Élő víz folyamai... Jn 7:38

Gyakran  – és értetlenül – csodálkozok rá arra az óriási szakadékra, amit Ézsaiáson keresztül jelent ki az Isten: "Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, így szól az Úr!" Egyre azon tűnődök, hogy vajon miért olyan nehéz először rátalálni, azután pedig járni – mégpedig hitben (nem pedig az azonnal látható eredményekben bízva)  járni – az Isten országának útján!Jézus erre az útra szerette volna a tanítványok lábát is ráállítani – mennybe meneteléig nem túl sok látható sikerrel – és ezt az utat tanítgatja nekünk is. Bár lenne türelmünk okoskodás, és azonnali értelemkeresés helyett "szelídséggel fogadni a beoltott igét" és személyesen Jézusra figyelve várni, "amíg felkél a szívünkben a hajnalcsillag"!

A Gal.5.1. szerint "Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan és ne engedjétek magatokat ismét a szolgaság igájába fogni."Az Édenkertben Ádám szabad volt a bűntől – számára ismeretlen volt a bűn. Úgy is mondhatjuk, hogy képes volt nem vétkezni. A bűneset után azonban már nem volt képes nem vétkezni. Márpedig, ahogyan Jézus mondta, "aki bűnt cselekszik az a bűn szolgája." Ezért akkora érték az a szabadság, amit Krisztus hozott. Teljességgel megszabadította az Övéit a bűn hatalmától, így az Övéi ismét képesek NEM vétkezni.

Mi csak végletekben tudjuk élni az érzelmi életünket. Időnként arról beszélünk, hogy a padlón vagyunk és nagyon rossz a kapcsolatunk az Istennel: Nem tudunk imádkozni, nem érdekel a Biblia, nem akarunk közösségbe járni. Máskor meg éppen arról számolunk be, hogy már napok, vagy hetek óta a föld fölött lebegünk: élvezzük az Úr közelségét, és ott is akarunk maradni (Lásd: Péter és a három sátor esete) Aztán leszállunk a „megdicsőülés hegyéről” és ismét elkeseredünk, hogy a völgyben megoldhatatlannak tűnő feladatokkal küzdenek a társaink, és rájövünk, hogy a mi életünk sem több, vagy jobb az övékénél. (Lásd: Illést elkeseredése pillanatában: „Elég! Most, ó, Uram, vedd el a lelkemet, mert nem vagyok jobb atyáimnál!”)De vajon mennyire megbízhatók ezek a helyzetértékelések?

Júdás meglehetősen komor hangvételű, nehezen értelmezhető levelét ritkán olvassuk. Pedig ebben található az a felszólítás, ami mintha kikerült volna a mai – sok tekintetben kényelmessé vált – kereszténység látómezejéből. "Tusakodjatok a hitért, ami egyszer s mindenkorra a szenteknek adatott." Ha Krisztusban mindent megnyertünk, sőt a harcainkat is Ő vívja, úgy van-e még létjogosultsága a hitért való küzdés gondolatának? Egyáltalán, milyen hitről beszél az apostol?

Időnként úgy érezhetjük, hogy a cselekvési szabadságunktól fosztanak meg az olyan igék, mint a Róma 14.21., amelyben Pál azt tanácsolja, hogy "Jó tehát nem enni húst és nem inni bort, sem semmi olyat, amiben a te testvéred megütközik." Az lenne tehát a normális – tesszük fel a kérdést –, hogy szolgai módon vegyem figyelembe a "megütközés" szóval visszaélő, valójában pedig csak "zsarnokoskodni" akaró testvérem kívánságait? Kell-e, lehet-e fogcsikorgatva alkalmazkodni?Jó ha látjuk, hogy az alkalmazkodás nem kötelező, az minden esetben szabad akaratból és a másik iránt érzett tiszta szeretetből fakad – és sosincs haszon faktora. A "jobb nem tenni" egyszerű, tanács – de NEM kényszer! A megfelelési kényszer mögött ugyanakkor gyakori motiváló erő a haszon (erkölcsi, anyagi) és gyakran jár együtt gúzsba kötött cselekvéssel és FÉLELEMMEL.

