Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

A kimondott szó ereje (Dávid Zsolt)

Dávid Zsolt a negyedik részben – ami egyben a befejező része is volt a sorozatnak – a kimondott szó erejéről beszélt. Pál arra emlékezteti a római gyülekezetet, hogy: "Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van, mégpedig a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk." (Róma 10.9) Mi mégis hamarabb választjuk a hitetlenség, mint a hit beszédét. A zsoltáros szerint, "ha megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe, nem félünk" (Zsolt 46.3.) Ahogyan ezt Zsolt frappánasan kifejezte), mi túl sok időt töltünk azzal, hogy beszélünk Istennek a hegyről (a nehézségeinkről), és túl keveset azzal, hogy beszélnénk a hegynek az Istenről.

Megfegyelmezhetők-e gondolataink? – A képzelőerőről (Dávid Zsolt)

Ritkán beszélünk a képzelgés, képzelődés, egyáltalán a képzelőerő jellemünket formáló hatásáról. Pedig sok gondunk abból fakad, hogy ahelyett, hogy Pál apostolra figyelnénk, aki azt tanácsolja, hogy "testvéreim, azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes", mi inkább helyet adunk az aggódásnak, magunk elé vetítjük a sejtelmes rossz jövőt, és legyenek azok akár anyagi gondjaink, akár sérülékeny kapcsolataink, akár egészségügyi problémáink, képzeletünk torz szárnyakon a mélység felé akar húzni bennünket. De álljunk csak meg! Valóban, megfegyelmezhetők lennének gondolataink? Ezekről, és az Isten igéje által (lásd: első zsoltár) javasolt útról beszélt Dávid Zsolti az elmúlt vasárnapi alkalmon.

Út a szükségtől az imameghallgatásig – avagy formálódásunk kínjai (Szabó Zoltán)

Emberi mivoltunk legjellemzőbb vonásai közé tartozik az, hogy vannak vágyaink és vannak szükségleteink – földi javak, egészség, társ, barátok, gyerekek, mások megtérése stb. Hívő emberekként ugyan számolunk azzal, hogy Isten minden szükségünket be tudja tölteni, mégsem érezzük mindig, hogy összhang lenne az Isten elé vitt kéréseink és az imameghallgatások gyakorisága között. Pedig a végpontok összekötése – legalább is szerintünk – igencsak egyszerű feladat lenne: egyik oldalon állnak a kéréseink, a másik oldalon Isten gazdag tárháza, amit Jézus bíztatása hidal át: "kérjetek és adatik néktek...". De ha ez így van, mi lehet az imameghallgatások "elmaradásának" hátterében? Kicsiny a hitünk? Nem kérjük elég "rámenősen"? Vagy elég gyakran?

Azt gondolom, hogy mi éppen a kapcsolat legfontosabb vetületével nem számolunk: azzal, hogy Isten nem csak "dolgokat" akar adni, hanem imáinkon keresztül formálni is kíván bennünket, hogy azután bevonhasson minket Univerzum formáló terveibe – ez pedig nem megy úgy, ha csupán addig tartózkodunk jelenlétében, a trónteremben, amíg átadjuk kilistázott kéréseinket, azután pedig elegánsan távozunk, várva a "csomagküldő szolgálat" értesítését a kézbesítés időpontjáról.

Isten bánásmódja velünk, bizonytalanokkal (Juhász István)

Juhász István a Jézus születése előtti hónapok eseményeire nagyított rá három szereplő szemszögéből: Mind a hárman szerettek volna biztosak lenni a rájuk háruló szerep felől – gyakorlatilag jeleket kívántak – az Íge mégis különböző módon értékeli hozzáállásukat; Zakariás hitetlenkedik – ami persze nem akadályozza meg az isteni munka folytatását – és jó időre megnémul. A felszínen Mária is igencsak bizonytalan, de ő nem némul meg, sőt elmegy, hogy meggyőződjön Erzsébet terhessége felől. József hasonlóképpen bizonytalan; vívódik, töpreng, de ő kérés nélkül is jelet kap álmában. Isten érezhetően nagyon személyre szabottan dönt a velük való bánásmódról. Vajon mi állhat mindezek hátterében?

“Miért kételkedtek, ó, ti kicsiny hitüek?” 2. – Az anyaméh és a mag (Dávid Zsolt)

Az elmúlt vasárnapi alkalom leginkább elgondolkodtató gondolata számomra az volt, amit Dávid Zsolt valahogy így fejezett ki. "Gondoltatok már arra, hogy a szívünk olyan, mint az anyaméh?" Nem válogat; egyszerűen nagy odaadással gondoskodik arról, hogy a "belé hullajtott mag" – éppúgy, mint a csecsemő ebben a természetes "inkubátorban" – biztonságban fejlődjön...? Azaz, automatizmusoknak engedelmeskedik. Ha a mag jó, azt táplálja, amíg ki nem kel; ha (genetikailag) defektes, rossz, akkor is mindent elkövet, hogy rendben növekedjék a szülés idejéig.

Ha valóban ilyen a szívünk, úgy Jézusnak a magvetőről szóló példázata még nagyobb jelentőségre tehet szert az életünkben!

Podbean App

Play this podcast on Podbean App