Élő víz folyamai... Jn 7:38
Episodes
Sunday May 27, 2018
"Tartsd szárazon a puskaport"? – Dávid élete 13. (Szabó Zoltán)
Sunday May 27, 2018
Sunday May 27, 2018
Dávid élettörténetének befejező mozzanataihoz érkeztünk. Arról a népszámlálásról beszéltünk, amelynek következtében 70.000 ember halt meg. A történet olyan kérdéseket vet fel, mint pl: teljesen az Úrban bízunk-é, vagy Őt a második helyre sorolva úgy gondoljuk, hogy igen, noha érdemes számolni az ISTENNEL IS, de azért nem árt "szárazon tartani a puskaport" sem! Igaz megközelítés ez?
Sunday Mar 18, 2018
Az elszalasztott lehetőségek fájdalma – Dávid élete 12. (Szabó Zoltán)
Sunday Mar 18, 2018
Sunday Mar 18, 2018
Valószínűleg mindannyian szembenéztünk már a "mi lett volna, ha..." kérdésével. Mi lett volna, ha többet törődök a családommal..., mi lett volna, ha nem az ellenkező irányba, hanem az Úr útján megyek..., mi lett volna ha szólok, amikor szólnom kell, és hallgatok amikor csönben kell lennem...? Számtalan kérdés, amit talán meg sem akarunk válaszolni ... mindaddig ameddig egy-egy esemény tragédiába nem fordul.Dávid számára ilyen lehetett fiának, Absolonnak az elvesztése. Gyászának érzékeltetése – "Ó, fiam, Absolon! Én fiam, én fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Absolon, én fiam, én fiam!" – úgy tűnik túl mutat ez egyszerű atyai fájdalmon. Megindultsága csupán a felszín. Számára ezek a kijózanodás pillanatai – az addigi bénultság okozta károk mindent elsöprő érzése! A mélyben annak az atyának a fájdalma húzódik meg, aki még reménykedett egy kapcsolat helyreállításában, egy új kezdetben – "Fiammal, Absolonnal kíméletesen bánjatok a kedvemért! Az egész sereg hallotta..." – és akit megraboltak az új kezdés lehetőségétől. Túl ezen, az önvád is marcangolthatta az idősödő királyt: Elszalasztott lehetőségekért, hiányos, vagy rossz nevelésért. Szívében megszólalhatott a vádolás, amelyben önmagát tehette felelőssé fia idő előtti haláláért.Olyan érzések ezek, amelyeket számtalaszor átélnek szülők, akiket az Isten búrájából kiszabaduló gyerekek tragédiája önmagukba nézésre kényszerít: Mi az én szerepem benne? Nem az én Istentől való elszakadásom, megbántatott lelkiismeretem, megbénult cselekvőképességem járult-é hozzá a gyermekem rossz döntéseihez, majd tragédiájához...
Sunday Feb 04, 2018
Visszaélés a kiváltságos helyzettel – Dávid és Betsabé (Szabó Zoltán)
Sunday Feb 04, 2018
Sunday Feb 04, 2018
Az emberek zömének Betsabé történetéről az erkölcs és az etika kérdése ugrik be. Nekem a jólété. Annyira más a mi értékelésünk a mindennapok harcairól és annyira más a Biblia szemszöge. A tényeket nézve elképesztő mennyiségű harcot sorol fel az Íge, és mi könnyen összetársítjuk ezeket Dávid teljesítményével. Az történetek feljegyzői ezzel szemben két dolgot emelnek ki: "Dávid pedig folytonosan emelkedett és növekedett, mert az ÚR, a Seregek Istene vele volt.", (2.Sám. 5:10) valamint azt, hogy: "Az ÚR megoltalmazta Dávidot, bárhova ment." (8:6)És noha ezt a király is tudta, eljött az idő, amikor már megtehette, hogy éljen a kiváltságos helyzet adta előnyökkel. Dönthetett úgy, hogy az időt rabló állóháborúkat rábízza rátermett hadvezérére Joábra, és csak olyan ütközetekben vesz részt, amely valóban igényli a hadvezér jelenlétét. A Betsabé történet egyfajta módon tehát a "feszített életmódot követő jól megérdemelt pihenés (?)" mellékterméke: olyan csapda, amibe bármikor mi is, akik szintén "szusszanásnyi időre" vágyunk, belefuthatunk.A jólétben mindig jelen van a kiváltságos helyzettel való visszélés lehetősége. Isten valóban nekünk is megad mindent – és mi gyakran hívatkozunk is arra, hogy Krisztus maga mondta, hogy "én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek" (Jn.10.10) – de a jóléttel való élésünk, vagy visszaélésünk a mi döntésünk függvénye. A mai kor egyik legnagyobb kísértése a MEGTEHETEM életérzése, a KORLÁTLAN LEHETŐSÉGEKKEL való élés kísértése. Megtehetem, mert van rá idő, mert van rá pénzem, mert megvehetem, mert elvehetem. Pál pedig arra tanít, hogy: "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá." (1.Kor.6.12.) "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít." (1.Kor.10.23.)
