Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Veszélyes “kitakarni” az élet reménységét hordozó fa gyökerét – Jeroboám élete 1. (Szabó Zoltán)

Gyakran nehéz megállnunk, hogy ne "fecsegjük ki", ne "szórjuk szét" idő elött az Istennek nekünk szóló, hozzánk személyesen intézett kijelentéseit és igéreteit. Információra éhes korban élünk, melyben a közösségi médiák mindent megosztani akaró, kitárulkozásra sarkalló jellege könnyen behúz bennünket az ellenség csapdájába. Veszélyes lehet "kitakarni" az élet reménységét hordozó fa gyökerét...

Folytatva a két éve megkezdett sorozatot vasárnap Roboám és Jeroboám életével kezdtünk el foglalkozni. Jeroboám az a király, akit már az első lépése belevitt az ördög csapdájába: A történet szerint Ahijja, a próféta – az emberek hallótávolságán kívül, "amikor csak ők ketten voltak a mezőn" – köntösének szétszakításával  látványosan megígérte neki, hogy Izrael 10 törzsének ő lesz az új királya. Sajnos, a kizárólag neki szóló "információval való gazdálkodás" nem lehetett Jeroboám erős oldala, mert a hír hamar Salamon fülébe jutott, és ezzel elindult egy olyan történés-spirál, amelynek minden mozzanata újabb és újabb lehetőségeket adott az ellenség kezébe, hogy aláaknázza a szebb jövő reménységét.

A “világ világossága” és a három órás sötétség – Nagypéntektől Húsvétig (Juhász István)

A Nagypéntek egyik legmegrázóbb mozzanatát így foglalja össze Máté: "Hat órától pedig kilenc óráig sötétség lett az egész földön. Kilenc óra tájban Jézus hangosan így kiáltott fel: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” Azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”

Juhász I. nem csak Jézusnak az elhagyatottság okán érzett szenvedéséről beszélt, hanem a három órás sötétség mélyebb jelentéséről is: Az Atyával való szoros kapcsolat 33 éve alatt "Benne (Jézusban) volt az Élet, és az Élet volt az emberek világossága." Az Atyjától való elszakítottság óráiban viszont az egész természet azt hírdette, hogy Isten "azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk..." (2.Kor. 5:21) Nem így van ma is? Szoros kapcsolat nélkül nincs Élet, Élet nélkül pedig nincs világosság. Azt a felelőséget hordozza Isten népe, hogy "a sötétségben ülő nép" (a világ) lássa meg ma is a világosságot.

A megfékezett erő – a szelídségről (Dávid Zsolt)

Az elmúlt vasárnapi alkalmon Dávid Zsolt a hívő ember egyik legfontosabb jellemzőjéről, a szelídségről beszélt. A fogalom meghatározása vadonatúj és átütő erejű volt a számomra. Szelídség = megfékezett erő! Gondoltátok volna? Ezt szem előtt tartva sokkal mélyebb értelmet nyernek az olyen ígék, mint pl: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok..."vagy az a felhívás, hogy "a ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt! Az Úr közel!"

Apostolok, diakonusok, laikus testvérek – A torzulás útja az első gyülekezetekben (Juhász István)

Körbenézve azt láthatjuk, hogy egyre több közösségben tör fel elemi erővel a kérdés: vajon hol ronthattuk el? Mi vezetett késői korunk gyakran elhibázott keresztyén ideáljaihoz? Örökölt sztereotipiáink vajon milyen mértékben táplálkoznak a valós Ígéből és mennyire csupán a biztosnak hitt értelmezésekből?

Juhász István az őskeresztyén gyülekezetek gyakorlatát kísérte végig az apostolok munkásságával való kölcsönhatásban. Döbbenetes azt látni, hogy milyen apró lépések vezettek oda, hogy Jézus tanítása, mely szerint: "ti pedig mindnyájan testvérek vagytok" egyre inkább átadta a helyét a differenciálódásnak és az egyházi hierarchia kialakulásának. Mindez pedig elvezet korunkhoz, amelyben már természetesnek tűnik a "fogyasztás" és az is, hogy a szolgáltatást végző rétegnek (pap, pásztor, szolga stb.)  akkor is "munkaköri leírása" a vezetés és a "tanítás", ha egyébként sem ajándéka, sem pedig kijelentése nincs az Úrtól...

Podbean App

Play this podcast on Podbean App