Ne keményítsétek meg szíveteket! (Juhász István)

"Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában, hol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet."

(Zsolt 95,6-8)

Miért óvja a zsoltáros isten népét a szívük megkeményítésétől? Mit jelent és mi a következménye? Mi a megkeményedés útja, hogyan teszi ezt ember és az Isten? És végül: miért beszél erről éppen ez a zsoltár?