Tanítványság 19. rész - János 21. (Szabó Zoltán)

Milyen különös az a helyzet, amikor a bukásainkat követő nagy "megroggyanásaink", önbecsülésünk teljes elvesztése, a pótcselekvésekbe való beletemetkezésünk olyan mértéket tudnak ölteni, hogy magának Istennek kell közbeavatkozni, és "előcsalogatni" belőlünk a vallomást, hogy: "...Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy én szerelek Téged!..." Jézus pedig teszi mindezt azért, hogy a múlton való rágódás helyett, végre arra összpontosíthassunk, amire elhívott bennünket: "legeltetni, és őrizni" Isten nyáját – azaz felállni és szolgálni Őt. (A hanganyag vége hiányzik, mert közben lemerült az elem.)