Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Az elszalasztott lehetőségek fájdalma – Dávid élete 12. (Szabó Zoltán)

March 18, 2018

Valószínűleg mindannyian szembenéztünk már a "mi lett volna, ha..." kérdésével. Mi lett volna, ha többet törődök a családommal..., mi lett volna, ha nem az ellenkező irányba, hanem az Úr útján megyek..., mi lett volna ha szólok, amikor szólnom kell, és hallgatok amikor csönben kell lennem...? Számtalan kérdés, amit talán meg sem akarunk válaszolni ... mindaddig ameddig egy-egy esemény tragédiába nem fordul.

Dávid számára ilyen lehetett fiának, Absolonnak az elvesztése. Gyászának érzékeltetése – "Ó, fiam, Absolon! Én fiam, én fiam, Absolon! Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Absolon, én fiam, én fiam!" – úgy tűnik túl mutat ez egyszerű atyai fájdalmon. Megindultsága csupán a felszín. Számára ezek a kijózanodás pillanatai – az addigi bénultság okozta károk mindent elsöprő érzése! A mélyben annak az atyának a fájdalma húzódik meg, aki még reménykedett egy kapcsolat helyreállításában, egy új kezdetben –  "Fiammal, Absolonnal kíméletesen bánjatok a kedvemért! Az egész sereg hallotta..." – és akit megraboltak az új kezdés lehetőségétől. Túl ezen, az önvád is marcangolthatta az idősödő királyt: Elszalasztott lehetőségekért, hiányos, vagy rossz nevelésért. Szívében megszólalhatott a vádolás, amelyben önmagát tehette felelőssé fia idő előtti haláláért.

Olyan érzések ezek, amelyeket számtalaszor átélnek szülők, akiket az Isten búrájából kiszabaduló gyerekek tragédiája önmagukba nézésre kényszerít: Mi az én szerepem benne? Nem az én Istentől való elszakadásom, megbántatott lelkiismeretem, megbénult cselekvőképességem járult-é hozzá a gyermekem rossz döntéseihez, majd tragédiájához...