Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Ki az, aki cselekszik? (Juhász István)

Közel két hete, hogy vasárnap délután Juhász István arról beszélt, hogy a 37. Zsoltár első kilenc versében szereplő igéket két csokorba lehet szedni. A"mit kér tőled az Isten?"kérdésre Dávid így felel: "bízzál, gyönyörködj, hagyd és várj".Ennek előrebocsjtása mellett mit mond az Isten saját magáról?: "megadja, munkálkodik, világossá teszi az igazságodat és jogodra fényt derít"!

Isten Ígéje arra bíztat tehát minket, hogy gondoljuk végig: ki az, aki cselekszik? És valóban, mielőtt elkezdenél aggódni gondold végig te is: KI CSELEKSZIK...?

”Vájd ki!… vágd le!…”– A testvéri kapcsolatok sérülékenységéről (Szabó Zoltán)

Máté evangéliuma 18. része sokak által ismertnek vélt gondolatokat tartalmaz: botránkozásról, botránkoztatásról, vétkekről és a testvérek közötti súrlódások elintézési módjáról.

Feltűnhet ugyanakkor, hogy Jézus a rész minden egységében "engem" szólít meg, nem pedig "minket". Személyesen "rám" terheli a testvérem feltétel nélküli befogadásának a felelőségét, s így ebben a részben nyoma sincs valamifajta "testületi intézkedés" szükségességének. Az egymást követő gondolatok folyamatosan arról szólnak, hogy az ember–Isten, ember–ember közötti kapcsolatrendszerben ez utóbbia legsérülékenyebb (Isten olyan úr, aki gondoskodni tud az Őt ért sérelmekről); éppen ezért mindennél fontosabb, hogy semmilyen alá-fölérendeltségi viszony ne vetüljön bele a testvéri kapcsolatokba.

”Áron is megvegyétek az alkalmatosságot” (Juhász István)

Nagyon pörgős, nagyon felgyorsult korunkban hajlamosakká váltunk arra, hogy kis energia befektetésse keressük a lehető legolcsóbb megoldásokat. Szeretnénk a dolgokat gyorsan letudni, hogy tovább nyargalhassunk a következő kihívás felé. Pedig mindennek ára van. Erre figyelmeztet az Efézus 5.13: "Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok." Az idők ugyanakkor nem csak gonoszak, de végesek is. Ezért figyelmeztet a prédikátor ily módon: "Ami kezed ügyébe kerül, vidd véghez erőd szerint, mert nem lesz cselekvés, megfontolás, tudás és bölcsesség a holtak hazájában, ahová mész". Ne keresd tehát a legolcsóbb megoldát...

A számok félrevezető ereje (Szabó Zoltán)

A számok meghatározó szerepet játszanak az életünkben. Azok váltak minden tevékenység alapjává, a teljesítmény mérésének eszközévé, úgy az egyén, mint a társadalom életében. Alig van olyan ember, aki ki tudná vonni magát a számok bűvöletéből – és ami igazán szomorú, az az, hogy ez a megállapítás ma már a kereszténységre is vonatkozik. Begyűrűzött a teljesítmény orientáltság, széles körben elfogadottá vált, hogy az értéket és a hasznosságot a keresztények is számokban tudják mérni... Különös ugyanakkor azt látni, hogy a Szentírás szerint a számok (a mennyiségi gondolkodás) teljesen alkalmatlanok arra, hogy abból Isten áldására és jóindulatára, vagy éppen az áldás megvonással együttjáró ítéletére vonatkozó következtetéseket vonjunk le.

Kik tartoznak valójában az Istenhez? (Juhász István)

Izgalmas, már-már megosztó kérdést vetett fel Juhász István a Filippi 3.3. alapján: Kik is tartoznak valójában az Istenhez? A válasz, ami ebből a versből kiviláglik így szól: "Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik lélekben szolgálunk Istennek, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk." Valóban Lélekben szolgálunk? ... Krisztus Jézusban dicsekszünk? ... Nem a testben (tartalékainkban) bizakodunk?

3+1+3=7 – Hét példázat Isten országáról (Szabó Zoltán)

az "Isten országa" kifejezést hallva általában csupa pozitív dolog jut az eszünkbe. Mondhatnánk joggal, hiszen ez az Ország ott van, ahol Ő uralkodik... Ezen a szemüvegen keresztül nézünk Jézusnak a Máté evangéliumában (13. fejezet) feljegyzett hét példázatára is, és igyekszünk mindegyikbe valami pozitív dolgot belelátni. De valóban így van, valóban ez lehet az egyetlen mondanivaló?

A “közösség” megvalósulásának gondjai (Szabó Zoltán – igehírdetés Kaposváron)

Egyre többször nézünk szembe azzal, hogy a megértésre, befogadásra, elrejtettségre – egyszóval: közösségre - vágyó emberek szívéből elemi erővel tör fel a kérdés: vajon mit rontottunk el, hogy a gyülekezetek tevékenységéből éppen csak a lényeg sikkadt el? Tagadhatatlan, hogy megvannak a formai keretek: dicsőítés, igehírdetés, házicsoportok, imaórák – mindez egyre magasabb színvonalon, korunk elvárásait lekövető igényességgel – miközben az igazi kohézió, a valódi közösséget kovácsoló testvéri szeretet lassan elszivárog a kiürült formákból. Vajon tetten érhető a hiány oka? Ugyan, mit rontottunk el?...

Podbean App

Play this podcast on Podbean App