Isten szól. Szava hallható, akarata megismerhető. Az a vágya, hogy meghalljuk Őt nagyobb és „kisebb” kérdéseinkben egyaránt. A gond mindig velünk van! Akarjuk-e meghallani Őt? Érdekel-e az Ő hangja, vagy megelégszünk pótlékokkal? Mondjuk, a helyi gyülekezet pásztorának, vagy a médiák képviselőinek a hangjával?
Amikor a Jelenések könyvében szinte monoton egymásutánban az hangzik el, hogy „akinek van füle hallja, hogy mit mond a lélek a gyülekezeteknek”, akkor vajon értjük-e, eszünkbe jut-e az, hogy Isten újból és újból hangsúlyt akar helyezni arra, hogy nem elég a hallószervi egészség – a tény, hogy van füled – hanem kell hogy olyan fülünk legyen, amelyik meghallja az Isten szavát. Reagál az Ő közvetlen megszólítására. Mennyire szükség van arra, hogy halljuk őt, különösen amikor beteljesedni látjuk, hogy a "világ fejedelmei megfogyatkoznak a tanácsban"!
Napjainkban számos gyülekezet néz szembe a szakadások, sőt a széthullás fájdalmával. Sebeket kapunk és sebeket ejtünk. Kálmán Ernő egy több részes sorozat keretében keresi a választ részben a "miért"-ekre, részban a "hogyan"-okra. Mi áll mindennek a hátterében és hogyan lehet úgy továbblépni, hogy lépéseink a gyógyulást, egymás befogadását segítsék elő. Lehet, hogy először az önképünkön kellene változtatni, és hinni abban, hogy Isten mindegyikünknek adott valami olyan egyedi értéket, amellyel kizárólag mi tudunk szolgálni? Lehet, hogy a gyógyulás saját magunk elfogadásával kezdődik?...
"Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által" (1Pt 3,21)
Mit jelent a keresztség-bemerítkezés az apostol számára?
Keresztelő Jánosról mint követről és útkészítőről beszél Jézus. Vajon mivel több az újszövetségi bemerítkezés a Keresztelő János által hirdetett "megtérés keresztségétől"?
