Dávid Zsolt

Eleve elrendelés és/vagy(?) szabad akarat? Meglehetősen nehéz kérdés nem csak a kezdő hívők, de a már régóta Istennel járók számára is. Dávid Zsolt erről a hívő társadalmat évezredek óta foglalkoztató kérdésről osztott meg olyan igerészeket, amelyek segíthetnek bennünket gondolataink rendezésében.

Néhány napja a 32. és 51. zsoltárokat alapul véve Dávid Zsolt tette fel azokat a kérdéseket, amelyekre nem könnyű választ találni: "Miért olyan nehéz elfogadni, hogy hibázunk, vétkezünk?" Ő három alapvető dolgot sorolt föl: "1.) Az ember nem akarja elismerni a romlottságát, 2.) nem akarja elismerni, hogy segítségre van szüksége, és 3.) nem akarja hordozni a tetteinek a következményeit, mert fél a büntetéstől. Egyszóval: büszke." A fő gondolat pedig ez volt: "Istent jobban érdekli az, amit gondolsz arról, amit tettél, mint az, amit tettél!" (és hogy mit teszel azután...)

"A hitedet nem a Vörös–tenger fogja megpróbálni, hanem az óriások az Ígéret földjén..." – kezdte Dávid Zsolt az igehirdetést. És valóban elképesztő, hogy milyen ereje van a szavaknak. Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne a nehézségeket, hanem az Isten igéjét, és az Ő erejét tartsuk a szemünk előtt. Nem mindegy, hogy kinek a szavára hallgatunk, és minek adunk hitelt.

"A vörös tehén hamva – és a lelkiismeretünk nyugalma – erről fogok ma beszélni", kezdte a mondanivalóját Dávid Zsolt. Ritkán találkozok ennél frappánsabb címmel, és végigkövetve az üzenetet mindannyian éreztük, hogy a bevezető figyelemfelkeltő mondata nagyon is jól lefedte a mondanivalót. Érdemes végighallgatni...

Mindannyiunk által jól ismert és kedvelt ének a "Fenségednél nincs vonzóbb a földön." A refrénje különösen sokatmondó: "Csak nézlek és csodállak, és tiszta szívből áldlak." Dávid Zsolt arról beszélt, hogy de jó is lenne, ha állandó összhang állna fenn az így kimondott szó és a megélt élet között. Ha felénk nem hangozna el az a szemrehányás, amelyet Jézus az efézusi gyülekezet felé fogalmaz meg: "De az a panaszom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad. Emlékezz vissza azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, különben hamar eljövök ellened, és ha nem térsz meg, kimozdítom gyertyatartódat a helyéből." De vajon mi az első szeretet...?

Közel két hete Dávid Zsolt egy olyan témát vett elő, amely minden ismertsége mellett mindig új. Az imádságról, imádkozásról beszélt. Az Istennel való kapcsolattartásnak arról a formájáról, amelyet mindannyian régóta gyakorolunk, mégis gyerekeknek számítunk... Az ima ritkán válik kétoldalú komunikációvá, a legtöbbször megszokott sémáink alapján közelítünk a "miért"-ekhez – "hogyan"-okhoz – "mikor"-okhoz".

Isten eljárását illetően is szuverén Úr! Egyiptomban különválasztotta a jót a rossztól – az Ő népét az egyiptomiaktól: az egyiket büntette, a másikat védte. Később a pusztában az elégedetlenkedés megbüntetésére az egész népre ráengedte a kígyókat, és nem tett különbséget aközött, hogy ki volt ténylegesen elégedetlen és ki nem. (4.Mózes 21.4-10) Az eredményt tekintve a különbség az egyén reagálásában mutatkozott meg: aki felnézett a szabadulásként készített rézkígyóra az megmenekült.Háború vesz körül minket - és kétségtelenül sok hívőt is, aki Ukrajnában éli életét. De Isten hű, és megtarthatja ma is azokat, akik feltekintenek RÁ! Dávid Zsolt arról beszélt, hogy van fontosabb annál, hogy élünk, vagy halunk! A fontos az, hogy rendben legyen a kapcsolatunk az Istennel!

Úgy tűnik Istennek fontos, hogy olyankor, amikor meg akar erősíteni valamit, többször is szívünkre helyezzen bizonyos kérdéseket. Alig egy hónapja hangzott el a 121. Zsoltár nagy kérdése: "Honnan jő a te segítséged." Az elmúlt vasárnap pedig Dávid Zsolti osztotta meg a gondolatait elsősorban Jób könyve kapcsán arról a kérdésről, hogy "Honnan jön a te vígasztalásod". Az időzítés azért volt szembetűnő, mert Zsolti, aki az elmúlt hetekben éppen Covid miatt betegeskedett nem tudott erről az igehírdetésről...Szinte keresztény sztereotipiává vált a gondolat, hogy minden rossz az ördögtől jön (lásd a mai járványhelyzetet is), Istentől pedig semmi rossz nem jöhet: "Minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről jön..." (JAKAB 1.) – idézzük mi is gyakran. De mi van olyankor, amikor mégis valami rossz történik veled? Mivel magyarázod? Azzal, hogy Isten "elszunyókált", vagy éppen "félre nézett"? Ilyen helyzetekben miben fogsz vígasztalást találni?...

Korunk divatos kifejezése a "politikai korrektség". A világ ez alatt a mindenfajta magatartás elfogadását és tiszteletét érti. A Szentlélek ugyanakkor nem próbál meg "politikailag korrekt" lenni. Úgy mutatja be Istent, amilyan Ő a valóságban. És igaz ugyan, hogy Isten minden tulajdonsága tökéletes, de ezzel együtt az is igaz, hogy nem minden tulajdonsága kellemes a mi számunkra. Az Ő neve ez: "Könyörülök, akin könyörülők és irgalmazok, akinek irgalmazok" (Róma 9.)

Dávid Zsolti a 23. Zsoltárról beszélt. Arról, hogy az ezekben az időkben élő ember számára a "halál árnyékának völgye" a mindennapok nagyon is húsbavágó tapasztalata, ám Isten gyermekei még ezekben a napokban sem félnek, mert az Isten velünk van, az Ő "botja és vesszeje vígasztalnak" bennünket.