Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Ne keményítsétek meg szíveteket! (Juhász István)

"Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, hol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet."

(Zsolt 95,6-8)

Miért óvja a zsoltáros isten népét a szívük megkeményítésétől? Mit jelent és mi a következménye? Mi a megkeményedés útja, hogyan teszi ezt ember és az Isten? És végül: miért beszél erről éppen ez a zsoltár?

Isten ”fecskéje” – Jósiás élete 1. (Szabó Zoltán)

Jósiás kiemelkedően jó király volt. Istenfélő anya mellett nevelkedett, és amint ténylegesen is trónra került keresni kezdte az Urat. Különös olvasni a tényeket: 8 évesen már övé a trón, 16 évesen kezd el uralkodni, 4 éven át keresi az Urat, 20 évesen nekifog, hogy lerombolja a bálványokat és csak 6 évvel később fog neki az Isten háza kijavításának... 18 évbe telik, mire az építés munkájába kezdhet! Milyen messze van ez a mi türelmetlen, gyors eredményekre törekvő magatartásunktól!

Miért imádkozunk? (Juhász István)

Jézus az imádságról radikálisan új módon tanított. Eljött az az óra 

"... amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

(Jn 4,23-24)

 

Többé nem számít a hely, a forma de még az elhangzott szavak emelkedettsége sem, hiszen "tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle." (Mt 6,8)

De akkor mi a célja az imádságnak? Miért imádkozunk? Az imdádság olyan kapcsolódás, amikor Isten és ember is önmagát adja a közösségért.

Viharfelhők alatt – Ellenszélben (Szabó Zoltán)

A sorvadt kezű ember meggyógyítása (Márk 3.) fordulópont volt Jézus életében. Addigi munkássága okán hamar ismertté vált, tódultak is hozzá az önös érdekektől vezérelt emberek, de személyes életközösségük nem volt Vele. Népszerűsége növekedésével párhuzamosan vált ugyanakkor egyre zavaróbb szálkává az ellenség szemében. A nép galileai vezetői ez után a zsinagógai jelenet után határozták el, hogy a "végső megoldás" egyedül Jézus likvidálása lehet.

Az országos méretűvé dagadt ügyre adott Isten választ a tanítványi közösség létrehozásával. Ezzel a fordulattal a szolgálat útja kétfelé vált: Jézus az Isten erejét demonstráló nyilvános szolgálat megtartása mellett hívta el azokat, akik a Vele való szoros közösségben ismerték meg az Ország hosszú távú terjedésének, az "ÉLET" áradásának az Atya szerinti útját. Erre az útra hívott el bennünket is.  "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! – ezt mondja a Seregek URA" (Zak.4.6)

A békességre vezető út (Juhász István)

A virágvasárnapi bevonulás után Jézus így sóhajtott fel: 

"... Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől."

(Lk 19,42) 

Mi az, ami miatt nem ismerték fel kortársai a békességre vezető utat? Vajon a vele együtt keresztre feszített lator hogyan ismerte fel mégis? 

Jézus ma is hív mindenkit - hívőt és istenkeresőt egyaránt - a békességre vezető útra. Mi a mi feladatunk?

A leuralás következményei (Ámon élete) – Szabó Zoltán

A Júda soron következő királyáról, Ámonról szóló bibliai beszámoló igen rövid. Ámon gonosz volt, kétségen kívül! Hogy mi állt ennek a hátterében, afelől egyikünk sem tudna biztosat állítani. Élete mégis jó lehetőséget kínál arra, hogy néhány olyan kérdést  idézzünk fel, ami a konkrétumoktól függetlenül is mindannyiunkat érint: Elég-e a formális megtérés?,  Mit eredményez gyermekeink jövőjében, ha félszívvel szolgáló szülő mellett nőnek föl?, Szabadok vagyunk-e a "Leuralás" kényszerétől úgy a családban, mint a munkahelyen, barátaink között, vagy a gyülekezetben?

”Annyi a tied, amennyi benned elfér” (Szabó Zoltán)

Már két hónapja annak, hogy elhangzott a szlogen "Annyi a világ, amennyit beletöltesz" – és eljutottunk arra a következtetésre, hogy "Az (Isten) világból valóban annyi a tied, amennyi betölt téged..." Most, Újév első napjaiban pedig arra emlékeztetett az Íge, hogy ahhoz viszont, hogy a Isten országának kimeríthetetlen tárházából élhessünk, fel kell adnunk mindazt, ami ehhez a világhoz köt. "Űzzétek ki a föld lakóit, és lakjatok ott. Nektek adtam azt a földet, hogy ti birtokoljátok." Mondja Isten a IV.Mózes 33.53-ban és nem lehet nem észrevenni, hogy a "nektek adtam" befejezettséget érzékeltető állítás az izraeliták együttműködése mellett kellett volna, hogy megvalósuljon.

Hasonlóképpen a mai kereszténység is szívesen hangsúlyozza a Krisztus által "bevégzett munka" – a mindent nekünk adott az Isten – tényét anélkül, hogy komolyan foglalkoztatná az a kérdés, hogy mi vajon együttműködünk-e az Istennel? Mekkora területet engedünk át Neki ("űzzük ki a világot a szívünkből") annak érdekében, hogy "elférjen" bennünk, sőt egyre teljesebben valósulhasson meg az Isten Országa? "Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete." (1. János 2:15.)

Podbean App

Play this podcast on Podbean App