"De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait,
mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt."
(ApCsel 2,24)
Miért volt LEHETELEN?
Megverhették, kivégezhették és megölhették az Ember Fiát - de a halálnak lehetetlen volt őt fogva tartania.
A mennyben egy kozmikus méretű per zajlik. Ebben a kozmikus perben Isten igaznak bizonyította a világ által vádolt és kivégzett Jézust azáltal, hogy feltámasztotta a halálból, aki ilyen módon tehát ártatlannak bizonyult és győzött, és az ószövetségi igazakhoz hasonlóan (Énok, Illés) őt sem látjuk többé, mert az Atyához ment. (Jn 16,10)
Jézus feltámadása egyszerre bizonyítéka annak, hogy ő igaz (azaz nem-bűnös), és válik a hitünk rendíthetetlen fundamentumává azáltal, hogy hisszük: a mi bűneink eltöröltettek és isten minket igaznak nyilvánított, azért mert Ő:
"... halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért."
(Róm 4,25)
"Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!"
(Lk 9,23)
Van egy terve az ÉN-emnek az életemre vonatkozóan - és van egy terve az Istennek is. Ez a kettő itt és most - akár ebben az órában - keresztezik egymást.
Mit kezdek vele?
Ha eldöntöttem hogy követem Krisztust, akkor csak egyet tudok mondani:
"Legyen meg a te akaratod"
"Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;
és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön."
(Ef 1,15-19)
Miért imádkozik Pál? Vajon mi az az alap, ami erre készteti?
Az ima ténye is arra figyelmeztet, hogy bár hitre jutottunk és az Isten bennünk megjelenő szeretete mások felé megnyilvánuló szeretetre indít, de van tere az Isten munkájának bennünk.
Egyedül Isten Lelke képes "leleplezni" hogy kicsoda Ő, azaz hogy megismerjük Őt.
"Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által" (1Pt 3,21)
Mit jelent a keresztség-bemerítkezés az apostol számára?
Keresztelő Jánosról mint követről és útkészítőről beszél Jézus. Vajon mivel több az újszövetségi bemerítkezés a Keresztelő János által hirdetett "megtérés keresztségétől"?
Mi a feladata világosságnak? Az, hogy lássunk és láthatóvá váljunk!
"Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség." (1Jn 1,5)
Az egyre idősödő János apostol még fél évszázad elteltével is azt hirdeti, amit Jézustól hallott: hogyan járhatunk a világosságban és milyen következményei lesznek ennek az életünkben. Arra tanít, hogy ha világosságban járunk, akkor közösségünk van az Istennel.
Reményik Sándor a "János Evangéliuma" című versében gyönyörűen mutatja be azt a látásbeli különbséget, ami a szinoptikusok és János apostol nézőpontja között húzódik: megláthatjuk a Karácsony csodáját alulnézetben majd felülnézetben egyaránt.
"Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre?" - hangzott el a napokban a kérdés.
Értjük-e hogy vajon miért tette, és hogy miért nem történhetett ez másként?
Tudjuk-e, miért a legnagyobb kijelentése a Bibliának, hogy "az Ige testté lett" (Jn 1,14)?
Pál a Timóteusnak írt második levele végén (2Tim 4,9-22) szókimondó, leplezetlen őszinteségel beszél barátjának a szükségeiről, miközben megérthetjük mi a reménysége a legnagyobb nyomorúságban.
Mindezek közepette pedig van bátorsága megfogalmazni a panaszát a társának és vele együtt az Istennek.
Panaszt, amit mi, mai keresztények már régen elfelejtettünk.
A panasz nem kap közvetlen választ. Egyszerűen csak lehetőséget ad arra, hogy kiöntsd a szíved legszorongatóbb érzéseit annak, akiben megbízol: a testvérednek és az Úrnak.
Vajon mi el merjük-e mondani ugyanezt?
