”Elég néked az én kegyelmem” (Juhász István)

A 2. Kor. 12.9  versében Pál megújuló kérésére Isten így válaszol: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem." Mit jelent ez? Semmiképpen nem passzivitást. Az ilyen bizonyság arról szól, hogy teret akarok adni Krisztusnak, elismerem, hogy én gyenge és erőtlen vagyok, de Ő nagy. Sokkal több ez, mint a "szent passzivitás", amikor mindent kiengedek a kezemből, mondván "majd csak csinál valamit az Úr". Ez egy nagyon is aktív állapot, amit ugyanakkor még sem tesz tönkre az ember, aki időnként átesik a túlsó végletbe: megindul, és hajlamos tenni sok mindent az Úr nevében – az Úr nélkül...