Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Pozicionálás (helyezkedés) keresztyén módra – Ezékiás élete 3. (Szabó Zoltán)

A "felfuvalkodás" vagy a "dicsekedés" szavakat hallva hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek olyan "világi" tulajdonságok, amelyek a hívő embereket meg sem érintik.

Így lenne?

Azt gondolom kevés olyan ember van akiben egyáltalán nem él az a törekvés, hogy "reflektorfénybe" állítsa magát – akár csak azzal, hogy az Úr áldásainak méltatása közben teret ad annak, hogy az emberek szívében az ő irányába fogalmazódjon meg elismerés. Innen pedig már csak egy lépésre van a bensőnkben megfogant felfuvalkodottságnak teret adó külső "dicsekvés", ami tűnhet akár nagyon szelleminek (hiszen az Úr áldásaival dicsekszünk), a valóságban mégsem több, mint a közöttünk sokszor emlegetett pozicionálás (helyezkedés) keresztyén módra... Pálnak a II. Korinthus 11. részében megfogalmazott "dicsekedése" egy egészen más értelmezést ad a szó valódi tartalmának...

Tövis, azaz miért nem hallgatsz meg Uram? (Juhász István)

Az életünkben megjelenő krízisek olykor  következményei az Istenkövetésnek. Ennek során pedig kikerülhetetlenül ott fogunk állni Isten előtt, szembesülve azzal, hogy van a fennálló helyzetről elképzelésünk, tervünk, de amikor Istenhez kiáltunk - mert már megértettük, hogy csak Ő a segítség -, úgy tűnik nincs válasz. Pedig az ige arra bátorít, hogy "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! ..." (Zsolt 50:15)

Nem az igékkel van baj, és nem a kiáltásunkkal van gond, hanem hogy minden krízisben,  mindig körümény között csak az Istené a helyes megoldás. 

Erre a felismérésre jut el Pál apostol is.

"... Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem."

(2Kor 12,7-8) 

Béke, csapdák, egység – Ezékiás élete 2. (Szabó Zoltán)

Ritka, hogy az Íge többször is hangsúlyozza, hogy valaki minden útjában azt cselekedte, ami "jó, igaz és helyes volt az Istene, az Úr előtt." Ezékiás az egyik ilyen kivétel. "Minden munkában [...] Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt." Mind e mellett az Íge azt is érzékelteti, hogy politikáját tekintve ő sem volt tökéletes. A béke esztendeiben – talán éppen a béke megőrzésének és tartóssá tételének szándékától hajtva – Egyiptom felé tett lépéseket, amit az asszír uralkodó megtorló hadjárattal "jutalmazott".

Tévedett? Igen! De jó vezető volt! A diktatúrát elutasító, mások véleményét is figyelembe vevő uralma alatt mégis olyan egység kovácsolódott a nép és ő közötte, hogy a megpróbáltatás idején egy emberként sorakozott fel mögötte Júda. Sokat kell még nekünk is tanulnunk arról, hogy nem kell élnünk mindazzal a lehetőséggel, ami látómezőnkbe kerül – akkor sem, ha a cél nemes, és mások megmenekedését kívánjuk szolgálni vele. Nagyobb része leginkább csak csapda. Megőrizni sem tudjuk egymást a saját fejünk szerint...

A feltámadás jogi alapja (Juhász István)

"De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, 
mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt."

(ApCsel 2,24)

Miért volt LEHETELEN?

Megverhették, kivégezhették és megölhették az Ember Fiát - de a halálnak lehetetlen volt őt fogva tartania.

A mennyben egy kozmikus méretű per zajlik. Ebben a kozmikus perben Isten igaznak bizonyította a világ által vádolt és kivégzett Jézust azáltal, hogy feltámasztotta a halálból,  aki ilyen módon tehát ártatlannak bizonyult és győzött, és az ószövetségi igazakhoz hasonlóan (Énok, Illés) őt sem látjuk többé, mert az Atyához ment.  (Jn 16,10)

Jézus feltámadása  egyszerre bizonyítéka annak, hogy ő igaz (azaz nem-bűnös), és válik a hitünk rendíthetetlen fundamentumává azáltal, hogy hisszük: a mi bűneink eltöröltettek és isten minket igaznak nyilvánított, azért mert Ő:

 "... halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért."

(Róm 4,25)

 

 

Podbean App

Play this podcast on Podbean App