Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

“Tusakodjatok a hitért” – enélkül csak kárt okozhattok!… (Szabó Zoltán)

Júdás 3. arra szólít fel, hogy: „Szeretteim, [...] tusakodjatok (küzdjetek-harcoljatok) a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott.”  De vajon miről beszél az apostol, és miért kell tusakodni valamiért, amit egyszer már megkaptunk?
     Mondd, elgondolkodtál már azon, hogy vajon mennyire élő a hited? Dolgokban, elvekben, tanításokban hiszel – vagy hited és eljárásod abból az élő, mindennapi kapcsolatból táplálkozik, ami Jézussal köt össze? Ez utóbbi esetben átéled ugyan Istennek a hústest számára egyáltalán nem kényelmes megtisztító munkáját (ahogyan ezt átélte Ézsaiás is – Ézs.6.5-8.), de ezzel együtt, vagy ez után el is küld az Isten, hogy megtisztult hited hasznos legyen mások számára is. E nélkül életed és bizonyságod könnyen haszontalanná válhat, és tevékenységed inkább kárt okoz, mintsem hasznot hajt – hiszen a világ azt látja, és abból von le következtetést, ami a szeme előtt van. Élő hitű emberek élete életet szül, a "tusakodást megkerülő" emberek hite pedig csak hamis istenképet szül azokban, akiknek pedig oly nagy szüksége lenne az életre! MIndez tehát a mi döntésünk, és a mi felelősségünk...

Hogyan lehet igaz az ember? (Juhász István)

"Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén?" - teszi fel a kérdést a zsoltáríró a 24. Zsoltárban.

A Bibliának erre az válasza: az igaz ember.
Ki lehet igaz? Lehet-e igaz az ember, és ha igen, akkor mit kell tenni érte?
Ábrahámot Isten igaznak mondja. Vajon van-e ennek jelentősége számunkra?

Döntéseink Istennel, Döntéseink Isten nélkül. – Létezik-e “egészséges” határ? (Szabó Zoltán)

Be kell-e vonnunk Istent minden döntésünkbe, vagy sem? Van-e, és ha igen, úgy hol van az "egészséges" határ? Amásia (Amacjá), Júda királyaként önálló döntést hozott, amikor Edom ellen indult … és Isten nem rótta meg ezért. Azt viszont világossá tette, hogy a tervezett utat csak Vele tudja úgy bejárni, hogy ne kebelezze be a gonosz. Ma sincs máskét: számtalan döntést hozunk – és valljuk be, gyakran Isten bevonása nélkül. A fő kérdés ugyanis nem az, hogy minden döntéshozatalunk mögött ott áll-e az Isten, hanem az, hogy készek vagyunk-e azokra a pályamódosításra, amelyet Isten Szentlelke helyez a szívünkre, miközben elkezdünk járni, a választott úton! Ha igen, áldás lehet rajta, ha nem, úgy saját autonómiánk kebelez be bennünket...

Legyünk dicsőségének magasztalására (Juhász István)

Van a Mindenható Istennek egy életprogramja, ami  minden gyermeke számára egyformán érvényes. Az Efezusi levél első része háromszor is megismétli számunkra az erről szóló felhívást. De vajon mit jelent és mi a hozzá vezető út? Erről beszél nekünk az  Ef 1,13-14 versekben Pál apostol.  

"Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására."

Egy Úr, egy Hit, egy Keresztség… – Egy? De hogyan? (Szabó Zoltán)

Mi a kapcsolata az efézusi levél 4. részének az előző héten felidézett Dániel könyvével? Nos leginkább az, hogy arra az eltökéltségre szólit fel, ami a fogságba vitt Dánielben és társaiban éppúgy megvolt, mint az ugyancsak fogságban lévő Pál apostolban: "Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok elhívatásotokhoz méltón, amellyel elhívattatok". Egy akarat, egy indulat, egy szeretet, teljes alázat, szelídség türelem, "noch da zu!"elszenvedés... – egy Úr, egy hit, egy keresztség... Megvalósítható mindez? Vagy marad csupán egy olyan ábránd, amiről jó ugyan olvasni, de már rég lemondtunk annak betöltéséről!?

Podbean App

Play this podcast on Podbean App