Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Őrhelyemre állok… (Juhász István)

Habakuk próféta igen rövid könyvecskéje szemléletesen végigkíséri a hívő ember jellegzetes életútját, vívódását, ahogyan forrófejú, gyakran Isten irányában is szemrehányást megfogalmazó "zöldfülű" hívőből bölcs, érett kereszténnyé válik, aki már teljes bizonyossággal tud vallást tenni arról, hogy életét nem a körülötte – a mi esetünkben: körülöttünk – zajló politikai és gazdasági események határozzák meg. Ráébred arra, hogy az egyetlen amit tehet ez: "Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek, hogy lássam, mit szól hozzám." Egyedül ez a bizalom vezethet ahhoz a belső bizonyossághoz, hogy: "De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok szabadító Istenemben."

”A győztesek arcáról mennyei fény ragyog” (Juhász István)

"A győztesek arcáról mennyei fény ragyog"– énekeljük gyakran és bizakodunk abban, hogy egyszer – odaát - valóságot ölt a mondat tartalma. Juhász István a győztesekről a következő ígeszakaszokat idézte fel:

Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.
Aki győz, annak nem árt a második halál.
Aki győz,annak adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.
Aki győzés aki mindvégig megtartja az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon, hogy legeltesse őket vasvesszővel, és mint cserépedényeket, úgy fogja összetörni, amint én is hatalmat kaptam az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot.
Aki győz, azt fehér ruhába öltöztetik, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, és felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. 
Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.

”Én vagyok a juhok ajtaja” (Juhász István)

Jól ismert rész János evangéliumának 10. része a Jó Pásztorról. J. István egészen különös vetületeit tárta föl az ígerésznek, amely elsősorban  a kapcsolatokról szól: A pásztor-juh kapcsolatról, a fiú-atya kapcsolatról, de benne van a tanítvány-mester kapcsolat is. Ezen túl szóba kerültek azok a nem maguktól értetődő kérdések is, hogy mit is jelent az, hogy "én vagyok a juhok ajtaja", hogyan választották szét a különböző nyájakhoz tartozó juhokat, és miben különbözik a régiek pásztorlási gyakorlata a mai pásztorlásról. (Jó kérdés persze az is, hogy ez hogyan vetül ki a mai gyülekezetekre...?)

Neveden szólítottalak, enyém vagy! (Juhász István)

Jól ismert ige az Észaiás 43.1: "De most így szól az Úr, a te Teremtőd, Jákób, és a te Alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" Különösen a próbák idején érdemes felidézni magunkban azt az első bizonyosságot, ami akkor fogott el, amikor Isten ilyen módon szólított meg bennünket. Isten nem kevesebbet ígért, mintsem hogy a "most" az valóban most: vonatkozik életünk minden pillanatára, az örömteliekre éppúgy, mint a kevésbbé derűsekre. És ezt ismétli meg Jézus. amikor végső búcsúzásakor azt ígéri, hogy "én pedig veletek vagyok a világ végezetéig minden napon".

A próbatételek szerepe Isten tervében (Juhász István)

A próbatételek idejét éljük! – egyéni és gyülekezeti szinten egyaránt. Ezekben az időszakokban különösen fontos megemlékezni az isteni valóságnak arról a nézőpontjáról, amelyet az Íge vetít szemünk látóhatárára. Az I.Kor. 10.13-ban Pál így ír: "Nem emberi erőt meghaladó kísértés (a szó próbatételt, megpróbáltatást jelent) esett rajtatok, mert Isten hű, és ő nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd, hogy el tudjátok hordozni." Jakab pedig azzal bíztat, hogy "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe (próbatételekbe) estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. [...]  Boldog ember az, aki a kísértésben (próbatételben) kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek."

Ne aggodalmaskodjatok! (Juhász István)

Nem szokatlan, hogy Isten, amikor valamint a szívünkre akar helyezni, akkor többször és többek által küld üzenetet! Ez történt ezen a vasárnapon is. Isten ezúttal Juhász István szívére helyezte a Máté 6. egyik – két hete a Lukács evangéliumából elhangzott – fő üzenetét: NE AGGODALMASKODJATOK! István külön kiemelte, hogy Jézus – tőle nagyon szokatlan módon – számos érvveltámasztja alá a felszólítást, ezzel is hangsúlyt adva annak, hogy az érzelmi alapon bennünket megkörnyékező aggódásra miért nincs és nem is lehet semmilyen racionális indok. Az Istenben élő, Benne bízó embert az elmevizsgálódása is arról kell, hogy meggyőzze, hogy MINDEN RENDBEN VAN!

Mózes, a ”véren szerzett jegyes” (Juhász István)

Nem mindennapi történetet jegyez fel a II. Mózes 4. 24-26: Mózes küldetése szinte még el sem kezdődött, amikor Isten meg akarja őt ölni. Ezt érzékelve Cippóra lemetszi a fia előbőrét, és (erősen szemérmes fordításban) Mózes "lábához" érinti – majd elhangzanak ezek a titokzatos szavak: "Bizony, véren szerzett jegyesem vagy nekem!"

No, de mi lehet mindennek a jelentősége? Erre kereste a választ az elmúlt vasárnap Juhász István. Az igehírdetést ezúttal is kötetlen hangulatú, sok irányba kitekintő, izgalmas beszélgetés követte.

Podbean App

Play this podcast on Podbean App