Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Szívből, vagy színből? – Szeretetből, vagy félelemből? – Jótám élete (Szabó Zoltán)

Jótám élettörténetére mind a II. Királyok 15., mind pedig II. Krónika 27. csak néhány verset szán. Ezeknek is kb. a fele a konkrét életrajzi adatokkal foglalkozik. Tényleges cselekedeteiről alig 3-4 versszak szól. Elég lehet ez egy életút felvázolásához? Emberi logikánk szerint aligha..., pedig ebben a néhány versben benne van mindaz, ami figyelmünket azokra a mozzanatokra fókuszálja, amire a Szentlélek éppen az ő története kapcsán akar tanítani bennünket. Ha több lenne leírva, valószínűleg szétszóródna a figyelmünk és nem kerülnének homlokterünkbe a legfontosabb jellemzők.

A feljegyzett néhány vers szerint Jótám „Kedves dolgot cselekedett az ÚR előtt. Úgy cselekedett, ahogy apja, Uzzijjá is, csakhogy ő nem ment be az ÚR templomába. A nép azonban továbbra is vétkezett.”
 
Feltűnő lehet, hogy a történet egyedül a MOTIVÁCIÓ tekintetében hallgat. Tudunk a cselekedetek tényéről, és arról is, hogy ezek kedvesek voltak az ÚR szemében, de nem kapunk híradást a király szívének valódi állapotáról. Felőle nem hangzik el hogy „teljes szívvel kereste az Urat”.
 
A hallgatás érthetően felvet egy általános kérdést, ami egyben a mi korunk kérdése is: A helyes cselekedetek mögött mi áll? Párhuzamba állítható e a „helyes, azaz jó” cselekedet az őszinte, odaadó szívvel? Szolgálatunknak vajon mekkora hányada mögött áll Isten valódi szeretete, és mekkora lehet az a rész, amelyet a félelem, a megszokás, a tradíció stb – sőt: a törvény igazgat?

52 év szolgálat jutalma = bélpoklosság? – Uzziás élete (Szabó Zoltán)

Uzziás jó "rendszergazda" volt: ügyesen, okosan, felkészülten építette az országot. 52 évig tartó uralma mégis dicstelenül ért véget: utolsó 8-10 évét bélpoklosan töltötte egy elkülönített házban. Ezzel együtt maga a Biblia is elismerő szavakkal nyilatkozik róla! Hol lehetett akkor a hiba? A válasz átvezethet minket saját korunkba:

Mire hívott el bennünket az Isten? Arra, hogy jó gyülekezeteket építsünk? Vajon hol válik szét a rendszerépítés és a szolgálat? Uzziás történetéből úgy tűnik Istennek nem magukkal a rendszerekkel van gondja, hiszen az Isten szerinti rendszer magában hordozhatja a jó gyümölcstermés lehetőségét. A lehetőség ugyanakkor nem egyenlő a gyümölcsterméssel. A felszínen olajozottan működő gyülekezeti rendszerek önmagukban semmilyen garanciát nem adnak arra, hogy az azt építő "szakemberek" a Krisztus Életének hordozásával teszik azt valóban termékennyé. Ez tehát a mi felelősségünk.

Döntéseink Istennel, Döntéseink Isten nélkül. – Létezik-e “egészséges” határ? (Szabó Zoltán)

Be kell-e vonnunk Istent minden döntésünkbe, vagy sem? Van-e, és ha igen, úgy hol van az "egészséges" határ? Amásia (Amacjá), Júda királyaként önálló döntést hozott, amikor Edom ellen indult … és Isten nem rótta meg ezért. Azt viszont világossá tette, hogy a tervezett utat csak Vele tudja úgy bejárni, hogy ne kebelezze be a gonosz. Ma sincs máskét: számtalan döntést hozunk – és valljuk be, gyakran Isten bevonása nélkül. A fő kérdés ugyanis nem az, hogy minden döntéshozatalunk mögött ott áll-e az Isten, hanem az, hogy készek vagyunk-e azokra a pályamódosításra, amelyet Isten Szentlelke helyez a szívünkre, miközben elkezdünk járni, a választott úton! Ha igen, áldás lehet rajta, ha nem, úgy saját autonómiánk kebelez be bennünket...

Jóás élete – a környezet szerepe formálódásunkban (Szabó Zoltán)

Jóás trónra kerülése a Biblia egyik legkalandosabb története. De túl az izgalmakon olyan történet ez, amely mély betekintést enged abba,milyen markáns hatással tud lenni a környezet  – a család, a barátok, a tanácsadók stb véleménye – az ember jellemének a fejlődésére. Ha pedig ez így van még nagyobb a felelősségünk abban, hogy csak olyan véleményt mondjunk, olyan tanácsot adjunk, amely nem sodorja testvérünket, embertársunkat nehéz, gyakran jóvátehetetlen helyzetekbe.

Rosszkor, rossz helyen? – Akházia élete (Szabó Zoltán)

Akházia nem tartozik a jól ismert királyok közé. Örömtelen uralkodása alig egy évig tartott, amelynek végén osztozott istentelen nagybátyja, az Izraelen uralkodó Jórám sorsában, akit az Elizeus által felkent Jéhu ölt meg. Rosszkor lett volna, rossz helyen? A felszíni olvasat talán ezt sugallja, ám a felszín alatt a Jelenések könyvében megfogalmazott tanács jutott érvényre: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból!” (Jel 18,4). Különösen aktuális ez a figyelmeztetés napjainkban, amikor az egész világ a Tesszalonikai levélben megjövendölt végső hitehagyás, és az azt követő ítélet irányába fut.

“Színház az egész világ” – szerepeink hálójában – Jórám élete (Szabó Zoltán)

"Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő" mondja Shakespeare az Ahogy tetszik vígjátékban. Valóban így van! Az ördög az „ÉLETET” hordozó gyümölcstermés helyett színjátszásra késztet. Azt akarja, hogy szerepeket osszunk egymásnak, és/vagy elfogadjuk az egyéntől, gyülekezettől, vagy társadalomtól kapott szereposztásokat. Mindez aztán – valószínűleg elemi, apró eltévelyedéseink összegzéseként – továbbgyűrűzik, mi pedig a "ki mint vet, úgy arat" törvény szerint viseljük a következményeket. Egyedül Isten kegyelme állíthatja helyre az eredeti rendet!

A kiegyezés csapdájában – Jósafát élete 2. (Szabó Zoltán)

Életünk egyik legnagyobb kísértése – gyakran csapdája – a kiegyezésre való törekvés. Nehéznek tűnik az "ebben a világban, mégsem ebből a világból" valók életét élni. Jellemző, hogy amint megszűnik a közvetlen fenyegetettség érzése, azonnal megindul a "leeresztés" folyamata, mi pedig észrevétlenül a világgal való megegyezés útjára térünk. Ezek a fajta csapdák jellemezték Josafát életét is. Isten mégsem mondott le róla, és mert a királyban megvolt az az elemi vágy, amelyet a próféta úgy foglalt össze, hogy "Isten keresésére adtad magad",Isten haragja sem tartott örökké.

Podbean App

Play this podcast on Podbean App