Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Pótszerek (Juhász István)

"Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek." (Jer 7:10)  kiáltja Jeremiás próféta a templomba özönlő tömegnek, akik az őszinte istentisztelet helyett láthatóan megelégednek a rutinszerű áldozatbemutatással.

Pótszer vagy pótcselekvés lehet - mondhatnánk ennek kapcsán - bármi, amit az Istennel való személyes közösség, az igaz istentiszelet helyére állítunk.

Vajon vannak-e nekünk, keresztényeknek is ilyen pótszereink?

Közös éneklés 2021. szeptember 18-án

A szeptemberi öröméneklés hangfelvétele.

Amikor a pillangószárny rebbenése lavinát indít el – Manassé élete 2. (Szabó Zoltán)

Közel fél éves szünet után visszatértünk a Királyok történeteihez. Manassé élete fordulópont volt Júda eljövendő sorsára nézve. A Királyok könyvének szerzője kizárólag gonosz cselekedeteiről ír, míg a Krónikák könyve – miközben ezekről az istentelen tettekről hasonló módon számol be – Manassé megtéréséről is megemlékezik. A történelmi emlékezetből pedig mintha kitörlődött volna ez a megtérés: nevét hallva a "gonosz király" archetípusa sejlik föl előttünk. Vajon miért nem kap hangsúlyt Manassé megtérése a Királyok könyvében? Biztos választ nyilván NEM adhatunk rá, de mintha Isten Lelke szívünkre szeretné helyezni azt a tanulságot, hogy megvan a gonoszságnak az a mélypontja (a matematikában ezt nevezik inflexiós pontnak), amelyen túl visszafordíthatatlan károkkal kell szembenéznie nemcsak a királynak, de Júda egész népének is.

Emlékeztek a pletyka káros hatásáról szóló népmesére? Könnyű szétszórni egy véka tollat a templom tornyából, összeszedegetni viszont a lehetetlenséggel határos. Ilyen lehet a mi életünk is, ha nem vigyázunk: időnként a kis tévedések is lavinát indíthatanak el. "Azért ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket..."

”A bölcsesség kezdete az Úrnak a félelme (Juhász István)

Jól ismert ige a Példabeszédek 9:10: "A bölcsesség kezdete az ÚR félelme, és a Szentnek ismerete ad értelmet." De, mi az, hogy bölcsesség? És pontosan minek is a kezdete? És mi az az istenfélelem? Juhász István ezekről osztotta meg gondolatait: A bölcsesség nagyon is gyakorlati. És az istenfélelem sem elméleti. Gyakorlatban és tettekben nyilvánul meg. Az Isten létének a tudata még nem vezet istenfélelemhez. Az ördögök is tudnak róla, de ez a tudat számukra csak rettegéshez vezet. Márpedig az istenfélelemben nincsen rettegés, mert "a szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben." (I. János 4:18.)

”Annyi a világ, amennyit beletöltesz” (!!?) – a 121. Zsoltár (Szabó Zoltán)

"Annyi a világ, amennyit beletöltesz"... Még nyáron kapott meg ez az óriásplakátokon szereplő szlogen. No, nem a nagyon is evilági tartalma miatt, hanem azért, mert olyan valódi igazságokra emlékeztetett, amik keresztény üzenetet hordoznak mindennapi harcainkat illetően.

Az elmúlt vasárnap a 121. Zsoltár kapcsán ezekről emlékeztünk meg. "(Szemeimet a hegyekre emelem.) Honnan jő az én segítségem?" – kérdezi Dávid. Valóban: honnan és kitől várod, kitől várjuk a segítséget? Istentől, vagy a tartalékaidtól? Istenből  annyi a tied, amennyit beengedsz a szívedbe! Erejéből annyi a tied, amennyivel élsz. Gondviseléséből annyi, amennyivel számolsz. Szabadításából annyi, amilyen mértékben szabadnak tartod magad.

Isten az Ő Fiában a menny teljes tárházát elérhetővé tette, és noha a menny valóban készen áll, gondoskodni a szükségleteinkről, mégsem tesz semmit a hitünk nélkül, mert – bármily nehéz is ez a testünk számára – számolnunk kell azzal, hogy hitünk aktivizálja a menny lépéseit. Egyszóval: "Az (Isten) világból valóban annyi a tied, amennyi betölt téged..."

Kicsoda valójában, és honnan van a gonosz? (Juhász István)

"Sh'ma Jiszraél, Adonáj Elohénu Adonáj Echád - Halljad, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! (V. Mózes 6:4.) Az izraeliták életében központi szerepet betöltő ima, nem is annyira ima, mint inkább hitvallás. Hitvallás arról, hogy Istenen kívűl NINCS más Úr. De akkor kicsoda valójában, és honnan van a gonosz?

Hogyan gondolkodunk mi az Istenről? Úgy, mint az izraeliták, vagy időnként hajlunk a dualizmusra, a két pólus egyenrangú kezelésére? Pedig érdemes tisztázni, hogy a gonosz is csak teremtmény: fellázadt teremtmény, de CSAK teremtmény, nem pedig valamifajta "ellenisten". Minden hatalma ellenére sincs egy "súlycsoportban" az egyedüli Istennel. Ezt vallja meg a "Sh'má Jiszrael" – és Habakuk próféta dillemája nyomán erről emlékezett meg az elmúlt alkalommal Juhász István is.

 

Áron szakálla és az Élet áradása – Úrvacsora (Szabó Zoltán)

Az elmúlt vasárnap Úrvacsorai alkalomra gyűltünk össze. Érteni véljük ugyan Jézus parancsát: "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre", ám beszélgetéseinkben mégis gyakran előjön, hogy igazi jelentőségét és mélységét nem igen értjük. Nem hiába ír arról Pál, hogy "rész szerint van bennünk az ismeret..." Ennek a rész szerinti ismeretnek lehet az egyik alkotóeleme a 133. zsoltár – az, amelyik az Áron szakálláról és a Hermon harmatjáról szól...

Hogyan vethet fényt Dávidnak ez a zsoltára az Úrvacsorára? Ezt kerestük ez alkalommal is mind az igehírdetésben, mind pedig a gyakorlati közösségben.

Podbean App

Play this podcast on Podbean App