Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Öld meg Simont..! (Kill Simon!) – Üzenet Pakisztánból (Dávid Zsolt)

Dávid Zsolti (és Marian Józsi) visszaérkezett Pakisztánból. Az elmúlt vasárnapi alkalom első felében rendkívül élvezetes, oldott hangulatú beszámolót adott az ott élőkről és az Isten közöttük végzett munkájáról. Ennek kapcsán velünk is megosztott egy olyan üzenetet, amelyet ott angolul mondott el Simonról és a bűnös asszonyról (Lukács 7.) 

Sokszor észre sem vesszük, hogy bennünk is ott lakozik egy-egy Simon, vagy az a farizeus, akit pedig annyira elítélünk a vámszedő mellett elmondott imájáért (Lukács 18:10-14). Az anekdota szerint, amikor egy vasárnapi iskolában befejezték a farizeus és vámszedő imájának olvasását a tanító így szólt a gyerekekhez: "Nem örültök, hogy mi nem vagyunk olyanok, mint ez a farizeus...? Zsolti a keresztyén gőg veszélyéről beszélt.

A kimondott szó ereje (Dávid Zsolt)

Dávid Zsolt a negyedik részben – ami egyben a befejező része is volt a sorozatnak – a kimondott szó erejéről beszélt. Pál arra emlékezteti a római gyülekezetet, hogy: "Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van, mégpedig a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk." (Róma 10.9) Mi mégis hamarabb választjuk a hitetlenség, mint a hit beszédét. A zsoltáros szerint, "ha megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe, nem félünk" (Zsolt 46.3.) Ahogyan ezt Zsolt frappánasan kifejezte), mi túl sok időt töltünk azzal, hogy beszélünk Istennek a hegyről (a nehézségeinkről), és túl keveset azzal, hogy beszélnénk a hegynek az Istenről.

Megfegyelmezhetők-e gondolataink? – A képzelőerőről (Dávid Zsolt)

Ritkán beszélünk a képzelgés, képzelődés, egyáltalán a képzelőerő jellemünket formáló hatásáról. Pedig sok gondunk abból fakad, hogy ahelyett, hogy Pál apostolra figyelnénk, aki azt tanácsolja, hogy "testvéreim, azokról gondolkozzatok, amik igazak, amik tisztességesek, amik igazságosak, amik tiszták, amik szeretetreméltók, amik jó hírűek, ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes", mi inkább helyet adunk az aggódásnak, magunk elé vetítjük a sejtelmes rossz jövőt, és legyenek azok akár anyagi gondjaink, akár sérülékeny kapcsolataink, akár egészségügyi problémáink, képzeletünk torz szárnyakon a mélység felé akar húzni bennünket. De álljunk csak meg! Valóban, megfegyelmezhetők lennének gondolataink? Ezekről, és az Isten igéje által (lásd: első zsoltár) javasolt útról beszélt Dávid Zsolti az elmúlt vasárnapi alkalmon.

“Miért kételkedtek, ó, ti kicsiny hitüek?” 2. – Az anyaméh és a mag (Dávid Zsolt)

Az elmúlt vasárnapi alkalom leginkább elgondolkodtató gondolata számomra az volt, amit Dávid Zsolt valahogy így fejezett ki. "Gondoltatok már arra, hogy a szívünk olyan, mint az anyaméh?" Nem válogat; egyszerűen nagy odaadással gondoskodik arról, hogy a "belé hullajtott mag" – éppúgy, mint a csecsemő ebben a természetes "inkubátorban" – biztonságban fejlődjön...? Azaz, automatizmusoknak engedelmeskedik. Ha a mag jó, azt táplálja, amíg ki nem kel; ha (genetikailag) defektes, rossz, akkor is mindent elkövet, hogy rendben növekedjék a szülés idejéig.

Ha valóban ilyen a szívünk, úgy Jézusnak a magvetőről szóló példázata még nagyobb jelentőségre tehet szert az életünkben!

1. “Miért kételkedtek, ó, ti kicsiny hitüek?”‘ – A hit erejéről (Dávid Zsolt)

Életünk egyik legnagyobb kihívása az, amikor azzal szembesülünk, hogy óriási szükség lenne a hitből való imára, de kicsinyhitüségünk miatt képtelenek vagyunk teljes bizalommal járulni az Isten elé. (Jakab 1.6 és Jakab 5.13-14.) De, hogyan is lehetne hitből imádkozni, ha nem ismerjük az Úr akaratát? Mit lehet ilyenkor tenni? Dávid Zsolti ezekről a nem könnyű, és éppen ezért gyakran megosztónak tűnő kérdésekről kezdett el beszélni az elmúlt alkalom során. A folytatásra valószínűleg a következő alkalommal kerülhet sor.

“…Ki teremtette ezt a világot?…” – És a sötétséget? és a gonoszt? (Dávid Zsolt)

Mindannyian jól ismerjük azt a gyermekdalt, amely nem csak a kérdést teszi föl: "Ki teremtette ezt a világot?", hanem azonnal meg is válaszolja: "Atyánk, Istenünk!"

De vajon ki teremtette a sötétséget? és ki a gonoszt? Érthetően azonnal az olyan jól ismert igeversek jutnak az eszünkbe, mint a Jakab 1:13. és 17. "Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért", továbbá: "minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka."

Dávid Zsolt meglepő verset idézett Ézsaiás könyvéből. A 45. fejezet 3. verse szerint "Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki téged neveden hívtalak." A 7. vers pedig ezt mondja: "Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem!"

Ki a felelős tehát a sötétségért? Továbbá mit kezdünk mi a sötétséggel? Végül hogyan lehet kincseket találni a sötétségben? Megannyi kérdés, amit nem könnyű megválaszolni.

“…gondolkodj arról éjjel és nappal” (Dávid Zsolt)

A 103. zsoltár kapcsán a tűnődésről és elmélkedésről beszélgettünk Dávid Zsolt vezetésével. A Biblia nem mondja, hogy olvassuk az Igét rendszeresen, de azt mondja, hogy elmélkedjünk rajta éjjel és nappal (Józs.1:8; Zsolt.1:2)

Milyen akadályai vannak annak a hétköznapjainkban, hogy Isten Igéjén elmélkedjünk, hogy egyáltalán képesek legyünk egy dologra koncentrálni? Hogyan működik az elménk? Milyen hatásai vannak, ha a gondolataink az évtizedek óta bejáratott ösvényeken járnak újra és újra? Hogyan lehetne ezen változtatni? Mit jelent az elme megújulása?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken elmélkedtünk közösen. A felvételen Dávid Zsolt bevezető gondolatait hallgathatjátok meg.

Podbean App

Play this podcast on Podbean App