Nagyon pörgős, nagyon felgyorsult korunkban hajlamosakká váltunk arra, hogy kis energia befektetésse keressük a lehető legolcsóbb megoldásokat. Szeretnénk a dolgokat gyorsan letudni, hogy tovább nyargalhassunk a következő kihívás felé. Pedig mindennek ára van. Erre figyelmeztet az Efézus 5.13: "Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok." Az idők ugyanakkor nem csak gonoszak, de végesek is. Ezért figyelmeztet a prédikátor ily módon: "Ami kezed ügyébe kerül, vidd véghez erőd szerint, mert nem lesz cselekvés, megfontolás, tudás és bölcsesség a holtak hazájában, ahová mész". Ne keresd tehát a legolcsóbb megoldát...
Izgalmas, már-már megosztó kérdést vetett fel Juhász István a Filippi 3.3. alapján: Kik is tartoznak valójában az Istenhez? A válasz, ami ebből a versből kiviláglik így szól: "Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik lélekben szolgálunk Istennek, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk." Valóban Lélekben szolgálunk? ... Krisztus Jézusban dicsekszünk? ... Nem a testben (tartalékainkban) bizakodunk?
"Kiment a magvető"... jól ismert történet többek között a Lukács evangéliumából. Talán kevésbbé vesszük észre, hogy a vissza-vissza térő hangsúlyt Jézus arra helyezi, hogy "Vigyázzatok, hogyan hallgatjátok!" miért? Baj van a fülünkkel? Mit jelentenek Jézus rejtélyes szavai?
Kié a hatalom? Elismerjük-e, hogy valóban "... nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett." (Róm 13,1)?
Ennek fényében hogyan viszonyulunk a hatalomban lévő emberekhez? Mi a feladatunk az Ige fényében?
Lukács evangéliumának 16. fejezete egy meglehetősen talányos példabeszédet tartalmaz: a hamis sáfár történetét. Mitől hamis a hamis? És mégis miért eszes, ha hamis? Mi akkor most mit tegyünk? És hogyan? A történet első fele Gandalf szavait (Gyűrűk Ura) juttatta Juhász István eszébe, így ezekkel a kérdésekkel kezdett el foglalkozni még a pünkösdi táborban Hollókőn. Az elmúlt vasárnap pedig az ott – idő híján félbehagyott – gondolatokat folytatta.
"Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak."
(Jn 20,21-23)
Az evangélium legfontosabb üzenete: Krisztusban bűnbocsánatot nyerhetsz!
Ahogyan ezt az Atyától látta, ugyanúgy küldi el Jézus is a tanítványokat, ugyanúgy gondoskodik róla, hogy a Lélek erejével - és ne a saját erejükkel menjenek, mint ő, és a feladatuk is bizony ugyanaz: hirdetni Isten megbocsájtását!
Az életünkben megjelenő krízisek olykor következményei az Istenkövetésnek. Ennek során pedig kikerülhetetlenül ott fogunk állni Isten előtt, szembesülve azzal, hogy van a fennálló helyzetről elképzelésünk, tervünk, de amikor Istenhez kiáltunk - mert már megértettük, hogy csak Ő a segítség -, úgy tűnik nincs válasz. Pedig az ige arra bátorít, hogy "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! ..." (Zsolt 50:15)
Nem az igékkel van baj, és nem a kiáltásunkkal van gond, hanem hogy minden krízisben, mindig körümény között csak az Istené a helyes megoldás.
Erre a felismérésre jut el Pál apostol is.
"... Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem."
(2Kor 12,7-8)
