Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! (Szabó Zoltán)

Furcsa, ellentmondásos lények vagyunk mi emberek. Mert noha nehezen viseljük a próbákat, és elemi erővel vágyunk a megértésre, mégis amikor a mások szenvedéseit látva szeretnénk segélykezet nyújtani, időröl időre meghökkenünk azon, hogy mi magunk is mennyire esetlenül tudunk viselkedni a vigasztalást illetően. Vajon mi lehet a Vígasztalás titka – hogyan függ össze próbákkal, milyen személyes élményekből táplálkozik, és vajon lehet-e kellő érzékenységgel Isten szerinti vígaszt nyújtani – olyat amire már Ézsaiás (40.1-5) felszólít bennünket: "Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!"