Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

“Ne térj el se jobbra, se balra” (Juhász István)

"Mind boldog az, aki féli az Urat és az Ő útaiban jár" – idézte fel Juhász István a 128. zsoltárt. A végletekben élő keresztyén ember két alapvető hibát követ el; mind a kettő akadályává válik a boldog, kiegyensúlyozott életnek. Az egyik az, amikor Isten nem küld, de te mégis oda mész, mégis ott vagy, ahol eleve nem kellene lenned, a másik pedig az, amikor Isten ugyan küld, de te nem mész oda ahol lenned kellene. A végletek közötti egyenes útra figyelmeztet a Prédikátor: azért, hogy "minden utadon álhatatos lehess, ne térj se jobbra, se balra"...

Vajon milyen jövő vár a jövő keresztyénségére? – Összejövetel Szentantalfán

Gyönyörű vasárnapot töltöttünk együtt Szentantalfán, olyan fajta közösségben, amiről sokáig csak álmodoztunk. Ezútal szétbontás nélkül, egyben teszem föl az együttlét anyagát, mert annak hangulatát talán így lehet a legjobban érzékelni. A közös dicsőítés után Kovács Feri beszélt arról, hogy vajon milyen jövő vár a keresztyénségre korunk megváltozott körülményei között. Ezt Popov Tommy folytatta, aki a mindannyiunkban gyakran felébredő keserűségről beszélt, majd a sort Marian Józsi zárta – a földi és mennyei állampolgárságról.

Rosszkor, rossz helyen? – Akházia élete (Szabó Zoltán)

Akházia nem tartozik a jól ismert királyok közé. Örömtelen uralkodása alig egy évig tartott, amelynek végén osztozott istentelen nagybátyja, az Izraelen uralkodó Jórám sorsában, akit az Elizeus által felkent Jéhu ölt meg. Rosszkor lett volna, rossz helyen? A felszíni olvasat talán ezt sugallja, ám a felszín alatt a Jelenések könyvében megfogalmazott tanács jutott érvényre: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból!” (Jel 18,4). Különösen aktuális ez a figyelmeztetés napjainkban, amikor az egész világ a Tesszalonikai levélben megjövendölt végső hitehagyás, és az azt követő ítélet irányába fut.

“Teljes szívből kereslek Téged…” (Juhász István)

"Teljes szívemből kereslek Téged, ne engedd hogy eltérjek a parancsolataidtól" – mondja Dávid a 119. zsoltárban Mellbevágó kontraszt érzékelhető ebben az egy mondatban. Hiszen a formális logika szerint hogyan is térhetnénk el a parancsolattól, ha valóban teljes szívvel keressük az Urat? Kinek, mi a feladata ebben az istenkeresésében? Mit tesz az Úr, és mit kell, hogy tegyünk mi? A dávidi mondat egyébként erősen emlékeztet az Miatyánk gondolatára: "...ne vigy minket a kísértésbe" – azaz ne engedd meg, hogy belegyalogoljunk a kísértésekbe...

Play this podcast on Podbean App