Rendhagyó vasárnap van mögöttünk. Először egy imakérést tolmácsoltunk olyan valakiért, aki saját környezetében gyakran találkozik a démoni erők jelenlétével és ez az ő életére is hatással van. Ezután Vidákovics Máté tett bizonyságot arról a hitről, amit unokatestvére és annak férje életében tapasztalt annak kapcsán, hogy elveszítették koraszülött gyereküket. A délután nagyobb részében pedig Popov Tommy egy nagyon megható történet keretében beszélt arról, amit Jézus, "az idősebbik testvér" tett értünk "a fiatalabb testvér"-ekért. Az önmagát magyarázó történet felolvasása után beszélgetéssel, imádkozással és hálaadással telt el az idő.
Rendhagyó vasárnap van mögöttünk. Először egy imakérést tolmácsoltunk olyan valakiért, aki saját környezetében gyakran találkozik a démoni erők jelenlétével és ez az ő életére is hatással van. Ezután Vidákovics Máté tett bizonyságot arról a hitről, amit unokatestvére és annak férje életében tapasztalt annak kapcsán, hogy elveszítették koraszülött gyereküket. A délután nagyobb részében pedig Popov Tommy egy nagyon megható történet keretében beszélt arról, amit Jézus, "az idősebbik testvér" tett értünk "a fiatalabb testvér"-ekért. Az önmagát magyarázó történet felolvasása után beszélgetéssel, imádkozással és hálaadással telt el az idő.
Egy olyan világban, ahol a szeretet és a befogadás hiánycikkek lettek, alig van olyan ember, aki ne vágyna arra, hogy megélje ezek örömét. És bizony, a magányosságról még a keresztyéneknek is volna mit mondani... Érthető, ha az I. Kir. 13-ban leírt történetben az Isten Emberét is el tudta téríteni az engedelmesség útjáról az Öreg Próféta, a vélelmezett szolgatárs. Pedig, lehet, hogy egyik sem akart rosszat! Mind a kettő csak megosztani akarta magányát valakivel, akinek hasonló az értékrendje. A vége mégis halál lett! Ennyire "veszélyesek" lehetünk még mi, testvérek is egymás számára? Vajon mi áll az Isten Emberét ért súlyos ítélet mögött? És mi vajon hogyan kerülhetjük el ezeket a csapdákat?
A Római levél 7. része annak a Pál apostolnak az önvallomása, aki a levél megírásakor már legalább 20 éve hívő. Mégis, azok a saját belső emberéről megfogalmazott állítások, amelyekkel ebben a részben kitárulkozik, annyira megdöbbentőek, hogy a hívők nagyobbik része nem tud mit kezdeni tartalmukkal. "Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?..." teszi föl a kérdést az apostol. Ezen a ponton különösen fontossá válnak a részletek: Pál nem azért kiállt fel hogy kicsoda szabadít meg a bűntől – mert ő jól tudja attól már szabad – hanem, hogy kicsoda szabadít meg a halálnak testétől!
Mi hajlamosak vagyunk a bűnről és a kegyelemről – mind egyszeri eseményről – csak a megtérés kapcsán megemlékezni, pedig Isten válasza – és ezt közvetíti Pál – az, hogy a kegyelem nem egyszeri kérdés. Most is ugyanaz a Jézus Krisztusban neked adott kegyelem tart meg téged, ami megmentett a bűn törvényétől. Juhász István a Római levél 5. részének záró mondataival folytatta a márciusban elkezdett gondolatsort: "A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem,hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által." Ez Isten hozzáállása! De vajon értjük???
Mindannyian jól ismerjük azt a gyermekdalt, amely nem csak a kérdést teszi föl: "Ki teremtette ezt a világot?", hanem azonnal meg is válaszolja: "Atyánk, Istenünk!"
De vajon ki teremtette a sötétséget? és ki a gonoszt? Érthetően azonnal az olyan jól ismert igeversek jutnak az eszünkbe, mint a Jakab 1:13. és 17. "Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért", továbbá: "minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka."
Dávid Zsolt meglepő verset idézett Ézsaiás könyvéből. A 45. fejezet 3. verse szerint "Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki téged neveden hívtalak." A 7. vers pedig ezt mondja: "Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem!"
Ki a felelős tehát a sötétségért? Továbbá mit kezdünk mi a sötétséggel? Végül hogyan lehet kincseket találni a sötétségben? Megannyi kérdés, amit nem könnyű megválaszolni.
