Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

Csak egy lépést mutass, s elég nekem! (Szabó Zoltán)

Tagadhatatlanul nagyon sokfélék vagyunk: együttérzők vagy racionálisak –, kezdeményezők, vagy halogatók –, vezetők, vagy vezethetők –, gyorsak, vagy lassúak stb. A gyorsak azzal küzdenek hogy ég a talpuk alatt a föld, viszket a tenyerük, hogy minél hamarabb munkába (Isten munkájába!) állhassanak. A lassúak meg attól szenvednek, hogy ők mindig csak kullognak az események után. Még a kínálkozó alkalmakat sem látják meg és egy idő után talán már nem is hisznek abban, hogy az események sodrában nekik bárhol is szerepük lehet. Egy dologban azonban közösek vagyunk: mindannyian nagyon nehezen állunk át az "elemi egységekre bontott lépésekben" való gondolkodásra. Arra, hogy a "Csak egy lépést mutass, s elég nekem"  ima nyomán átélt percről percre történő vezetés valóban elég legyen...

És bármily ellentmondásos ilyen emberek a keresztények is, márpedig az alkatunktól függetlenül mindannyian szeretnénk Istent JÓL szolgálni. Lehet-e harmóniát teremteni ezekben a kérdésekben? És vajon mi a(z egyik) kulcsa az alkattól független, "botlás nélküli" életnek? 

Az emberevő király – Jojákim élete (Szabó Zoltán)

Öt hónap után tértünk vissza Júda királyainak történelméhez. Jósiás minden tekintetben kiemelkedő, istenes uralkodását követően fiai (Joáház és Jójákim) ismét a nyomorba taszították az országot. Az események gyors egymásutánisága felveti a kérdést: hogyan viszonyuljunk ahhoz, ha életünk minden istenessége sem eredményez igazi változásokat sem a mikro- sem pedig a makró környezetben. Lehet úgy élni, hogy folyamatosan megkísért a "kár fáradni, hiszen én amúgy is haszontalan vagyok" gondolata?

Sámson: az ijesztően szokatlan, de egyben rémísztően tanulságos életút (Szabó Zoltán)

Sámson életére gondolva mindig háborog a lelkem: élettörténetének első fele hihetetlenül szokatlan (ilyen vad dolgokra – mint egy idegen házasság – is vezethet az Isten?). Második fele ugyanakkor egyszerűen rémísztő: ennyire gyorsen le tud téríteni bennünket az útról a rutin?, az a vélekedés, hogy mi jól ismerjük az Istent, és tudjuk mit kell tennünk. Az élettörténet különösen azért kavar fel, mert egészen éles kontúrokkal ragadja meg Pál apostol figyelmeztetésének a lényegét: "Ó, balgatag galaták, ki igézett meg titeket,  [...] Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” (Galata 3:1-3) Az igehírdetés az elmúlt vasárnap, a Baján élő tesvérek meglátogatásakor hangzott el.

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! (Szabó Zoltán)

Furcsa, ellentmondásos lények vagyunk mi emberek. Mert noha nehezen viseljük a próbákat, és elemi erővel vágyunk a megértésre, mégis amikor a mások szenvedéseit látva szeretnénk segélykezet nyújtani, időröl időre meghökkenünk azon, hogy mi magunk is mennyire esetlenül tudunk viselkedni a vigasztalást illetően. Vajon mi lehet a Vígasztalás titka – hogyan függ össze próbákkal, milyen személyes élményekből táplálkozik, és vajon lehet-e kellő érzékenységgel Isten szerinti vígaszt nyújtani – olyat amire már Ézsaiás (40.1-5) felszólít bennünket: "Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!"

Aggodalmaskodás, avagy a horgony hiánya

A világ szemünk előtt zajló változásai (látott dolgok) és a médiák híradásai (hallott dolgok) erősen befolyásolják nem csak az érzelmeinket, de próbára teszik hitünket is. Vajon miért annyira zsigeri válasz az ember – még a hívő ember – részéről is az aggódás. És vajon fel tud-e ez oldódni valamilyen módon? Mi lehet az aggódás mentesen megélt hétköznapok titka? És vajon be lehet-e tölteni Jézus parancsolatát: "ne aggodalmaskodjatok az életetek felől, hogy mit egyetek, sem a testetek felől, hogy mibe öltözködjetek."

 

Pünkösd 2022.06.04. Közösség sztereotípiák nélkül (Szabó Zoltán)

Pünkösd hétvégéjén három felejthetetlen napot töltöttünk együtt Orfűn. Közel hetven testvér Zalaegerszegről, Biatorbágyról, Sopronból, Szombathelyről, Paksról, Dunavecséről – és a Kálvin térről. :) Határozottan nem az volt a célunk, hogy keresztény "konferenciát" tartsunk Sokkal inkább motivált bennünket az a gondolat, hogy "a közösség célja maga a közösség". Éppen ezért a reggeli áhitatokon túl minden időt a személyes kapcsolatokban megélt közösségre szántunk. Kirándultunk, barlangtúrán vettünk részt, sárkányhajóztunk, tábortűz körül ültünk, vagy gondosan kevert csapatokba fejlődve közös társasjátékok során kerültünk közelebb egymáshoz – esténként pedig összegyűltünk Isten közös dicsőítésére.

Nagy a baj! –Jósiás élete 2. (Szabó Zoltán)

Nem tudom feltünt-e nektek, hogy amikor az Istent 10 éven át teljes szívvel kereső Jósiás reformjait követően – azok mintegy "mellékes" következményként – a templomot helyreállító munkások megtalálták Mózes törvénykönyvét, Jósiás azonnal kristálytisztán érzékelte hogy nagy a baj. Számomra az eseményeknek ez a sorrendje azt sugallja, hogy minél kitartóbban keressük az Istent, mi is annál tisztábban felismerjük az Ő szentségét, és ennek fényében kezd valós alternatívaként felsejleni előttünk az ÍTÉLET. Félek attól, hogy a mai pozitívista gondolkodású keresztény azért nem látja az ítéletet, mert NEM keresi teljes szívéből az Istent. Marad a „békesség és bővölködés” evangéliuma, a pozitív istenkép, amely elhomályosítja az értelmet, és elfedi a szem elől azt a VALÓSÁGOT, hogy kegyelme és szeretete mellett „a mi Istenünk megemésztő tűz”.

Podbean App

Play this podcast on Podbean App