Különös korokat élünk. Miközben Isten azért hívott el bennünket, hogy személyesen ismerjük meg az Ő Krisztusát, addig mi meglepően könnyen feláldozzuk ezt Tőle származó a természetes belső igényt, és engedjük, hogy mások határozzák meg azt, hogy hogyan kellene látnunk, hinnünk, éreznünk. Nem véletlenül figyelmeztet Pál, hogy "senki tőletek a győzelmi pálmát el ne vegye, aki alázatoskodásban és az angyalok tiszteletében tetszeleg, látomásaival eltelve, és test szerinti gondolkozással ok nélkül felfuvalkodik..." (Kol. 2.16.)

A szemrehányás romboló ereje sokkal nagyobb, mintsem gondolnánk. Ezért figyelmeztet Jézus, Sirák fia ily módon: "Fiam! Ne toldd meg a jótettet szemrehányással, és ne fűzz bántó, rossz szót semmilyen adományodhoz. Nemde a harmat enyhíti a hőséget!? Így a szép szó jobb még az ajándéknál is." (Sirák, 18:15-16.) Ha van valami, ami kontraproduktív, akkor a szemrehányás bizonyosan az. A kívánt célt elérni ezzel az eszközzel nem lehet, megbántást szerezni viszont annál inkább. Ezért "amit te nem szeretsz, azt másnak se tedd!" (Tóbiás 4:15.) "Legyetek azért tökéletesek, miképpen a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Máté 5.48.). Ő az, aki "felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak" (Máté 5.45.), és aki "mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja," amit kér (Jakab 1.5.).

Mozgalmas nyarunk volt, és elnézést kérünk, hogy gyakran nem tudtuk feltölteni az eseményeket a NET-re. Július közepén eljöttünk a FÉK közösségi terméből és új helyet kerestünk. Isten a Don Bosco közösségi Házba vezetett bennünket, ahol az első eseményünk egy házasságkötés volt augusztus 13-án. A következő hét már Vajtán ért bennünket, és csak 27-én kezdtük el a rendszeres összejöveteleket az új helyünkön, Óbudán. Az azóta eltelt időből most három igehirdetést szeretnék feltölteni3.) végül szeptember 17-én az előítéletről, a személyválogatásról és a mindezekből fakadó ítélkezésről volt szó, valamint arról, hogy hol érhető tetten az az ősi késztetés, hogy részrehajlók legyünk? 

Mozgalmas nyarunk volt, és elnézést kérünk, hogy gyakran nem tudtuk feltölteni az eseményeket a NET-re. Július közepén eljöttünk a FÉK közösségi terméből és új helyet kerestünk. Isten a Don Bosco közösségi Házba vezetett bennünket, ahol az első eseményünk egy házasságkötés volt augusztus 13-án. A következő hét már Vajtán ért bennünket, és csak 27-én kezdtük el a rendszeres összejöveteleket az új helyünkön, Óbudán. Az azóta eltelt időből most három igehirdetést szeretnék feltölteni2.) szeptember 3-án Juhász István beszélt az evangélium reménységéről a Kolossé 1:19-23. alapján. Kicsoda Jézus? Kinek tartjuk őt? és kell-e rajta kívül még valami plusz?

Mozgalmas nyarunk volt, és elnézést kérünk, hogy gyakran nem tudtuk feltölteni az eseményeket a NET-re. Július közepén eljöttünk a FÉK közösségi terméből és új helyet kerestünk. Isten a Don Bosco közösségi Házba vezetett bennünket, ahol az első eseményünk egy házasságkötés volt augusztus 13-án. A következő hét már Vajtán ért bennünket, és csak 27-én kezdtük el a rendszeres összejöveteleket az új helyünkön, Óbudán. Az azóta eltelt időből most három igehirdetést szeretnék feltölteni1.)  augusztus 27-én – még a vajtai téma hatása alatt – beszéltem a Biblia állandóan vissza-visszatérő buzdításához: "kérj, keress, kiálts". Miért kell ez a sok felszólítás?