Őrhelyemre állok... (Juhász István)

Habakuk próféta igen rövid könyvecskéje szemléletesen végigkíséri a hívő ember jellegzetes életútját, vívódását, ahogyan forrófejú, gyakran Isten irányában is szemrehányást megfogalmazó "zöldfülű" hívőből bölcs, érett kereszténnyé válik, aki már teljes bizonyossággal tud vallást tenni arról, hogy életét nem a körülötte – a mi esetünkben: körülöttünk – zajló politikai és gazdasági események határozzák meg. Ráébred arra, hogy az egyetlen amit tehet ez: "Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám." Egyedül ez a bizalom vezethet ahhoz a belső bizonyossághoz, hogy: "De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok szabadító Istenemben."