Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Tövis, azaz miért nem hallgatsz meg Uram? (Juhász István)

Az életünkben megjelenő krízisek olykor  következményei az Istenkövetésnek. Ennek során pedig kikerülhetetlenül ott fogunk állni Isten előtt, szembesülve azzal, hogy van a fennálló helyzetről elképzelésünk, tervünk, de amikor Istenhez kiáltunk - mert már megértettük, hogy csak Ő a segítség -, úgy tűnik nincs válasz. Pedig az ige arra bátorít, hogy "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! ..." (Zsolt 50:15)

Nem az igékkel van baj, és nem a kiáltásunkkal van gond, hanem hogy minden krízisben,  mindig körümény között csak az Istené a helyes megoldás. 

Erre a felismérésre jut el Pál apostol is.

"... Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem."

(2Kor 12,7-8) 

Béke, csapdák, egység – Ezékiás élete 2. (Szabó Zoltán)

Ritka, hogy az Íge többször is hangsúlyozza, hogy valaki minden útjában azt cselekedte, ami "jó, igaz és helyes volt az Istene, az Úr előtt." Ezékiás az egyik ilyen kivétel. "Minden munkában [...] Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt." Mind e mellett az Íge azt is érzékelteti, hogy politikáját tekintve ő sem volt tökéletes. A béke esztendeiben – talán éppen a béke megőrzésének és tartóssá tételének szándékától hajtva – Egyiptom felé tett lépéseket, amit az asszír uralkodó megtorló hadjárattal "jutalmazott".

Tévedett? Igen! De jó vezető volt! A diktatúrát elutasító, mások véleményét is figyelembe vevő uralma alatt mégis olyan egység kovácsolódott a nép és ő közötte, hogy a megpróbáltatás idején egy emberként sorakozott fel mögötte Júda. Sokat kell még nekünk is tanulnunk arról, hogy nem kell élnünk mindazzal a lehetőséggel, ami látómezőnkbe kerül – akkor sem, ha a cél nemes, és mások megmenekedését kívánjuk szolgálni vele. Nagyobb része leginkább csak csapda. Megőrizni sem tudjuk egymást a saját fejünk szerint...

A feltámadás jogi alapja (Juhász István)

"De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, 
mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt."

(ApCsel 2,24)

Miért volt LEHETELEN?

Megverhették, kivégezhették és megölhették az Ember Fiát - de a halálnak lehetetlen volt őt fogva tartania.

A mennyben egy kozmikus méretű per zajlik. Ebben a kozmikus perben Isten igaznak bizonyította a világ által vádolt és kivégzett Jézust azáltal, hogy feltámasztotta a halálból,  aki ilyen módon tehát ártatlannak bizonyult és győzött, és az ószövetségi igazakhoz hasonlóan (Énok, Illés) őt sem látjuk többé, mert az Atyához ment.  (Jn 16,10)

Jézus feltámadása  egyszerre bizonyítéka annak, hogy ő igaz (azaz nem-bűnös), és válik a hitünk rendíthetetlen fundamentumává azáltal, hogy hisszük: a mi bűneink eltöröltettek és isten minket igaznak nyilvánított, azért mert Ő:

 "... halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért."

(Róm 4,25)

 

 

A Virágvasárnap két arca (Szabó Zoltán)

Mi jut eszetekbe Virágvasárnapról? Felhőtlen boldogság? Királyvárás? Eufória és Hozsianna? – vagy a Jeruzsálem felett síró Jézus, aki az ünneplő tömeg között is magányos, hiszen egyedül ő tudja, ő érzi át a rá váró események súlyát? Az általános keresztény kultúrában Jézus utolsó hetének a története a pólusok felrajzolásában merül ki: a lelkesedés a mély gyásszal, majd a megújult örömmel váltakozik. Ezen érzelmi hullámzások között egyedül Jézus marad eltökélt és nyugodt. Ő nem sodródik az árral. Nem engedi, hogy erőt vegyen rajta magányosság, a csüggedés; mindvégig szilárdan Atyja akaratában horgonyozva halad előre, és szolgál.

Ilyen életre hív bennünket is az Atya. Olyan emberekké formál, akiket nem sodornak az érzelmek hullámai, akik nem engedik, hogy elhatalmasodjon rajtuk a magányosság, a keserűség és a csüggedés érzése. OLyan emberek, akik világméretű próbák között is szogálnak és szolgálnak mindhalálig...

Elizeus elhívása (Marian József)

Marian Józsi Elizeus Illés általi elhívásának példáján keresztül több nagyon fontos dologra mutatott rá. Olyan dolgokra, amelyek kell, hogy ma is meghatárózóak legyenek mindazok számára akit Isten munkára hív.

1.)  Elizeus komolyan veszi a megszólítást, noha elhívásának pillanatában még NEM tudja, hogy próféta–utódja lesz Illésnek.
2.)  Azzal, hogy levágja az ökreit és tüzifát hasogat a járomból azt szemlélteti, hogy kész felégetni MINDEN HIDAT maga mögött, ami a régi életéhez kötné.
3.)  Nagy különbség van az ÖNJELÖLT és az ÖNKÉNTES szolga között. Az előbbi a testből, míg az utóbbi az Isten elhívására adott szabad akaratból táplálkozik!

Kövess engem (Juhász István)

"Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!"

(Lk 9,23)

Van egy terve az ÉN-emnek az életemre vonatkozóan - és van egy terve az Istennek is. Ez a kettő itt és most - akár ebben az órában - keresztezik egymást.
Mit kezdek vele?

Ha eldöntöttem hogy követem Krisztust, akkor csak egyet tudok mondani: 
"Legyen meg a te akaratod"

Pál imája (Juhász István)

"Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;
és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön."

(Ef 1,15-19) 

Miért imádkozik Pál? Vajon mi az az alap, ami erre készteti?

Az ima ténye is arra figyelmeztet, hogy bár hitre jutottunk és az Isten bennünk  megjelenő szeretete mások felé megnyilvánuló szeretetre indít, de van tere az Isten munkájának bennünk.

Egyedül Isten Lelke képes "leleplezni" hogy kicsoda Ő, azaz hogy megismerjük Őt.

Podbean App

Play this podcast on Podbean App