A számok meghatározó szerepet játszanak az életünkben. Azok váltak minden tevékenység alapjává, a teljesítmény mérésének eszközévé, úgy az egyén, mint a társadalom életében. Alig van olyan ember, aki ki tudná vonni magát a számok bűvöletéből – és ami igazán szomorú, az az, hogy ez a megállapítás ma már a kereszténységre is vonatkozik. Begyűrűzött a teljesítmény orientáltság, széles körben elfogadottá vált, hogy az értéket és a hasznosságot a keresztények is számokban tudják mérni... Különös ugyanakkor azt látni, hogy a Szentírás szerint a számok (a mennyiségi gondolkodás) teljesen alkalmatlanok arra, hogy abból Isten áldására és jóindulatára, vagy éppen az áldás megvonással együttjáró ítéletére vonatkozó következtetéseket vonjunk le.
Izgalmas, már-már megosztó kérdést vetett fel Juhász István a Filippi 3.3. alapján: Kik is tartoznak valójában az Istenhez? A válasz, ami ebből a versből kiviláglik így szól: "Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik lélekben szolgálunk Istennek, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk." Valóban Lélekben szolgálunk? ... Krisztus Jézusban dicsekszünk? ... Nem a testben (tartalékainkban) bizakodunk?
az "Isten országa" kifejezést hallva általában csupa pozitív dolog jut az eszünkbe. Mondhatnánk joggal, hiszen ez az Ország ott van, ahol Ő uralkodik... Ezen a szemüvegen keresztül nézünk Jézusnak a Máté evangéliumában (13. fejezet) feljegyzett hét példázatára is, és igyekszünk mindegyikbe valami pozitív dolgot belelátni. De valóban így van, valóban ez lehet az egyetlen mondanivaló?
Egyre többször nézünk szembe azzal, hogy a megértésre, befogadásra, elrejtettségre – egyszóval: közösségre - vágyó emberek szívéből elemi erővel tör fel a kérdés: vajon mit rontottunk el, hogy a gyülekezetek tevékenységéből éppen csak a lényeg sikkadt el? Tagadhatatlan, hogy megvannak a formai keretek: dicsőítés, igehírdetés, házicsoportok, imaórák – mindez egyre magasabb színvonalon, korunk elvárásait lekövető igényességgel – miközben az igazi kohézió, a valódi közösséget kovácsoló testvéri szeretet lassan elszivárog a kiürült formákból. Vajon tetten érhető a hiány oka? Ugyan, mit rontottunk el?...
