Élő víz folyamai… Jn 7:38

Élő víz folyamai… Jn 7:38 header image 1

A “pillangó-szárny hatás” – Manassé élete (Szabó Zoltán)

A pillangó-szárny hatás egy olyan közismert elmélet, amely szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. Nos, minden túlzása ellenére, a gondolat arra a felelősségre figyelmeztet, amelyet hordozni kell mindenkinek, aki Isten embere. 

Több alkalommal is foglalkoztunk Ezékiással, Júda egyik legjobb királyával. Minden jósága ellenére azonban volt benne valami, amiről a Biblia is megemlékezik: felfuvalkodottá vált, dicsekedett, – és bizony nem volt mentes az önzéstől sem. Számunkra ezek nem tűnnek olyan súlyos hiányosságoknak, amik beárnyékolhatnák uralkodásának sikerességét... Mondhatnánk: alig több, mint egy "pillangó-szárny rebbenése"... És mégis felmerül a kérdés: lehet, hogy mindennek köze volt ahhoz, hogy fia, az alig 12 évesen trónrakerülő Manassé nem kért abból az Istenből, akit apja imádott, és vérengzése és bálványimádása okán Júda leggonoszabb királyaként vált ismerté?

"Milyennek kell tehát lennetek nektek szent életben és kegyességben, akik várjátok és siettetnétek az Isten napjának eljövetelét...?" teszi fel Péter apostol (2.Pét.3:12) a kérdést – és Ezékiás, valamint az apja példáját elutasító fiú, Manassé életét látva nem is tűnik annyira költőinek ez a kérdés felvetés!

a KÖZÖSSÉG mint krisztusi létforma (Szabó Zoltán)

Hosszú és tartalmas tanulmányokat lehetne írni a KÖZÖSSÉG előnyeiről, hibáiról, szerepéről stb. Ez az igehírdetés viszont nem erről szól! Mert ismerheted ugyan mindazt, amit ebben a témában ismerni lehet – de mindez nem szükségképpen fog segíteni magányodon. A közösség nem ismeret, a közösség: isteni létforma. Döntést igényel, majd állhatatosságot és kitartást. Az Ap.csel.2:42 szerint a tanítványok: "állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben..." Most, hogy vasárnaponként a Kálvin téren ismét szabaddá vált a személyes találkozás fontosnak láttuk, hogy ezzekel a gondolatokkal kezdjük el az előttünk álló időszakot.

U.i.:
Az elmúlt három vasárnap főleg a szabadban tartottuk a meglehetősen szabad alkalmakat, pünkösdöt pedig mindannyian Hollókőn töltöttük egy 3 napos táborban – az áll a hosszú hallgatás hátterében.

Pozicionálás (helyezkedés) keresztyén módra – Ezékiás élete 3. (Szabó Zoltán)

A "felfuvalkodás" vagy a "dicsekedés" szavakat hallva hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek olyan "világi" tulajdonságok, amelyek a hívő embereket meg sem érintik.

Így lenne?

Azt gondolom kevés olyan ember van akiben egyáltalán nem él az a törekvés, hogy "reflektorfénybe" állítsa magát – akár csak azzal, hogy az Úr áldásainak méltatása közben teret ad annak, hogy az emberek szívében az ő irányába fogalmazódjon meg elismerés. Innen pedig már csak egy lépésre van a bensőnkben megfogant felfuvalkodottságnak teret adó külső "dicsekvés", ami tűnhet akár nagyon szelleminek (hiszen az Úr áldásaival dicsekszünk), a valóságban mégsem több, mint a közöttünk sokszor emlegetett pozicionálás (helyezkedés) keresztyén módra... Pálnak a II. Korinthus 11. részében megfogalmazott "dicsekedése" egy egészen más értelmezést ad a szó valódi tartalmának...

