Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

A másik Méfibóset és a helyettesítő áldozat (Dávid Zsolt)

Tudtatok arról, hogy a Bibliában nem csak Dávid legjobb barátjának, Jónatánnak a fiát, hanem Saul másodfeleségének, Ricpának a fiát is Méfibósetnek nevezték? Amikor aztán a Gibeoniták a Saultól elszenvedett sérelem miatt Saul házanépéből hét ember feláldozásához ragaszkodtak, Dávid – a Jónatánnal kötött szövetség okán – megkímélte Jónatán fiát, de átadta nekik Ricpa fiát, a másik Méfibósetet. Dávid Zsolt ebbe a gyönyörű előképbe öltöztetve beszélt arról, hogy ilyen a helyettesítő áldozat: az egyik Méfibóset a kegyelem székében ül és a Király asztaláról eszik, míg a másik Méfibóset, mint helyettesítő áldozat hal meg Saul háznépének bűneiért. Így járulhatunk mi is Isten kegyelmi székéhez, mert Krisztus, a másik "Méfibóset" meghalt a mi bűneinkért.

Mélység és felszín – álom és valóság. Salamon élete 2. (Szabó Zoltán)

Milyen ember lehetett Salamon? Nagyon mély érzésű, Isten útján járó király – olyan valaki, akinek legendás bölcsessége valódi istenismeretről tanúskodott, vagy ennél jóval felszínesebb, gyakran autonóm ember, akinek csak az utókor tulajdonít egy egész életet végigkísérő életszentséget?    

    A kérdés azért zavarbaejtő, mert öröklött sztereotípiáink birtokában maga a feltevés is szentségtörésnek minősülhet. Salamont – és ebben feltehetően erősen szerepet játszik a templomszenteléskor elmondott fantasztikus ima is – már-már dávidi dicsfényben látjuk, és ha nem is értjük, hogy egy ennyire nagyszerű embert hogyan téríthettek le az igaz útról a külföldi feleségek, abban azért nem kételkedünk, hogy élete valódi életszentségben és Istennel való járásban telt el.

    Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy neve nem szerepel a hithősök között, és ha életének nagyon sok részlete homályban is marad, a végeredményt tekintve mégis azt látjuk, hogy gondosan kiépített birodalma halála után gyorsan bomlásnak indult. Vajon mi lehet ennek a gyors erodálásnak a hátterében? Az életéről szóló sorozat második részében a templomépítés előzményeiről esett szó: arról a dillemáról, amellyel Dávid nézett szembe: Vajon lehet-e szavatolni, hogy az álmaimat – az ő esetében ez a templom építése volt – a fiam akaratomnak megfelelően hajtsa végre.      

    És ha meg is hajlok az isteni döntés előtt, vajon van-e további feladatom az ügyben, kell-e, hogy ráhatásom legyen arra? Lehet-e kellő számú biztosítékokat beépíteni annak érdekében, hogy a jövő a nekünk adott látásnak megfelelően alakuljon akkor is, amikor mi már nem élünk? Dávid válasza, egyben szellemi hagyatékának kulcsmondata érvényes lehet késői keresztyén korunk számára is: "Te azért, fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és jókedvvel. Mert megvizsgál az ÚR minden szívet, és jól ért minden emberi gondolatot. Ha keresni fogod, megtalálod, ha ellenben elhagyod őt, ő is elhagy téged mindörökké." (I.Krón.28:9.)

Bűn, igazság, ítélet – Szereptévesztésünk hálójában (Juhász István)

Rázsó Robi bevezetője után Juhász István idézte fel Jézusnak azt az emberi természetünktől oly idegen mondatát, mely szerint "...Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm azt hozzátok. És amikor ő eljön, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében..." Vajon mire gondolhatott? Miért jó, hogy Ő nincs itt, és mit jelenthetnek az Általa a Szentlélek munkásságának tulajdonított titokzatos ígéretek? Gyakran az a gyanúm, hogy hajlamosak vagyunk belehelyezni magunkat a Szentlélek szerepkörébe és: feddni, ítélni, és kardoskodni az Ígéből megismertnek vélt igazságunk mellett.

Fogd a kezem! – Bevezetés (Rázsó Róbert)

Dunavecse mindig a lelki felfrissülés helyszíne. Az elmúlt szomati igehírdetést Rázsó Robi gondolatai vezették be. Az apa-gyermek kapcsolatról idézte fel személyes élményét és beszélt arról a kislányáról, akinek mindennél fontosabb volt, hogy még az éjszaka közepén is foghassa apja kezét!

Mi maradt a közösségből?– Úrvacsorai gondolatok (Szabó Zoltán)

Az Úrvacsora számomra mindenek fölött a közösség felvállalásáról szól. Közösség elsősorban Krisztussal, aki meghalt értünk, és közösség egymással, hiszen Isten úgy tervezte el, hogy ebben a szeretet kapcsolatban ismerje meg Őt a világ. Nem csoda, ha az ördög éppen ezt a kapcsolatot támadja a legerősebben: Az elmúlt évszázadokban sikeresen izolálta a hívőket, mindent megtett, hogy kiölje belőlük az egymás (a közösség) utáni vágyakozást. Félek, ma már nem túl gyakori, hogy a hívők úgy vágyják egymás társaságát, ahogy Jézus, aki "vágyva vágyta" eltölteni az utolsó vacsorát a tanítványokkal. Érdemes tehát nagyobb hangsúlyt fektetni a közösségre, és mind arra, ami a kapcsolat velejárója: egymás igénylése és befogadása, önzetlen, feltétel nélküli szeretet; nem csak szolgálni akarás, de a mások szolgálatának az elfogadása – és Istentől kapott bölcsesség az egyensúly megteremtésében.

Play this podcast on Podbean App