Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Júda és Izrael királyai 10. – Dávid élete 5. (Szabó Zoltán)

October 1, 2017

Sámuel 1. könyvének 26. fejezete azzal a sokat sejtető mondattal zárul, hogy „És elment Dávid a maga útján, Saul pedig hazatért.” Dávid egyszerűen belefáradt abba, hogy kivárja Isten szabadítását – ezért mondja az Íge, hogy "elment a maga útján". Átmentette mindenét (javak, feleségek, emberei és azok javai és családjai) a filiszteusokhoz abban a reményben, hogy így békésebb jövő vár rá, és végleg megszabadulhat Saul kezéből is.

A saját útjainknak viszont mindig ára van – és ezzel a döntésével Dávid is egyre mélyebben sodródott a "kettős beszéd" (hazugság-spirál) szövevényes hálójába és az azzal járó következményekbe. Annyi mindent elvesztett a mögötte álló években! Emberileg érthető, ha szeretett volna egy kiszámíthatóbb jövőt, szeretett volna tartós biztonságot, mindannyiukat motíváló sikereket – ám azt is látjuk, hogy a "béke és a biztonság" helyett csak mindent összekuszált.

Pedig a szabadítás ekkor már szinte karnyújtásnyira volt tőle. 1 év és 4 hónap után (és ez alig 1/10-e ez bújdosása esztendeinek), amit a filiszteusok földjén töltött meghalt Saul és megnyilt számára a felemelkedés útja. Eddig, csupán eddig kellett volna még várnia az Úrra, ahelyett, hogy belefáradva a bujdosásba otthagyja a "Felséges rejtekét".

Az ördög a mi életünkben is mindent megtesz azért, hogy belefáradva a "szél zúgása" modellezhetetlen törvényének való engedelmességbe a saját kezünkbe vegyük sorsunk alakítását és ne törődjünk azzal, hogy minden autonómiának súlyos ára van mind ránk, mind a szeretteinkre, mind pedig a ránk bízott lelkekre nézve is...