Sunday Jan 14, 2018
Miért botlik meg az ökör? – Dávid, Uzzá és a Frigyláda (Szabó Zoltán)
Sunday Jan 14, 2018
Sunday Jan 14, 2018
A 2. Sámuel 6. rész a Frigyláda Jeruzsálembe vitelének történetével foglalkozik. A teatrális indítást (30.000 ember, hangszerek sokasága, új szekér) gyorsan félbeszakítja Uzzá halálának tragédiája, és joggal merül fel a kérdés: mi volt az a vétek, amiért meg kellett halnia? Valóban csak formai okok (Uzzá nem volt Lévita, és a ládát sem rúdon vitték) húzódnak meg mögötte, vagy fellelhetők azok a mélyebb összefüggések is, amelyek a mi korunkra vonatkoztatva is rejthetnek tanulságot?
Sunday Dec 03, 2017
Júda és Izrael királyai 13. – Dávid élete 8. (Szabó Zoltán)
Sunday Dec 03, 2017
Sunday Dec 03, 2017
Isten ígéreteinek beteljesedését ha meg nem is tudja akadályozni az ellenség, azt még így is megpróbálja elérni, hogy minél később kerüljön arra sor. Terveiben gyakran a hozzánk legközelebb állókat használja föl. Így történt ez Dávid életében is: Seregeinek vezére Joáb erősen autonóm módon értelmezte a királyság érdekeit, s így Abnérral szembeni vérbosszújával nem hogy elősegítette volna, hanem inkább késleltette Dávid tényleges elismerését. Megérdemelte volna a halált, de a király mégsem végeztette ki – így Jóábot már csak Salamon uralkodása alatt érte el jogos végzete.Autonóm segíteni akarásunkkal, rosszul értelmezett buzgóságunk miatt mi is gyakorta késleltethetjük Isten munkájának beteljesedését úgy a magunk, mind szeretteink életében. Pedig Istennek nem kell "besegíteni" – Ő pontosan végzi munkáját, mi pedig ha lemondunk megfelelni akarásunkról, és egyedül Őrá figyelünk sokkal céltudatosabban élhetjük a szolgálók életét.
Sunday Nov 26, 2017
Júda és Izrael királyai 12. – Dávid élete 7. (Szabó Zoltán)
Sunday Nov 26, 2017
Sunday Nov 26, 2017
Október elején zártuk le Dávid életének első szakaszát – a bújdosás esztendeit – amelyről Sámuel első könyve tudósít. A vasárnap elkezdett folytatásban visszatértünk Dávid életéhez, és Sámuel második könyvének első fejezetének tanulságait néztük meg. Megható, hogy Dávid milyen őszinte szomorúsággal gyászolta meg azt a Sault, akiről a történelem elég sommásan mint rossz királyról emlékezik meg. A Jásár könyvében megőrzött íjdalban így méltatja Sault és Jonatánt: "A sasoknál gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek voltak... Izráel leányai! Sirassátok Sault!... Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban!" Mindegyikünk élete, szerepvállalása és az azzal járó döntések sokkal összetettebbek annál, mintsem hogy könnyen ítéletet mondjunk egymás fölött! Jó tudni, hogy Isten ismeri tetteink minden mozgatórugóját, és pártatlanul ítél mindannyiunkat!
Sunday Oct 01, 2017
Júda és Izrael királyai 10. – Dávid élete 5. (Szabó Zoltán)
Sunday Oct 01, 2017
Sunday Oct 01, 2017
Sámuel 1. könyvének 26. fejezete azzal a sokat sejtető mondattal zárul, hogy „És elment Dávid a maga útján, Saul pedig hazatért.” Dávid egyszerűen belefáradt abba, hogy kivárja Isten szabadítását – ezért mondja az Íge, hogy "elment a maga útján". Átmentette mindenét (javak, feleségek, emberei és azok javai és családjai) a filiszteusokhoz abban a reményben, hogy így békésebb jövő vár rá, és végleg megszabadulhat Saul kezéből is.A saját útjainknak viszont mindig ára van – és ezzel a döntésével Dávid is egyre mélyebben sodródott a "kettős beszéd" (hazugság-spirál) szövevényes hálójába és az azzal járó következményekbe. Annyi mindent elvesztett a mögötte álló években! Emberileg érthető, ha szeretett volna egy kiszámíthatóbb jövőt, szeretett volna tartós biztonságot, mindannyiukat motíváló sikereket – ám azt is látjuk, hogy a "béke és a biztonság" helyett csak mindent összekuszált.Pedig a szabadítás ekkor már szinte karnyújtásnyira volt tőle. 1 év és 4 hónap után (és ez alig 1/10-e ez bújdosása esztendeinek), amit a filiszteusok földjén töltött meghalt Saul és megnyilt számára a felemelkedés útja. Eddig, csupán eddig kellett volna még várnia az Úrra, ahelyett, hogy belefáradva a bujdosásba otthagyja a "Felséges rejtekét".Az ördög a mi életünkben is mindent megtesz azért, hogy belefáradva a "szél zúgása" modellezhetetlen törvényének való engedelmességbe a saját kezünkbe vegyük sorsunk alakítását és ne törődjünk azzal, hogy minden autonómiának súlyos ára van mind ránk, mind a szeretteinkre, mind pedig a ránk bízott lelkekre nézve is...
