Elkülönülés, szolgálat, testtudat – Dániel és társai (Szabó Zoltán)

Dániel és társai történetében számtalan korunkra is vonatkoztatható páhuzam fedezhető fel. Az alap mind a négy ifjú életében az volt, hogy "eltökélték a szívükben", hogy nem kötnek kompromisszumot a világgal. Ezt a szándék-nyilatkozatot vette komolyan az Isten, aki azért, hogy hitből hitbe vihesse át őket, oly módon formálta a történelmet, hogy a kitérésre való lehetőség nélkül jöjjön el az alkalom, amikor bizonyságot kellett, hogy tegyenek az Isten uralmáról. Ők pedig tették ezt az egészséges gyülekezetekre jellemző "test-tudattal", közös imával, egymásra utaltságuk teljes átélésével. Lehet, hogy ez kellene hogy legyen a mai gyülekezetek útja is?