Gyönyörű vasárnapot töltöttünk együtt Szentantalfán, olyan fajta közösségben, amiről sokáig csak álmodoztunk. Ezútal szétbontás nélkül, egyben teszem föl az együttlét anyagát, mert annak hangulatát talán így lehet a legjobban érzékelni. A közös dicsőítés után Kovács Feri beszélt arról, hogy vajon milyen jövő vár a keresztyénségre korunk megváltozott körülményei között. Ezt Popov Tommy folytatta, aki a mindannyiunkban gyakran felébredő keserűségről beszélt, majd a sort Marian Józsi zárta – a földi és mennyei állampolgárságról.
Húsvét olyan ünnep, amelyen már maga a megemlékezés örömmel tölt el bennünket. Először Popov Tommy beszélt arról, hogy a feltámadást megelőző csütörtökön Jézus "vágyva vágyott" arra, hogy utoljára még együtt vacsorázzon a tanítványokkkal. Akkor azt ígérte, hogy előre megy helyet készíteni – most pedig "vágyva vágyik" arra, hogy együtt legyen ismét az övéivel és megmutassa azokat a hajlékokat, amelyeket készített. (Tommy-ék építkeznek, és Tommy is már alig várta, hogy megmutathasa Zsaninak a kész otthont.)
Annak, aki nem "improvizáló alkat" nem könnyű az igehírdetésre való egy hetes készülés "eredményét" felcserélni egy spontán vallomással. Ez történt Popov Tommyval, aki talán éppen ezért tudott annyira őszintén és felüdítőleg beszélni arról mit is jelentenek az I. Korinthus 13. alábbi mondatai:
"Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok."
Isten mindig beszél, folyamatosan szól hozzád és hozzám. Miért nehéz mégis meghallani és reagálni arra, amit Ő üzen? Popov Tommy arról beszélt hogy a háttérben gyakran az áll, hogy mi a szokásaink és a kényelmünk rabjaivá váltunk. Jézus pedig arra hív fel, hogy vigyázzunk és imádkozzunk, hogy az ördög le ne győzhessen bennünket akár ezeken keresztül is. Ha egy éhes medve (az ördög)áll mögötted s rád támadni készül, miközben előtted egy fal tornyosul (a tested), csak abban az ígéretben bízhatsz, hogy Jézus idejében átdob egy kötelet az előtted tornyosuló falon, hogy kimenekülhess a veszélyből... Ehhez viszont figyelned kell!
Rendhagyó vasárnap van mögöttünk. Először egy imakérést tolmácsoltunk olyan valakiért, aki saját környezetében gyakran találkozik a démoni erők jelenlétével és ez az ő életére is hatással van. Ezután Vidákovics Máté tett bizonyságot arról a hitről, amit unokatestvére és annak férje életében tapasztalt annak kapcsán, hogy elveszítették koraszülött gyereküket. A délután nagyobb részében pedig Popov Tommy egy nagyon megható történet keretében beszélt arról, amit Jézus, "az idősebbik testvér" tett értünk "a fiatalabb testvér"-ekért. Az önmagát magyarázó történet felolvasása után beszélgetéssel, imádkozással és hálaadással telt el az idő.
Közösségünkben – de tapasztaltom szerint napjainkban szinte mindenütt, ahol Isten gyermekei összegyülekeznek – egyre nagyobb hangsúly helyeződik az Istennel való személyes kapcsolatra. Popov Tommy is ennek a kapcsolatnak mindennél fontosabb voltát hangsúlyozta. És való igaz, hogy ha csupán annyi időt töltenénk minden nap Isten jelenlétében, mint amennyi időt szánunk személyes kedvteléseinkre (sport, zene, szörfölés az interneten stb.) már hasznosabb lehetne az életünk Isten kezében.
Jóléti társadalomban élünk, így lassan észre sem vesszük mások valós szükségleteit. A szűkebb környezetünkben élő emberek is zömmel konszolidált háttérrel rendelkeznek, így kezdi jenetőségét veszíteni Jézus mondása, mely szerint: "Szegények pedig mindenkor lesznek ti közöttetek." Tommy erről a jelenségről beszélt. Sorra idézte azokat a verseket, amelyek arról szólnak, hogy mennyire fontos az Isten előtt a szükségletek kielégítése előtt nyitott, adakozásra készséges szív. Igaz ez lelki értelemben is. A kegyelem, amiben Isten részesített arra kell hogy indítson, hogy hasonló jóakarattal forduljunk mindazok felé, akik tartoznak nekünk.
