Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

“Tartsd szárazon a puskaport”? – Dávid élete 13. (Szabó Zoltán)

Dávid élettörténetének befejező mozzanataihoz érkeztünk. Arról a népszámlálásról beszéltünk, amelynek következtében 70.000 ember halt meg. A történet olyan kérdéseket vet fel, mint pl: teljesen az Úrban bízunk-é, vagy Őt a második helyre sorolva úgy gondoljuk, hogy igen, noha érdemes számolni az ISTENNEL IS, de azért nem árt "szárazon tartani a puskaport" sem! Igaz megközelítés ez?

Az elszalasztott lehetőségek fájdalma – Dávid élete 12. (Szabó Zoltán)

Valószínűleg mindannyian szembenéztünk már a "mi lett volna, ha..." kérdésével. Mi lett volna, ha többet törődök a családommal..., mi lett volna, ha nem az ellenkező irányba, hanem az Úr útján megyek..., mi lett volna ha szólok, amikor szólnom kell, és hallgatok amikor csönben kell lennem...? Számtalan kérdés, amit talán meg sem akarunk válaszolni ... mindaddig ameddig egy-egy esemény tragédiába nem fordul.

Dávid számára ilyen lehetett fiának, Absolonnak az elvesztése. Gyászának érzékeltetése – "Ó, fiam, Absolon! Én fiam, én fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Absolon, én fiam, én fiam!" – úgy tűnik túl mutat ez egyszerű atyai fájdalmon. Megindultsága csupán a felszín. Számára ezek a kijózanodás pillanatai – az addigi bénultság okozta károk mindent elsöprő érzése! A mélyben annak az atyának a fájdalma húzódik meg, aki még reménykedett egy kapcsolat helyreállításában, egy új kezdetben –  "Fiammal, Absolonnal kíméletesen bánjatok a kedvemért! Az egész sereg hallotta..." – és akit megraboltak az új kezdés lehetőségétől. Túl ezen, az önvád is marcangolthatta az idősödő királyt: Elszalasztott lehetőségekért, hiányos, vagy rossz nevelésért. Szívében megszólalhatott a vádolás, amelyben önmagát tehette felelőssé fia idő előtti haláláért.

Olyan érzések ezek, amelyeket számtalaszor átélnek szülők, akiket az Isten búrájából kiszabaduló gyerekek tragédiája önmagukba nézésre kényszerít: Mi az én szerepem benne? Nem az én Istentől való elszakadásom, megbántatott lelkiismeretem, megbénult cselekvőképességem járult-é hozzá a gyermekem rossz döntéseihez, majd tragédiájához...

Visszaélés a kiváltságos helyzettel – Dávid és Betsabé (Szabó Zoltán)

Az emberek zömének Betsabé történetéről az erkölcs és az etika kérdése ugrik be. Nekem a jólété. Annyira más a mi értékelésünk a mindennapok harcairól és annyira más a Biblia szemszöge. A tényeket nézve elképesztő mennyiségű harcot sorol fel az Íge, és mi könnyen összetársítjuk ezeket Dávid teljesítményével. Az történetek feljegyzői ezzel szemben két dolgot emelnek ki: "Dávid pedig folytonosan emelkedett és növekedett, mert az ÚR, a Seregek Istene vele volt."(2.Sám. 5:10) valamint azt, hogy: "Az ÚR megoltalmazta Dávidot, bárhova ment." (8:6)

És noha ezt a király is tudta, eljött az idő, amikor már megtehette, hogy éljen a kiváltságos helyzet adta előnyökkel. Dönthetett úgy, hogy az időt rabló állóháborúkat rábízza rátermett hadvezérére Joábra, és csak olyan ütközetekben vesz részt, amely valóban igényli a hadvezér jelenlétét. A Betsabé történet egyfajta módon tehát a "feszített életmódot követő jól megérdemelt pihenés (?)" mellékterméke: olyan csapda, amibe bármikor mi is, akik szintén "szusszanásnyi időre" vágyunk, belefuthatunk.

A jólétben mindig jelen van a kiváltságos helyzettel való visszélés lehetősége. Isten valóban nekünk is megad mindent – és mi gyakran hívatkozunk is arra, hogy Krisztus maga mondta, hogy "én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek" (Jn.10.10) – de a jóléttel való élésünk, vagy visszaélésünk a mi döntésünk függvénye. A mai kor egyik legnagyobb kísértése a MEGTEHETEM életérzése, a KORLÁTLAN LEHETŐSÉGEKKEL való élés kísértése. Megtehetem, mert van rá idő, mert van rá pénzem, mert megvehetem, mert elvehetem. Pál pedig arra tanít, hogy: "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá." (1.Kor.6.12.) "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít." (1.Kor.10.23.)

