Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

A Szentlélek kitöltetése 6. - A torzulások útján (3) – Az efézus jelenség (Szabó Zoltán)

Amíg a galaták a törvénykezéssel küzdöttek, addig az efézusiak – ennek ellenpárjaként – a kegyelem kérdésében hajlottak a visszélésekre. Pedig éppen Efézus az a gyülekezet, amelynek szóló levelében Pál talán a legtisztábban fogalmazza meg teremtésünk célját, Istennek azt a tervét, hogy a világmindenség meggyőzését az Ő igazáról a mi meggyőzésünkkel kezdi el: felajánlja a lehetőséget, hogy munkatársaiként élhessünk, és ellát mindennel, hogy önként és örömmel: „igennel” válaszoljunk az Ő elhívására.

Pál írásai sorában talán a legköltőibb felvezetés a levél első része, amely Isten munkálkodó kegyelmének nagyszerűségét hirdeti! Az egész fejezeten átível az a gondolat, hogy Isten elvívott bennünket „kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket a Szeretettben.” (1.6.) És hogy ez mit is jelent, arról talán a harmadik rész beszél a legvilágosabban, amelyben Pál elénk tárja, hogy Isten célja a pogányok elhívásával, a gyülekezet létrehozásával az volt, (és itt kiterjesztett fordítást adok) hogy: „a gyülekezeten keresztül váljék ismertté Istennek a teremtmények számára bonyolult, nehezen befogadható, sokrétű bölcsessége a maga végtelen változatosságában és megszámolhatatlan megvilágításában az angyalfejedelmek és a mennyei szférák hatalmasságai előtt." (3.10.)

Érthető, ha az ördög megakadályozni szeretné ezt a nagyszerű tervet. A levelet olvasva jól érzékelhető az is, hogy a kegyelem – fentebb idézett – igazi céljának félreértése és önző túlhangsúlyozása teremt lehetőséget arra, hogy a romlottság nagyobb gond nélkül szivároghasson be a gyülekezetekbe. Ez ellen küzd Pál a levél második felében, ahol világossá teszi, hogy a Szentlélek által folytatott szellemi harc nélkül nem lehetünk hasznosak Isten munkájában.

Különös az utolsó vers. Egyfajta módon ez is ugyanolyan szűkítő értelemmel bír, mint a János 15.14., vagy a Róma 8.14-15. A vers így szól: A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló (meg nem haló, kibúvás kereséstől mentes) szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.”

A Szentlélek ismerete – Összefoglalás Kaposváron (Szabó Zoltán)

A Szentlélek ismeretéről, ill. az ebben az ismeretben jelentkező torzulásokról Pünkösdkor megkezdett gondolatsor összefoglalása a Kaposvári Keresztyén Közösség 2017.08.06-i Istentiszteletén.

A Szentlélek kitöltetése 5. - A torzulások útján (2) – A galata jelenség (Szabó Zoltán)

A Galatákhoz írt levél azt sugallja, hogy az emberi (felekezeti) rendtartásokhoz való visszatérés ott kezdődik, ahol megszűnik a Szentlélek közvetítése által történő személyes kijelentésből való élés. Így érthetjük meg azt is, miért tartotta Pál annyira fontosnak, hogy felidézve életútját arról tegyen nekik bizonyságot, hogy: „Tudjátok meg, testvéreim, hogy az általam hirdetett evangélium nem emberektől való, mert én sem emberektől kaptam, nem is tanítottak arra, hanem Jézus Krisztus kijelentése által.

A kijelentés elhalványulása egyenesen vezet a látható világban való meggyökerezéshez, és ily módon az emberi tekintély előtérbe kerüléséhez. (Olyan pótlék ez amely abból fakad, hogy valakire minden ember figyelni akar: ez vagy a Lélek, vagy a tekintélyesek...) Pál szavaiból kiolvasható, hogy ő nem örült a „tekintélyesek” kasztjának. (2:2, és 2:6.) Úgy tűnik az emberektől kapott tekintély egyik legfőbb csapdája, hogy az ily módon megbecsülést szerzett emberek valamilyen formában elszámolási kötelezettséggel tartoznak „választóik” felé, és mire észreveszik ez a fajta függő viszony nem, vagy csak korlátozott mértékben teszi lehetővé az Isten Szentlelkére való feltétel nélküli odafigyelést. Az ördög módszere mindmáig ugyanaz: ugyan más történelmi körülmények között, de hasonló képlet szerint fertőzi, majd teszi tönkre a gyülekezeteket. Ennek a lépései többé-kevésbbé ezek:

  • Megjelennek a hamis atyafiak, akik már nem a személyes kapcsolatból élnek.
  • Megjelenik a „tekintélyesek” rétege, akiket már ők támogatnak, emelnek ki...
  • Megtörténik a tekintélyesekre figyelő tömegek „bedarálása”, az eltévelyedés az evangyéliumtól...
  • Sőt, a nyomás alatt torzul az egykor JÓ VEZETŐK jelleme is (kettős alkat alakul ki)

A Szentlélek kitöltetése 4. - A torzulások útján (1) – A korinthusi gyülekezet (Szabó Zoltán)

A Szentlélek szívünkbe való kitöltetése mögötti isteni cél igaz ismeretét hamar beárnyékolták az emberi elvárások: a Lélek eredeti szerepkörének halványulása (bátorságot ad az Isten bennünk végzett személyes munkálkodásáról szóló vallástételhez) miatt pedig már az apostoli korszakban megnyílt az út a Róla szóló ismeretek torzulása/torzítása előtt.

