Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Az Ige testté lett (Juhász Isván)

Reményik Sándor a "János Evangéliuma" című versében  gyönyörűen mutatja be azt a látásbeli különbséget, ami a szinoptikusok és János apostol nézőpontja között húzódik: megláthatjuk a Karácsony csodáját alulnézetben majd felülnézetben egyaránt.

"Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre?" - hangzott el a napokban a kérdés.

Értjük-e hogy vajon miért tette, és hogy miért nem történhetett ez másként?

Tudjuk-e, miért a legnagyobb kijelentése a Bibliának,  hogy "az Ige testté lett" (Jn 1,14)?

 

52 év szolgálat jutalma = bélpoklosság? – Uzziás élete (Szabó Zoltán)

Uzziás jó "rendszergazda" volt: ügyesen, okosan, felkészülten építette az országot. 52 évig tartó uralma mégis dicstelenül ért véget: utolsó 8-10 évét bélpoklosan töltötte egy elkülönített házban. Ezzel együtt maga a Biblia is elismerő szavakkal nyilatkozik róla! Hol lehetett akkor a hiba? A válasz átvezethet minket saját korunkba:

Mire hívott el bennünket az Isten? Arra, hogy jó gyülekezeteket építsünk? Vajon hol válik szét a rendszerépítés és a szolgálat? Uzziás történetéből úgy tűnik Istennek nem magukkal a rendszerekkel van gondja, hiszen az Isten szerinti rendszer magában hordozhatja a jó gyümölcstermés lehetőségét. A lehetőség ugyanakkor nem egyenlő a gyümölcsterméssel. A felszínen olajozottan működő gyülekezeti rendszerek önmagukban semmilyen garanciát nem adnak arra, hogy az azt építő "szakemberek" a Krisztus Életének hordozásával teszik azt valóban termékennyé. Ez tehát a mi felelősségünk.

Pál panasza (Juhász István)

Pál a Timóteusnak írt második levele végén (2Tim 4,9-22) szókimondó, leplezetlen őszinteségel beszél barátjának a  szükségeiről, miközben megérthetjük mi a reménysége a legnagyobb nyomorúságban.
Mindezek közepette pedig van bátorsága megfogalmazni a panaszát a társának és vele együtt az Istennek.

Panaszt, amit mi, mai keresztények már régen elfelejtettünk.
A panasz nem kap közvetlen választ. Egyszerűen csak lehetőséget ad arra, hogy kiöntsd a szíved legszorongatóbb érzéseit annak, akiben megbízol: a testvérednek és az Úrnak.

Vajon mi el merjük-e mondani ugyanezt?

“Tusakodjatok a hitért” – enélkül csak kárt okozhattok!… (Szabó Zoltán)

Júdás 3. arra szólít fel, hogy: „Szeretteim, [...] tusakodjatok (küzdjetek-harcoljatok) a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott.”  De vajon miről beszél az apostol, és miért kell tusakodni valamiért, amit egyszer már megkaptunk?
     Mondd, elgondolkodtál már azon, hogy vajon mennyire élő a hited? Dolgokban, elvekben, tanításokban hiszel – vagy hited és eljárásod abból az élő, mindennapi kapcsolatból táplálkozik, ami Jézussal köt össze? Ez utóbbi esetben átéled ugyan Istennek a hústest számára egyáltalán nem kényelmes megtisztító munkáját (ahogyan ezt átélte Ézsaiás is – Ézs.6.5-8.), de ezzel együtt, vagy ez után el is küld az Isten, hogy megtisztult hited hasznos legyen mások számára is. E nélkül életed és bizonyságod könnyen haszontalanná válhat, és tevékenységed inkább kárt okoz, mintsem hasznot hajt – hiszen a világ azt látja, és abból von le következtetést, ami a szeme előtt van. Élő hitű emberek élete életet szül, a "tusakodást megkerülő" emberek hite pedig csak hamis istenképet szül azokban, akiknek pedig oly nagy szüksége lenne az életre! MIndez tehát a mi döntésünk, és a mi felelősségünk...

Hogyan lehet igaz az ember? (Juhász István)

"Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén?" - teszi fel a kérdést a zsoltáríró a 24. Zsoltárban.

A Bibliának erre az válasza: az igaz ember.
Ki lehet igaz? Lehet-e igaz az ember, és ha igen, akkor mit kell tenni érte?
Ábrahámot Isten igaznak mondja. Vajon van-e ennek jelentősége számunkra?

Döntéseink Istennel, Döntéseink Isten nélkül. – Létezik-e “egészséges” határ? (Szabó Zoltán)

Be kell-e vonnunk Istent minden döntésünkbe, vagy sem? Van-e, és ha igen, úgy hol van az "egészséges" határ? Amásia (Amacjá), Júda királyaként önálló döntést hozott, amikor Edom ellen indult … és Isten nem rótta meg ezért. Azt viszont világossá tette, hogy a tervezett utat csak Vele tudja úgy bejárni, hogy ne kebelezze be a gonosz. Ma sincs máskét: számtalan döntést hozunk – és valljuk be, gyakran Isten bevonása nélkül. A fő kérdés ugyanis nem az, hogy minden döntéshozatalunk mögött ott áll-e az Isten, hanem az, hogy készek vagyunk-e azokra a pályamódosításra, amelyet Isten Szentlelke helyez a szívünkre, miközben elkezdünk járni, a választott úton! Ha igen, áldás lehet rajta, ha nem, úgy saját autonómiánk kebelez be bennünket...

Legyünk dicsőségének magasztalására (Juhász István)

Van a Mindenható Istennek egy életprogramja, ami  minden gyermeke számára egyformán érvényes. Az Efezusi levél első része háromszor is megismétli számunkra az erről szóló felhívást. De vajon mit jelent és mi a hozzá vezető út? Erről beszél nekünk az  Ef 1,13-14 versekben Pál apostol.  

"Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására."

Play this podcast on Podbean App