Miért botlik meg az ökör? – Dávid, Uzzá és a Frigyláda (Szabó Zoltán)

A 2. Sámuel 6. rész a Frigyláda Jeruzsálembe vitelének történetével foglalkozik. A teatrális indítást (30.000 ember, hangszerek sokasága, új szekér) gyorsan félbeszakítja Uzzá halálának tragédiája, és joggal merül fel a kérdés: mi volt az a vétek, amiért meg kellett halnia? Valóban csak formai okok (Uzzá nem volt Lévita, és a ládát sem rúdon vitték) húzódnak meg mögötte, vagy fellelhetők azok a mélyebb összefüggések is, amelyek a mi korunkra vonatkoztatva is rejthetnek tanulságot?

Júda és Izrael királyai 13. – Dávid élete 8. (Szabó Zoltán)

Isten ígéreteinek beteljesedését ha meg nem is tudja akadályozni az ellenség, azt még így is megpróbálja elérni, hogy minél később kerüljön arra sor. Terveiben gyakran a hozzánk legközelebb állókat használja föl. Így történt ez Dávid életében is: Seregeinek vezére Joáb erősen autonóm módon értelmezte a királyság érdekeit, s így Abnérral szembeni vérbosszújával nem hogy elősegítette volna, hanem inkább késleltette  Dávid tényleges elismerését. Megérdemelte volna a halált, de a király mégsem végeztette ki – így Jóábot már csak Salamon uralkodása alatt érte el jogos végzete.

Autonóm segíteni akarásunkkal, rosszul értelmezett buzgóságunk miatt mi is gyakorta késleltethetjük Isten munkájának beteljesedését úgy a magunk, mind szeretteink életében. Pedig Istennek nem kell "besegíteni" – Ő pontosan végzi munkáját, mi pedig ha lemondunk megfelelni akarásunkról, és egyedül Őrá figyelünk sokkal céltudatosabban élhetjük a szolgálók életét.

Júda és Izrael királyai 12. – Dávid élete 7. (Szabó Zoltán)

Október elején zártuk le Dávid életének első szakaszát – a bújdosás esztendeit – amelyről Sámuel első könyve tudósít. A vasárnap elkezdett folytatásban visszatértünk Dávid életéhez, és Sámuel második könyvének első fejezetének tanulságait néztük meg. Megható, hogy Dávid milyen őszinte szomorúsággal gyászolta meg azt a Sault, akiről a történelem elég sommásan mint rossz királyról emlékezik meg. A Jásár könyvében megőrzött íjdalban így méltatja Sault és Jonatánt: "A sasoknál gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek voltak... Izráel leányai! Sirassátok Sault!...  Ó, hogy elhullottak a hősök a harcban!" 

Mindegyikünk élete, szerepvállalása és az azzal járó döntések sokkal összetettebbek annál, mintsem hogy könnyen ítéletet mondjunk egymás fölött! Jó tudni, hogy Isten ismeri tetteink minden mozgatórugóját, és pártatlanul ítél mindannyiunkat!

Júda és Izrael királyai 10. – Dávid élete 5. (Szabó Zoltán)

Sámuel 1. könyvének 26. fejezete azzal a sokat sejtető mondattal zárul, hogy „És elment Dávid a maga útján, Saul pedig hazatért.” Dávid egyszerűen belefáradt abba, hogy kivárja Isten szabadítását – ezért mondja az Íge, hogy "elment a maga útján". Átmentette mindenét (javak, feleségek, emberei és azok javai és családjai) a filiszteusokhoz abban a reményben, hogy így békésebb jövő vár rá, és végleg megszabadulhat Saul kezéből is.

A saját útjainknak viszont mindig ára van – és ezzel a döntésével Dávid is egyre mélyebben sodródott a "kettős beszéd" (hazugság-spirál) szövevényes hálójába és az azzal járó következményekbe. Annyi mindent elvesztett a mögötte álló években! Emberileg érthető, ha szeretett volna egy kiszámíthatóbb jövőt, szeretett volna tartós biztonságot, mindannyiukat motíváló sikereket – ám azt is látjuk, hogy a "béke és a biztonság" helyett csak mindent összekuszált.

Pedig a szabadítás ekkor már szinte karnyújtásnyira volt tőle. 1 év és 4 hónap után (és ez alig 1/10-e ez bújdosása esztendeinek), amit a filiszteusok földjén töltött meghalt Saul és megnyilt számára a felemelkedés útja. Eddig, csupán eddig kellett volna még várnia az Úrra, ahelyett, hogy belefáradva a bujdosásba otthagyja a "Felséges rejtekét".

Az ördög a mi életünkben is mindent megtesz azért, hogy belefáradva a "szél zúgása" modellezhetetlen törvényének való engedelmességbe a saját kezünkbe vegyük sorsunk alakítását és ne törődjünk azzal, hogy minden autonómiának súlyos ára van mind ránk, mind a szeretteinkre, mind pedig a ránk bízott lelkekre nézve is...

Podbean App

Play this podcast on Podbean App