Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

“…Ha nem teszek semmit sem” (Papp Antal)

Papp Anti egy nagyon régi kérdést elevenített föl: Vajon elég, ha csak hagyjuk, hogy szeressen az Isten, vagy kell még tennünk valamit annak érdekében, hogy kiérdemeljük szeretetét? Igen gyakori válasz – akár szóban is megfogalmazva, akár csak az emberszívek mélyén – ez: "Igen elég, de..." Valóban kell ide egy "de" ? Vagy csak arról van szó, hogy nem igazán értjük milyen hatalmas munkát tud Isten elvégezni azok életében, akik valóságosan bíznak az Ő minden életet átalakítani tudó, jellemformáló szeretetében. A Róma 8.38-39. szerint: "sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van."

A “pillangó-szárny hatás” – Manassé élete (Szabó Zoltán)

A pillangó-szárny hatás egy olyan közismert elmélet, amely szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. Nos, minden túlzása ellenére, a gondolat arra a felelősségre figyelmeztet, amelyet hordozni kell mindenkinek, aki Isten embere. 

Több alkalommal is foglalkoztunk Ezékiással, Júda egyik legjobb királyával. Minden jósága ellenére azonban volt benne valami, amiről a Biblia is megemlékezik: felfuvalkodottá vált, dicsekedett, – és bizony nem volt mentes az önzéstől sem. Számunkra ezek nem tűnnek olyan súlyos hiányosságoknak, amik beárnyékolhatnák uralkodásának sikerességét... Mondhatnánk: alig több, mint egy "pillangó-szárny rebbenése"... És mégis felmerül a kérdés: lehet, hogy mindennek köze volt ahhoz, hogy fia, az alig 12 évesen trónrakerülő Manassé nem kért abból az Istenből, akit apja imádott, és vérengzése és bálványimádása okán Júda leggonoszabb királyaként vált ismerté?

"Milyennek kell tehát lennetek nektek szent életben és kegyességben, akik várjátok és siettetnétek az Isten napjának eljövetelét...?" teszi fel Péter apostol (2.Pét.3:12) a kérdést – és Ezékiás, valamint az apja példáját elutasító fiú, Manassé életét látva nem is tűnik annyira költőinek ez a kérdés felvetés!

“Fussatok bolondok” – 2. rész (Juhász István)

Lukács evangéliumának 16. fejezete egy meglehetősen talányos példabeszédet tartalmaz: a hamis sáfár történetét. Mitől hamis a hamis? És mégis miért eszes, ha hamis? Mi akkor most mit tegyünk? És hogyan? A történet első fele Gandalf szavait (Gyűrűk Ura) juttatta Juhász István eszébe, így ezekkel a kérdésekkel kezdett el foglalkozni még a pünkösdi táborban Hollókőn. Az elmúlt vasárnap pedig az ott – idő híján félbehagyott – gondolatokat folytatta. 

a KÖZÖSSÉG mint krisztusi létforma (Szabó Zoltán)

Hosszú és tartalmas tanulmányokat lehetne írni a KÖZÖSSÉG előnyeiről, hibáiról, szerepéről stb. Ez az igehírdetés viszont nem erről szól! Mert ismerheted ugyan mindazt, amit ebben a témában ismerni lehet – de mindez nem szükségképpen fog segíteni magányodon. A közösség nem ismeret, a közösség: isteni létforma. Döntést igényel, majd állhatatosságot és kitartást. Az Ap.csel.2:42 szerint a tanítványok: "állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben..." Most, hogy vasárnaponként a Kálvin téren ismét szabaddá vált a személyes találkozás fontosnak láttuk, hogy ezzekel a gondolatokkal kezdjük el az előttünk álló időszakot.

U.i.:
Az elmúlt három vasárnap főleg a szabadban tartottuk a meglehetősen szabad alkalmakat, pünkösdöt pedig mindannyian Hollókőn töltöttük egy 3 napos táborban – az áll a hosszú hallgatás hátterében.

Ahogyan engem elküldött az Atya (Juhász István)

"Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak."

(Jn 20,21-23)

Az evangélium legfontosabb üzenete: Krisztusban bűnbocsánatot nyerhetsz!
Ahogyan ezt az Atyától látta, ugyanúgy küldi el Jézus is a tanítványokat,  ugyanúgy gondoskodik róla, hogy a Lélek erejével - és ne a saját erejükkel menjenek, mint ő, és a feladatuk is bizony ugyanaz: hirdetni Isten megbocsájtását!

 

Pozicionálás (helyezkedés) keresztyén módra – Ezékiás élete 3. (Szabó Zoltán)

A "felfuvalkodás" vagy a "dicsekedés" szavakat hallva hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek olyan "világi" tulajdonságok, amelyek a hívő embereket meg sem érintik.

Így lenne?

Azt gondolom kevés olyan ember van akiben egyáltalán nem él az a törekvés, hogy "reflektorfénybe" állítsa magát – akár csak azzal, hogy az Úr áldásainak méltatása közben teret ad annak, hogy az emberek szívében az ő irányába fogalmazódjon meg elismerés. Innen pedig már csak egy lépésre van a bensőnkben megfogant felfuvalkodottságnak teret adó külső "dicsekvés", ami tűnhet akár nagyon szelleminek (hiszen az Úr áldásaival dicsekszünk), a valóságban mégsem több, mint a közöttünk sokszor emlegetett pozicionálás (helyezkedés) keresztyén módra... Pálnak a II. Korinthus 11. részében megfogalmazott "dicsekedése" egy egészen más értelmezést ad a szó valódi tartalmának...

Tövis, azaz miért nem hallgatsz meg Uram? (Juhász István)

Az életünkben megjelenő krízisek olykor  következményei az Istenkövetésnek. Ennek során pedig kikerülhetetlenül ott fogunk állni Isten előtt, szembesülve azzal, hogy van a fennálló helyzetről elképzelésünk, tervünk, de amikor Istenhez kiáltunk - mert már megértettük, hogy csak Ő a segítség -, úgy tűnik nincs válasz. Pedig az ige arra bátorít, hogy "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! ..." (Zsolt 50:15)

Nem az igékkel van baj, és nem a kiáltásunkkal van gond, hanem hogy minden krízisben,  mindig körümény között csak az Istené a helyes megoldás. 

Erre a felismérésre jut el Pál apostol is.

"... Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem."

(2Kor 12,7-8) 

Podbean App

Play this podcast on Podbean App