Szabó Péter

Nem könnyű belemenni egy olyan beszélgetésbe, amelyben a partnered nem hisz a te Istenedben, sőt, fenntartásai megkérdőjelezik hited forrását és valós voltát is. Minden napi helyzetek: hogyan kezeled azt, aki káromolja az Istent, vagy azt, aki csak a hasznot keresi mindabban, amit megosztasz vele? Nos, Jézus beszélgetése a Samariai asszonnyal ezeket a kérdéseket feszegeti, példát adva a mi hétköznapjainkra is.

Mindannyian vágyunk az Isten Fiában való elrejtettség érzésének nem csak a kimondott szó, hanem a megélt valóság szintjén való megtapasztalásnak. Végül is maga Krisztus tette az ígéretet: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Minek tudható akkor be, hogy mi mégis gyakran nyugtalankodunk, élünk kétségek és félelmek között?  A választ azok a szavak hordozzák, amelyekkel Jézus folytatta a gondolatsort: "Vegyé­tek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem..."
 

Egyiptom – áldás vagy átok? Kérdés lehet ez egyáltalán? Szabó Péter egyfajta kettősségről beszélt, arról, hogy az idők folyamán Egyiptom mind a két szerepet betöltötte az Izraeliták életében. Az éhinség idején, amikor a fáraó jóakaratából beköltözhettek a Nílus delta vidékére – Egyiptom áldást jelentett Jákób és gyermekei (az izraeliták) életében. Később viszont, az eltorzult rendszer körülmények miatt már átokká vált számukra. Ismerősen csenghet ez sokak számára! Amit életünk korábbi szakaszaiban határozottan Istentől jövő áldásként éltünk meg, az képes annyira eltorzulni, hogy az ember szabadulásért sóhajt föl a Gyülekezetek Urához...

Az Istenről alkotott képünk gyakran saját múltunkban gyökereszik. Azokban a mintákban, amelyeket magunkkal hoztunk otthonról a gyülekezetből, sőt a társadalomból is. A minták pedig legtöbbször igen messze állnak attól a VALÓSÁGTÓL, aki az Isten. Mi tehát a megoldás, lehet-e elhagyni berögződéseinket és engedni, hogy Isten adja meg a "való-igazságban" gyökerező képet Önmagáról? ("és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket." – János 8.32.)