Lukács evangéliumának 16. fejezete egy meglehetősen talányos példabeszédet tartalmaz: a hamis sáfár történetét. Mitől hamis a hamis? És mégis miért eszes, ha hamis? Mi akkor most mit tegyünk? És hogyan? A történet első fele Gandalf szavait (Gyűrűk Ura) juttatta Juhász István eszébe, így ezekkel a kérdésekkel kezdett el foglalkozni még a pünkösdi táborban Hollókőn. Az elmúlt vasárnap pedig az ott – idő híján félbehagyott – gondolatokat folytatta.
"Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak."
(Jn 20,21-23)
Az evangélium legfontosabb üzenete: Krisztusban bűnbocsánatot nyerhetsz!
Ahogyan ezt az Atyától látta, ugyanúgy küldi el Jézus is a tanítványokat, ugyanúgy gondoskodik róla, hogy a Lélek erejével - és ne a saját erejükkel menjenek, mint ő, és a feladatuk is bizony ugyanaz: hirdetni Isten megbocsájtását!
Az életünkben megjelenő krízisek olykor következményei az Istenkövetésnek. Ennek során pedig kikerülhetetlenül ott fogunk állni Isten előtt, szembesülve azzal, hogy van a fennálló helyzetről elképzelésünk, tervünk, de amikor Istenhez kiáltunk - mert már megértettük, hogy csak Ő a segítség -, úgy tűnik nincs válasz. Pedig az ige arra bátorít, hogy "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! ..." (Zsolt 50:15)
Nem az igékkel van baj, és nem a kiáltásunkkal van gond, hanem hogy minden krízisben, mindig körümény között csak az Istené a helyes megoldás.
Erre a felismérésre jut el Pál apostol is.
"... Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem."
(2Kor 12,7-8)
"De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait,
mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt."
(ApCsel 2,24)
Miért volt LEHETELEN?
Megverhették, kivégezhették és megölhették az Ember Fiát - de a halálnak lehetetlen volt őt fogva tartania.
A mennyben egy kozmikus méretű per zajlik. Ebben a kozmikus perben Isten igaznak bizonyította a világ által vádolt és kivégzett Jézust azáltal, hogy feltámasztotta a halálból, aki ilyen módon tehát ártatlannak bizonyult és győzött, és az ószövetségi igazakhoz hasonlóan (Énok, Illés) őt sem látjuk többé, mert az Atyához ment. (Jn 16,10)
Jézus feltámadása egyszerre bizonyítéka annak, hogy ő igaz (azaz nem-bűnös), és válik a hitünk rendíthetetlen fundamentumává azáltal, hogy hisszük: a mi bűneink eltöröltettek és isten minket igaznak nyilvánított, azért mert Ő:
"... halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért."
(Róm 4,25)
"Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!"
(Lk 9,23)
Van egy terve az ÉN-emnek az életemre vonatkozóan - és van egy terve az Istennek is. Ez a kettő itt és most - akár ebben az órában - keresztezik egymást.
Mit kezdek vele?
Ha eldöntöttem hogy követem Krisztust, akkor csak egyet tudok mondani:
"Legyen meg a te akaratod"
"Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;
és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt; és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön."
(Ef 1,15-19)
Miért imádkozik Pál? Vajon mi az az alap, ami erre készteti?
Az ima ténye is arra figyelmeztet, hogy bár hitre jutottunk és az Isten bennünk megjelenő szeretete mások felé megnyilvánuló szeretetre indít, de van tere az Isten munkájának bennünk.
Egyedül Isten Lelke képes "leleplezni" hogy kicsoda Ő, azaz hogy megismerjük Őt.
"Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által" (1Pt 3,21)
Mit jelent a keresztség-bemerítkezés az apostol számára?
Keresztelő Jánosról mint követről és útkészítőről beszél Jézus. Vajon mivel több az újszövetségi bemerítkezés a Keresztelő János által hirdetett "megtérés keresztségétől"?
