Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

“Tusakodjatok a hitért” – enélkül csak kárt okozhattok!… (Szabó Zoltán)

Júdás 3. arra szólít fel, hogy: „Szeretteim, [...] tusakodjatok (küzdjetek-harcoljatok) a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott.”  De vajon miről beszél az apostol, és miért kell tusakodni valamiért, amit egyszer már megkaptunk?
     Mondd, elgondolkodtál már azon, hogy vajon mennyire élő a hited? Dolgokban, elvekben, tanításokban hiszel – vagy hited és eljárásod abból az élő, mindennapi kapcsolatból táplálkozik, ami Jézussal köt össze? Ez utóbbi esetben átéled ugyan Istennek a hústest számára egyáltalán nem kényelmes megtisztító munkáját (ahogyan ezt átélte Ézsaiás is – Ézs.6.5-8.), de ezzel együtt, vagy ez után el is küld az Isten, hogy megtisztult hited hasznos legyen mások számára is. E nélkül életed és bizonyságod könnyen haszontalanná válhat, és tevékenységed inkább kárt okoz, mintsem hasznot hajt – hiszen a világ azt látja, és abból von le következtetést, ami a szeme előtt van. Élő hitű emberek élete életet szül, a "tusakodást megkerülő" emberek hite pedig csak hamis istenképet szül azokban, akiknek pedig oly nagy szüksége lenne az életre! MIndez tehát a mi döntésünk, és a mi felelősségünk...

Döntéseink Istennel, Döntéseink Isten nélkül. – Létezik-e “egészséges” határ? (Szabó Zoltán)

Be kell-e vonnunk Istent minden döntésünkbe, vagy sem? Van-e, és ha igen, úgy hol van az "egészséges" határ? Amásia (Amacjá), Júda királyaként önálló döntést hozott, amikor Edom ellen indult … és Isten nem rótta meg ezért. Azt viszont világossá tette, hogy a tervezett utat csak Vele tudja úgy bejárni, hogy ne kebelezze be a gonosz. Ma sincs máskét: számtalan döntést hozunk – és valljuk be, gyakran Isten bevonása nélkül. A fő kérdés ugyanis nem az, hogy minden döntéshozatalunk mögött ott áll-e az Isten, hanem az, hogy készek vagyunk-e azokra a pályamódosításra, amelyet Isten Szentlelke helyez a szívünkre, miközben elkezdünk járni, a választott úton! Ha igen, áldás lehet rajta, ha nem, úgy saját autonómiánk kebelez be bennünket...

Egy Úr, egy Hit, egy Keresztség… – Egy? De hogyan? (Szabó Zoltán)

Mi a kapcsolata az efézusi levél 4. részének az előző héten felidézett Dániel könyvével? Nos leginkább az, hogy arra az eltökéltségre szólit fel, ami a fogságba vitt Dánielben és társaiban éppúgy megvolt, mint az ugyancsak fogságban lévő Pál apostolban: "Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok elhívatásotokhoz méltón, amellyel elhívattatok". Egy akarat, egy indulat, egy szeretet, teljes alázat, szelídség türelem, "noch da zu!"elszenvedés... – egy Úr, egy hit, egy keresztség... Megvalósítható mindez? Vagy marad csupán egy olyan ábránd, amiről jó ugyan olvasni, de már rég lemondtunk annak betöltéséről!?

Elkülönülés, szolgálat, testtudat – Dániel és társai (Szabó Zoltán)

Dániel és társai történetében számtalan korunkra is vonatkoztatható páhuzam fedezhető fel. Az alap mind a négy ifjú életében az volt, hogy "eltökélték a szívükben", hogy nem kötnek kompromisszumot a világgal. Ezt a szándék-nyilatkozatot vette komolyan az Isten, aki azért, hogy hitből hitbe vihesse át őket, oly módon formálta a történelmet, hogy a kitérésre való lehetőség nélkül jöjjön el az alkalom, amikor bizonyságot kellett, hogy tegyenek az Isten uralmáról. Ők pedig tették ezt az egészséges gyülekezetekre jellemző "test-tudattal", közös imával, egymásra utaltságuk teljes átélésével. Lehet, hogy ez kellene hogy legyen a mai gyülekezetek útja is?

Jóás élete – a környezet szerepe formálódásunkban (Szabó Zoltán)

Jóás trónra kerülése a Biblia egyik legkalandosabb története. De túl az izgalmakon olyan történet ez, amely mély betekintést enged abba,milyen markáns hatással tud lenni a környezet  – a család, a barátok, a tanácsadók stb véleménye – az ember jellemének a fejlődésére. Ha pedig ez így van még nagyobb a felelősségünk abban, hogy csak olyan véleményt mondjunk, olyan tanácsot adjunk, amely nem sodorja testvérünket, embertársunkat nehéz, gyakran jóvátehetetlen helyzetekbe.

Rosszkor, rossz helyen? – Akházia élete (Szabó Zoltán)

Akházia nem tartozik a jól ismert királyok közé. Örömtelen uralkodása alig egy évig tartott, amelynek végén osztozott istentelen nagybátyja, az Izraelen uralkodó Jórám sorsában, akit az Elizeus által felkent Jéhu ölt meg. Rosszkor lett volna, rossz helyen? A felszíni olvasat talán ezt sugallja, ám a felszín alatt a Jelenések könyvében megfogalmazott tanács jutott érvényre: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból!” (Jel 18,4). Különösen aktuális ez a figyelmeztetés napjainkban, amikor az egész világ a Tesszalonikai levélben megjövendölt végső hitehagyás, és az azt követő ítélet irányába fut.

Öröm és szenvedés – Isten jelenlétének bizonyságai (Szabó Zoltán)

Az Ígének vannak olyan részei, amelyeket nem könnyen emésztünk meg. Ilyen pl. Jakab levelének első része, amelyben az apostol így ír: "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek." Vagy, ilyen az is, amit Pál mond a Galatáknak: "a törvény Krisztushoz vezető mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg." Az elmúlt szombaton Dunavecsén ennek a két ígerésznek a tartalmát állítottuk egymással párhuzamba ilyenképpen: ahogyan a törvény azért adatott, hogy a Krisztushoz térjünk, a "szenvedés és a próba azért adatott, hogy ha már egyszer Őhozzá tértünk maradjunk is meg az Ő jelenlétében." Isten ereje, Krisztus Élete, valamint a "kimondhatatlan és dicsőült öröm" ugyanis azokon keresztül árad ki ebbe a világba, akik ebben a jelenlétben élnek. Félő, hogy próbák nélkül nagyon sokan kísérelnénk meg autonóm módon élni. Az örömtelen életnek gyakran ilyen egyszerű oka van...

Podbean App

Play this podcast on Podbean App