Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Miért-mikor-hogyan-hogyan ne! – Az imáról (Dávid Zsolt)

Közel két hete Dávid Zsolt egy olyan témát vett elő, amely minden ismertsége mellett mindig új. Az imádságról, imádkozásról beszélt. Az Istennel való kapcsolattartásnak arról a formájáról, amelyet mindannyian régóta gyakorolunk, mégis gyerekeknek számítunk... Az ima ritkán válik kétoldalú komunikációvá, a legtöbbször megszokott sémáink alapján közelítünk a "miért"-ekhez – "hogyan"-okhoz – "mikor"-okhoz".

”Én vagyok a juhok ajtaja” (Juhász István)

Jól ismert rész János evangéliumának 10. része a Jó Pásztorról. J. István egészen különös vetületeit tárta föl az ígerésznek, amely elsősorban  a kapcsolatokról szól: A pásztor-juh kapcsolatról, a fiú-atya kapcsolatról, de benne van a tanítvány-mester kapcsolat is. Ezen túl szóba kerültek azok a nem maguktól értetődő kérdések is, hogy mit is jelent az, hogy "én vagyok a juhok ajtaja", hogyan választották szét a különböző nyájakhoz tartozó juhokat, és miben különbözik a régiek pásztorlási gyakorlata a mai pásztorlásról. (Jó kérdés persze az is, hogy ez hogyan vetül ki a mai gyülekezetekre...?)

Sámson: az ijesztően szokatlan, de egyben rémísztően tanulságos életút (Szabó Zoltán)

Sámson életére gondolva mindig háborog a lelkem: élettörténetének első fele hihetetlenül szokatlan (ilyen vad dolgokra – mint egy idegen házasság – is vezethet az Isten?). Második fele ugyanakkor egyszerűen rémísztő: ennyire gyorsen le tud téríteni bennünket az útról a rutin?, az a vélekedés, hogy mi jól ismerjük az Istent, és tudjuk mit kell tennünk. Az élettörténet különösen azért kavar fel, mert egészen éles kontúrokkal ragadja meg Pál apostol figyelmeztetésének a lényegét: "Ó, balgatag galaták, ki igézett meg titeket,  [...] Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” (Galata 3:1-3) Az igehírdetés az elmúlt vasárnap, a Baján élő tesvérek meglátogatásakor hangzott el.

Neveden szólítottalak, enyém vagy! (Juhász István)

Jól ismert ige az Észaiás 43.1: "De most így szól az Úr, a te Teremtőd, Jákób, és a te Alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" Különösen a próbák idején érdemes felidézni magunkban azt az első bizonyosságot, ami akkor fogott el, amikor Isten ilyen módon szólított meg bennünket. Isten nem kevesebbet ígért, mintsem hogy a "most" az valóban most: vonatkozik életünk minden pillanatára, az örömteliekre éppúgy, mint a kevésbbé derűsekre. És ezt ismétli meg Jézus. amikor végső búcsúzásakor azt ígéri, hogy "én pedig veletek vagyok a világ végezetéig minden napon".

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! (Szabó Zoltán)

Furcsa, ellentmondásos lények vagyunk mi emberek. Mert noha nehezen viseljük a próbákat, és elemi erővel vágyunk a megértésre, mégis amikor a mások szenvedéseit látva szeretnénk segélykezet nyújtani, időröl időre meghökkenünk azon, hogy mi magunk is mennyire esetlenül tudunk viselkedni a vigasztalást illetően. Vajon mi lehet a Vígasztalás titka – hogyan függ össze próbákkal, milyen személyes élményekből táplálkozik, és vajon lehet-e kellő érzékenységgel Isten szerinti vígaszt nyújtani – olyat amire már Ézsaiás (40.1-5) felszólít bennünket: "Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!"

A próbatételek szerepe Isten tervében (Juhász István)

A próbatételek idejét éljük! – egyéni és gyülekezeti szinten egyaránt. Ezekben az időszakokban különösen fontos megemlékezni az isteni valóságnak arról a nézőpontjáról, amelyet az Íge vetít szemünk látóhatárára. Az I.Kor. 10.13-ban Pál így ír: "Nem emberi erőt meghaladó kísértés (a szó próbatételt, megpróbáltatást jelent) esett rajtatok, mert Isten hű, és ő nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd, hogy el tudjátok hordozni." Jakab pedig azzal bíztat, hogy "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe (próbatételekbe) estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. [...]  Boldog ember az, aki a kísértésben (próbatételben) kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek."

Ne aggodalmaskodjatok! (Juhász István)

Nem szokatlan, hogy Isten, amikor valamint a szívünkre akar helyezni, akkor többször és többek által küld üzenetet! Ez történt ezen a vasárnapon is. Isten ezúttal Juhász István szívére helyezte a Máté 6. egyik – két hete a Lukács evangéliumából elhangzott – fő üzenetét: NE AGGODALMASKODJATOK! István külön kiemelte, hogy Jézus – tőle nagyon szokatlan módon – számos érvveltámasztja alá a felszólítást, ezzel is hangsúlyt adva annak, hogy az érzelmi alapon bennünket megkörnyékező aggódásra miért nincs és nem is lehet semmilyen racionális indok. Az Istenben élő, Benne bízó embert az elmevizsgálódása is arról kell, hogy meggyőzze, hogy MINDEN RENDBEN VAN!

Podbean App

Play this podcast on Podbean App