségvállalás a jövőért (Szabó Zoltán)

Életünk minden idejében – az elmúlt évben éppúgy, mint a várható újban – számtalan kihívás, mérhetetlenül sok információ áramlott és áramlik felénk, mi pedig folyamatosan küzdünk azzal az impulzus dömpinggel, amely szinte lehetetlenné teszi, hogy ne kötődjünk a látható világhoz. Pedig jól tudjuk, hogy Isten nem arra hívott el minket, hogy valahogyan "elmorzsolgassuk" napjainkat, amint azt tette Izrael a pusztában, hanem arra, hogy teljes szívünkből szeressük és keressük Őt, és ez a szeretet adja meg minden nap azt a helyes irányultságot, amely segíthet abban, hogy ne csak valamifajta torz isten-képet, hanem az ÉLŐ ISTEN VALÓS ISMERTETÉT hagyományozhassuk át a bennünket követő generációra.

A hajnalcsillag feltámadása – Karácsony (Szabó Zoltán)

Az emberek általában szeretik a biztosan rögzített horgonyokat, a befejezett eseményeket, az ünnepléssel egybekötött visszaemlékezéseket. Talán ezért is foglal el kiemelten fontos helyet a Karácsony sokunk életében. Annál inkább különös, hogy a Biblia éppen ennek az eseménynek az időpontjáról hallgat mélyen. Máté és Lukács beszél ugyan Jézus születéséről, de abban már egyik sem segít, hogy annak idejét legalább annyira pontosan meghatározhassuk, mint ahogyan azt tehetjük Nagypéntek és Húsvét esetében...

Vajon miért ez a hallgatás? Lehet, hogy Isten jelképesen ezzel is azt akarja a tudtunkra adni, hogy Krisztus életének bennünk való megjelenése (és térhódítása) legalább akkora titok, mint a betlehemi születés pontos dátuma? Elképzelhető lenne, hogy ez a pillanat – a Galata 4:4-ben említett "idők teljessége" – egyéni léptékben is legalább akkora rejtély, mint amennyire az kozmikus méretekben volt? Az lenne a háttérben, hogy Karácsony esetében Isten nem elsősorban a befejezettség ünneplését várja tőlünk, hanem előre mutatva magára a folyamatra – Krisztus életének bennünk való kiábrázolódására – kívánja helyezni a hangsúlyt?

Péter apostol levele mindenesetre arra bíztat, hogy az Isten Ígéjére való odafigyelés árán legyünk részei annak a folyamatnak, amelyben Krisztus bennünk való megszületése egyben a Krisztus bennünk és általunk való továbbélését is jelenti:  "És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben." (2. Péter 1:19) Pál fájdalmas tapasztalata pedig az, hogy időnként a befejezettnek tekintett megszületés sem több hiú ábrándnál. A galatáknak így ír: "Szép dolog pedig buzgólkodni a jóban mindenkor és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok, gyermekeim, akiket ismét fájdalommal szülök, amíg kiábrázolódik bennetek Krisztus." (Galata 4:18-19.)

Az idők teljessége (Marian József)

Jól ismert ígerész beszél arról, hogy "Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot." (Gal.4.4.) Marjan Józsi erről "az idők teljességéről" beszélt. Négy tényezőben látta ennek beteljesedését: – 1. Krisztus kortársainak Messiásvárásban, – 2. az akkori "EU" létrejöttében, azaz abban, hogy a római birodalom határai átjárhatók voltak, – 3. a görög, mint közös nyelv ismertségében, valamint – 4. a bálványokban csalódott tömegek szellemi éhsége előkészítette az evangélizálás útját.

Az igazi taníványság ára (Dávid Zsolt)

Korunk keresztyén társadaloma nagy hangsúlyt helyez a tanítványságra. Igaz, ennek a törekvésnek a középpontjában ma már első sorban a Jézus befogadására való késztetés, majd azt követően a szellemi fejlődés biztosításához szükséges körülmények (bibliaiskola) áll. Az igazi tanítványság ára - az áldozatok felvállalásának hangsúlya – pedig többnyire háttérbe szorul. Pedig Jézus a Lukács 14-ben leginkább erről az utóbbiról beszél. Az igazi tanítványt négy fő dolog jellemzi :
– a tanítvány Jézus Krisztus imádója minden áron – örömben-bánatban, egészségben-betegségben, szegénységben-gazdagságban: önmagát keresztre feszítve minden körülmények között Jézust helyezi az első helyre.
– a tanítvány kitartóan építkezik – és teszi ezt minden áron: épít és befejez. Nemcsak elkezdi a szolgálatot, hanem jár is abban...
– a tanítvány folyamatosan háborúban áll. Nem köt kompromisszumot az ellenséggel, tudja, hogy a háborúban csak egy nyertes van. Éppen ezért mindennek búcsút int; számára nincs olyan, hogy ez a sajátom.
– a tanítvány bizonyságot tesz bármi áron..

Ezek után bátran tedd fel a kérdést: hol állsz az igazi tanítványság kérdésében? Kész vagy megfizetni az árát?

Illés, a “hozzánk hasonló ember” – Isten autonóm szolgája (Szabó Zoltán)

(Tesbites) Illés történetét talán mindannyian ismerjük. Alakja gyakran szerepel az Evangéliumokban is – főleg a rómaiak elítélését annyira váró farizeusok elvárásait tükröző szövegkörnyezetben. 

Ki volt Illés? Valóban jól ismerjük őt? Története tele van meghökkentő fordulatokkal: Vajon miért nem beszél az Íge arról, hogy az egész népet sújtó szárazság mögött Isten állt volna? És miért hallgat arról, hogy a Baal prófétáinak megölésére is a Mindenható adott volna parancsot?

Ha pedig ezekre nem Ő adott utasítást, akkor vajon miért engedte, hogy szolgája elinduljon az autonóm döntések útján? Összefügghet-é ez azzal a buzgósággal, amiről Jakab tesz bizonyságot Illéssel kapcsolatban, amikor így ír: "Illés ember volt, hozzánk hasonló természettel, és amikor buzgó imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig..." (Jakab 5:17.)?

Play this podcast on Podbean App