Sunday Apr 30, 2017
Júda és Izrael királyai 7. – Dávid élete 2. (Szabó Zoltán)
Sunday Apr 30, 2017
Sunday Apr 30, 2017
A Sámuel első könyvének 18-19. fejezetei Saul emberi kapcsolatainak megromlásáról, és ezzel párhuzamosan Dávidnak a királyi udvarban elért sikereiről szólnak.Tanulságos tudatában lenni annak a (minden időkben hasonlóan zajló) folyamatnak, amelynek során a "barátból ellenség" lesz. Így lett Dávidból is, akit még összefonódó útjuk legelején "megszeretett" Saul, "rendszer ellenség". Saul "első" szeretetének hátterében az érdek állt – számára kezdetben még hasznos volt a hárfát pengető Dávid. Később – Isten felkentje népszerűségének növekedése előbb féltékenységet, majd félelmet, végül a mindenáron való elpusztításra való törekvést váltotta ki Saulból. Az "ellenségkép gyártása" ma sem ismeretlen – hajlamosak vagyunk mindannyiszor beleesni, valahányszor felelőst, "hunyót" keresünk saját sikertelenségünk magyarázatára.Dávid nem volt tökéletes ember. De hite adott szintjén mindig az Úr akaratát kereste, így Isten annak ellenére vele tudott maradni, hogy döntései nem mindig tükrözték az Ő tervét. Egy ilyen esetsorról tudósít a 18. rész. Saul sokáig próbálkozott, hogy vejévé tegye Dávidot. Az első ilyen kísérletet Isten megakadályozta. Dávid pedig maga is úgy ítélte, hogy "túl kicsi" ő ahhoz, hogy Méráb legyen a felesége. Saul második próbálkozásának azonban már nem tudott ellenállni – ebben valószínűleg szerepet játszott a férfias virtus is: bizonyítani, hogy még a megadott idő előtt dupla annyi filiszteus előbőrét szerzi meg, mintsem a jegyajándékként rá kirótt penzum. Az Isten akaratában nyugvó tiszta döntés meghozatalát pedig csak nehezítette, hogy úgy tünt, Saul kisebbik lánya, Míkál valóban szereti őt. Dávid végül mégis Saul veje lett, és ezzel egy olyan pályán indult el – annak minden nehézségével együtt – , amelynek következményeitől pedig Isten megóvta volna az ő választottját.
Sunday Apr 23, 2017
Júda és Izrael királyai 6. – Dávid élete 1. (Szabó Zoltán)
Sunday Apr 23, 2017
Sunday Apr 23, 2017
A Sámuel első könyvének 16-17. fejezetében feljegyzett történetek ugyan még Saul nevéhez köthetők, ám ezekben a Biblia már nem az Isten akaratával szembe helyezkedő, folyamatosan rosszabbnál rosszab döntéseket hozó Saul "jellem-fejlődésére" (leépülésére) helyezi a hangsúlyt, hanem az ő Istentől való személyes elfordulásának az egész nemzet életére kiható következményére: a rossz uralkodás miatt cselekvőképtelenné, tehetetlenné váló rendszerre. Arra az eltorzult társadalmi (de éppúgy vallási) formációra, amelyben az emberek már nem az Istentől, hanem az adott hierarchia élén álló vezetőtől várják a megoldásokat – szomorú, de sokszor olyan valakitől, aki mivel már rég nem az Isten akaratában nyugszik, így nem is képes megoldást találni a felmerülő kihívásokra...Mintha csak napjaink eseményeit szemlélnénk...Elgondolkodtunk arról is, hogy vajon hogyan egyeztethető össze Isten jellemével az a hiradás, mely szerint "az Istentől küldött gonosz lélek kezdte gyötörni Sault" – és hogy vajon mindezekben hogyan mutatkozik meg mégis Isten kegyelme... Ezekben az években indul el Dávid nyilvános pályafutása: hárfázik Saul lelkének megkönnyebbülése érdekében, válik kedveltté és ismertté az Udvarban és győzi le a "rendszer" által legyőzhetetlennek ítélt Góliátot...
Friday Mar 24, 2017
Friday Mar 24, 2017
Sámuelnek nem volt könnyű élete. A felszínt vizsgálva mai szemmel nézve azt mondanánk, hogy kudarcot kudarcra halmozott... Annak ellenére, hogy mindent megtett, hogy a népet visszatérítse Istenhez – fáradhatatlanul járta az országot és tette a dolgát – a nép mégis királyt kívánt. Azután az első király sem hálálta meg a belé fektetett energiát: fontosabb volt, hogy a saját harcait vívja, mintsem, hogy Isten harcát harcolja.Adódott a párhuzam Jézussal, akinek a felszínen hasonlóképpen "kudarcos élet" jutott. "Az övéi közé jött, de az ővéi Őt be nem fogadták." Sőt A nagy krízis perceiben még a legközelebbiek is elhagyták, megtagadták, elárulták őt.... Halála és feltámadása mégis győzelem mindannyiunk számára.