Élő víz folyamai... Jn 7:38

Néhány napja a 32. és 51. zsoltárokat alapul véve Dávid Zsolt tette fel azokat a kérdéseket, amelyekre nem könnyű választ találni: "Miért olyan nehéz elfogadni, hogy hibázunk, vétkezünk?" Ő három alapvető dolgot sorolt föl: "1.) Az ember nem akarja elismerni a romlottságát, 2.) nem akarja elismerni, hogy segítségre van szüksége, és 3.) nem akarja hordozni a tetteinek a következményeit, mert fél a büntetéstől. Egyszóval: büszke." A fő gondolat pedig ez volt: "Istent jobban érdekli az, amit gondolsz arról, amit tettél, mint az, amit tettél!" (és hogy mit teszel azután...)

Az áprilisi öröméneklés hangfelvételének második része.

Az áprilisi öröméneklés hangfelvételének első része.

Április 2-án a kaposvári testvérek látogattak meg bennünket. Az igehirdetés során Szabó Anti így tette fel a kérdést: "Azt tudtátok, hogy nem létezik (időtartammal meghatározható) örök élet? Isten soha nem beszélt arról, hogy az örök élet az lenne, hogy halhatatlan vagy, hogy nem lesz idő... Ilyen nincs a Bibliában. Van örök halál és van AZ az Örök Élet, amiről Jézus beszélt a főpapi imában: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (Jn.17.3.)

Szeretem tanulmányozni az Igében csupán epizódszereplőként megjelenő emberek életét. Ők általában nem a nagy feladatok, közvetlen küldetések végrehajtására hivatottak, de hűséges szerepvállalásuk minden esetben hozzájárul a „Nagy Terv”-hez. Szeretem őket már csak azért is, mert az ő hozzátételük hasonlít a leginkább arra, amit mi tudunk tenni: „boldog az a lámpa, mely kicsinyke kört, hová Isten tette fényével betölt.” Akár Báruk, Jeremiás írnoka, akár Ebed–Melek, a szerecsen királyi szolga története egyértelműen bizonyítja, hogy Isten nem felejtkezik meg az Övéiről akkor sem, ha egy ítélettel teli korszakban kell jó döntéseket hozniuk:

Mit jelent a szabadság? És mit a szolgaság? Az biztos, hogy nem a mi általunk elképzelt szabadság a valódi szabadság. A ma embere ugyanis mindentől szabad akar lenni – az alapelv az, hogy "azt csinálok, amit akarok, nekem ne mondja meg senki, hogy mit kell tennem". És nem tudja, hogy a nagy szabadságvágy mellet is fogoly: foglya a bűnnek. Ezzel szemben Isten vágya az, hogy szabad akaratunkból válasszuk Őt, és rendeljük alá magunkat az Ő vezetésének. "Tégy foglyoddá Uram, akkor szabad leszek; késztess megadnom önmagam, győzelmem úgy lehet." (HSz 186.)

"A hitedet nem a Vörös–tenger fogja megpróbálni, hanem az óriások az Ígéret földjén..." – kezdte Dávid Zsolt az igehirdetést. És valóban elképesztő, hogy milyen ereje van a szavaknak. Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne a nehézségeket, hanem az Isten igéjét, és az Ő erejét tartsuk a szemünk előtt. Nem mindegy, hogy kinek a szavára hallgatunk, és minek adunk hitelt.

Lukács evangélista jegyzi fel Lévi elhívását (Luk.5.27-28). Az egyszerű beszámoló több meghökkentő részletet is tartalmaz: Igen valószínű, hogy Lévi, a vámszedő, egy olyan felelősen gondolkodó hivatalnok volt, akinek nem magától értetődő cselekedet lehetett otthagyni mindent: hivatalt, könyvelést, egzisztenciát, családot stb. Ő mégis megtette. Vajon mi a titka egy ilyen döntésnek? És vajon hogyan állunk mi Jézus követéséhez?

Jézus a Főpapi Imában fogalmazza meg a leghangsúlyosabban az „én őbennük – ők énbennem” örök kettősségének törvényét. Azért imádkozik, hogy a kapcsolat ne csupán egyoldalú legyen: az övéi ne csak az egyéni hasznukat lássák meg az ő áldozatában, hanem hogy felelőséggel éljenek azzal a lehetőséggel, amelyet ennek következtében elnyertek a mennytől.Jézus a maga részéről megígérte, hogy „én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. A kapcsolat átellenes oldalán azonban mi állunk, akik minden pillanatban dönthetünk arról, hogy rákapcsolódunk-e a menny hullámhosszára hogy az „élő adást” hallgassuk, vagy megelégedünk a tegnapi, vagy tegnapelőtti manna (Isten vélelmezett akarata) megbüdösödött táplálékával.Ami tehát Isten ajánlatában lehetőség, az a mi oldalunkon felelősség. Jézus világosan figyelmeztet az egyoldalú kapcsolat következményeire: „Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. [...] Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik.”

"A vörös tehén hamva – és a lelkiismeretünk nyugalma – erről fogok ma beszélni", kezdte a mondanivalóját Dávid Zsolt. Ritkán találkozok ennél frappánsabb címmel, és végigkövetve az üzenetet mindannyian éreztük, hogy a bevezető figyelemfelkeltő mondata nagyon is jól lefedte a mondanivalót. Érdemes végighallgatni...