Korinthusban három dolgot vártak el a Szentlélektől:

1.) Az "emberi bölcsesség beszédét", azaz pezsgő intellektuális igemagyarázatot. Pál válasza erre az volt, hogy "amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét..."

2.) Vágyakoztak a Lélek ajándékai után is, különösképpen kívánták pedig a nyelveken szólás képességét. Zabolátlan csodavárásukra Pál úgy reagált, hogy "„A Lélek megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy használjon vele... Törekedjetek a szeretetre, és buzgón kívánjátok a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok."

3.) Végül, de nem utolsósorban a gyülekezetbe beszivárgott a jó és rossz tudása utáni ősi vágy. Az analítikának az a fajta igénye, amely már az első emberpárt elindította az Istentől való függetlenség útján. Pál ezt látva leszögezi, hogy magunktól nem vagyunk alkalmasak arra, „hogy saját magunk eldöntsünk" dolgokat. Ellenkezőleg: "a mi alkalmas voltunk Istentől van, aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”
Arra figyelmezteti őket, hogy: "Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől."

A Szentlélek kitöltetése 3. - A Szentlélek”felfedezése” az ismeretelméletre fogékony korokban (Szabó Zoltán)

Olyan korban élünk, amely már nem az 1 János 1. szerini közösségen keresztült áthagyományozott Krisztusi Életből él, és éppen ezért csak nagyon szórványosan élvezheti a Lélek kiáradásának természetes folyamatát. Marad az, hogy Isten kegyelméből, a mindig Élő és Ható Íge útmutatása alapján fedezhetjük fel ismét, mi is volt Isten eredeti terve az Ő Ajándékával.

Így kezdődhetnek meg ismét először bennünk, majd "a vízbe dobott kavics táguló hullámverése mentén" általunk is  azok a folyamatok, amelyek reményeink szerint e késői korban is még "új" – vagy még inkább újra – tartalmat vetíthetnek be a halódó világ életébe. Pál a római gyülekezet életében nézett szembe ezzel a közel sem optimális helyzettel, így levelének 8. fejezetében éppen nekik címezve ír a legtöbbet ezekről a kérdésekről.

A Szentlélek kitöltetése 2. - A Szentlélek a korai keresztyének életében (Szabó Zoltán)

Az apostoli korban élő hívek elvárása a Szentlélekkel kapcsolatosan elsősorban az volt, hogy legyen elég erejük bátran szólni az Ígét: "...add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet!" (Ap.csel. 4:29) És csak ezzel összefüggésben könyörögtek azért, hogy Isten tegyen bizonyságot az Ő Ígéje mellett: "Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által!" (Ap.csel. 4:30) Az eredmény pedig nem maradt el: "Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették." (Ap.csel. 4:31) A hangsúlyt újból és újból a tanúbizonyságtételre helyezi Lukács.

Mindez teljes összhangban áll Jézus búcsú szavaival, aki az eljövedő ajándék célját így fogalmazza meg: "De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig." Végigolvasva az Apostolok Cselekedeteit azt találjuk, hogy a korai gyülekezetek még jól értették a Szentlélek nekik ajándékozásának igazi célját és egészséges, mondhatnánk "normális" hozzáállással éltek az új kapcsolatfelvételben rejlő lehetőségekkel.

A Szentlélek kitöltetése 1. - Isten célja a Szentlélek kitöltésével (Szabó Zoltán)

Keresztyén ünnepeink – minden szépségük mellett – sokat veszítettek eredeti tartalmukból az évszázadok alatt megszerzett "ünnepi rutin" koptató hatásának köszönhetően. Így van ez Pünkösddel is. Felüdítő lehet tehát visszatérni a Forráshoz, és friss szemmel, készséges szívvel újra átgondolni, mit is tanít Isten Ígéje az Ő Lelkéről.

Vajon mi lehetett Isten valódi célja ezzel az ajándékával? Hogyan tervezte el nemcsak a kapcsolat megteremtését, hanem annak működését is úgy az egyéni életünkben, mint az általa közvetített Élet spontán terjedésében? Hogyan tudunk együttműködni ezzel a tervvel, és egyáltalán mennyiben alapozta Isten az univerzum jövőjét a mi együttműködésünkre? Továbbá, mi annak a következménye, ha a felajánlott munkatársi viszony helyett, csak haszonélvezői akarunk lenni Isten Ajándékának? Egyszóval Pünkösd napján az Íge szerinti eredeti terv és az ahhoz fűzött "normális" folyamatok álltak figyelmünk középpontjában. 

Play this podcast on Podbean App