Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Miniszterelnök a “halálsoron” – Dániel élete (Papp Antal)

Dánielről sokféleképpen megemlékezhetünk: Akár úgy, mint elhurcolt fiatalemberről, aki a fogság előtt már jó alapot kapott, akár mint miniszterelnökről, de úgy is mint aki kétszer volt "halálsoron", úgy, mint imádkozó emberrről, aki ebben is példát mutatott; akár mint krisztusi előképről, aki szolgálata által történelmet formált: élete birodalmakat érintett meg, döntött meg és épített fel. Dániel szolgálati területe, tudása tehát nagyon messzire elért. Egész birodalmakat megmozgatott.

A miénk a legtöbb esetben ennél sokkal kisebb, de mindenkinek megvan az a kompetencia-területe, amelyen ha hűségesen végzi a dolgát, áldássá válik az őt körülvevő világ számára, ahol az isteni szó életet tud fakasztani!. Erre hív Isten téged is!. Keresi azokat, akik "falat falazzanak", akik "a résbe beálljanak", olyanokat, akik mint Dániel Isten ügyéért, magáért, másokért, az elveszett világért hallja az Istentől való szót és tovább tudja adni. Olyanokat, akik tudják azokra a kérdésekre a feleletet, amelyekre az emberiség már régóta nem találja a válaszokat!

Ellenszegülés és megtérés – hosszútűrés és ítélet. Akháb élete. (Dávid Zsolt)

Akháb Izrael egyik leggonoszabb uralkodójaként ismert. Életéről szokatlan részletezettséggel tudósít az Íge, kezdve Jézabellel kötött házasságától Nábót szőlőjének elvételéig. Értesülünk harcairól és jól ismerjük Illésnek, Isten prófétájának az ő életében által betöltött szerepét is. A részletesen felvázolt életút arról szól, hogy a hosszútűrő Isten mi mindent megtesz azért, hogy elvezesse a királyt a megtérésre. És bármily hihetetlen, Akháb – ha átmenetileg is, de –  megtér. Megtérése ugyanakkor nem jelenti azt, hogy elkerülheti az ítéletet – és Mikeás próféciájának megfelelően meghal... Életútja egyszerre szól Isten türelméről és kegyelméről, de ugyanakkor hírdeti Isten igazságát és ítéletét is!

“A bennünk munkálkodó halál, a bennetek munkálkodó Élet” – Bemerítés Szegeden (Szabó Zoltán)

Isten dicsőségét alig-alig értjük. A mai ember számára a dicséret formai elemmé torzult, annak elvárása pedig sokak számára inkább visszataszító, mintsem vonzó. Miről szól tehát az Isten dicsőítése, és hogyan kapcsolódik ez össze az újjászületett ember életével? Továbbá, mit jelenthetnek vajon az olyan rejtélyes gondolatok, mint pl. az, amelyet Pál fogalmaz meg a Korinthusi levélben: "Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán."? Mire hívott el tehát bennünket az Isten?

Kétes projektjeink Isten szolgálatának uszályában – Salamon élete 3. (Szabó Zoltán)

Salamon kapcsán gyakran elgondolkodom azon, hogy abból, amit akár a Példabeszédekben, akár a Prédikátorban leírt, vajon melyek azok a mondások, amelyek nem egyfajta tiszta, isteni bölcsességből – az AJÁNDÉK-ból – táplálkoznak, hanem amelyekre a saját keserű tapasztalatán keresztül jutott el. Elképzelhető lenne, hogy amikor például azt írja, hogy "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet", akkor ezt a megtapasztalt kudarc mondatja vele? Vajon mi válthatta ki belőle ezt a felismerést? Vajon magáról beszél, saját szívéről, amelyet valóban megcsalt a növekedés vágya, no meg a világ szeretete?

Ellentmondásos életútjának fordulópontja talán akkor lehetett, amikor elhitette saját magával, hogy a tettei mögött csak tiszta és minden szempontból nemes indítékok állnak, és nem vallotta be csalárd szívének, hogy az Isten dicsőségén kívül saját megalomán hajlamát is szolgálja, ami viszont belehajtja az ördög gondosan elkészített csapdáiba.

Mi vajon mennyire vagyunk tisztában saját szívünkkel? Vajon hányszor akarjuk egyfajta árukapcsolással ráfűzni saját projektjeinket az Isten szolgálatára?

Az Úr megismerése, avagy a Trónterem kifosztása – Ima a Szentek Szentjében (Szabó Zoltán)

"A Szentek Szentje többé nincs elzárva..." – csendül fel a dal számtalan helyen. Igazi áldás, valódi kiváltság evvel az ajándékkal élni! De, vajon miért lépünk be oda? Azért, hogy kikérjük az örökségünket? Azért, hogy kívánságlistáinkat előtérbe tolva és vélelmezett haszonélvezeti jogunkra hivatkozva megkíséreljük "kifosztani" Isten tróntermét, vagy azért, mert felismertük, hogy a Kárpit azért omlott le, hogy Isten jelenlétében időzve megismerhessük Őt, ráhangolódhassunk a Magasságos gondolataira, és ebben a jelenlétben szavainkkal is kifejezhessük, hogy egyetértünk Vele... (János 17.3.)?

Ki szabadít meg engem? (Juhász István)

"Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó ..." írja Pál - több mint 23 évvel az után, hogy a damaszkuszi úton találkozott Krisztussal -  a Rómaiakhoz írt levél 7. részében. Ennek ellenére sokszor még mi magunk is megpróbáljuk elhitetni önmagunkkal, hogy ez lehetséges.

Vajon mit jelent a hívő életében, az az ígéret az 5. rész végén, hogy "...amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által."

 

Play this podcast on Podbean App