Béke, csapdák, egység – Ezékiás élete 2. (Szabó Zoltán)

Ritka, hogy az Íge többször is hangsúlyozza, hogy valaki minden útjában azt cselekedte, ami "jó, igaz és helyes volt az Istene, az Úr előtt." Ezékiás az egyik ilyen kivétel. "Minden munkában [...] Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt." Mind e mellett az Íge azt is érzékelteti, hogy politikáját tekintve ő sem volt tökéletes. A béke esztendeiben – talán éppen a béke megőrzésének és tartóssá tételének szándékától hajtva – Egyiptom felé tett lépéseket, amit az asszír uralkodó megtorló hadjárattal "jutalmazott".

Tévedett? Igen! De jó vezető volt! A diktatúrát elutasító, mások véleményét is figyelembe vevő uralma alatt mégis olyan egység kovácsolódott a nép és ő közötte, hogy a megpróbáltatás idején egy emberként sorakozott fel mögötte Júda. Sokat kell még nekünk is tanulnunk arról, hogy nem kell élnünk mindazzal a lehetőséggel, ami látómezőnkbe kerül – akkor sem, ha a cél nemes, és mások megmenekedését kívánjuk szolgálni vele. Nagyobb része leginkább csak csapda. Megőrizni sem tudjuk egymást a saját fejünk szerint...

A Virágvasárnap két arca (Szabó Zoltán)

Mi jut eszetekbe Virágvasárnapról? Felhőtlen boldogság? Királyvárás? Eufória és Hozsianna? – vagy a Jeruzsálem felett síró Jézus, aki az ünneplő tömeg között is magányos, hiszen egyedül ő tudja, ő érzi át a rá váró események súlyát? Az általános keresztény kultúrában Jézus utolsó hetének a története a pólusok felrajzolásában merül ki: a lelkesedés a mély gyásszal, majd a megújult örömmel váltakozik. Ezen érzelmi hullámzások között egyedül Jézus marad eltökélt és nyugodt. Ő nem sodródik az árral. Nem engedi, hogy erőt vegyen rajta magányosság, a csüggedés; mindvégig szilárdan Atyja akaratában horgonyozva halad előre, és szolgál.

Ilyen életre hív bennünket is az Atya. Olyan emberekké formál, akiket nem sodornak az érzelmek hullámai, akik nem engedik, hogy elhatalmasodjon rajtuk a magányosság, a keserűség és a csüggedés érzése. OLyan emberek, akik világméretű próbák között is szogálnak és szolgálnak mindhalálig...

“Itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házanépén” – Ezékiás élete 1. (Szabó Zoltán)

Ezékiás jó király volt. A kettészakadt királyság uralkodói közül talán neki, Jósiásnak és Jóásnak szentel a legtöbb fejezetet az Íge – feltehetően azért, mert mindhárom király arra törekedett, hogy helyreállítsák az igaz istentiszteletet. Ezékiás  „Csak az ÚRban, Izráel Istenében bízott” A krónikás szerint (31:20-21): „azt tette, ami jó, igaz és helyes volt Istene, az ÚR előtt. Minden munkában [...] Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt.” Mi, ebből a történelmi távlatból már nem érzékeljük, hogy ez mennyire nem magától értetődő magatartás egy olyan helyzetben amelyben a hitetlenség és a ROSSZ döntések váltak megszokottá. Az a ROSSZ, ami amúgy is az emberi természet sajátossága. Nyilván neki is meg kellett küzdeni ezzel a helyzettel, ahogyan mi nekünk is meg kell küzdenünk azzal, hogy ebben a mai, ugyancsak Isten nélküli világban hozzunk jó és mások számára is hasznos döntéseket. Ez ellen küzdeni egyénenként sem könnyű, hát még hordozva a példamutatás és késztetés felelősségét. Bennünket is egyedül az Úr segíthet meg abban, hogy szolgálatunk fókuszában tartsuk az igaz istentiszteletet!

Kérdezd meg az URat – akár a koronavírus kapcsán is! (Szabó Zoltán)

Isten szól. Szava hallható, akarata megismerhető. Az a vágya, hogy meghalljuk Őt nagyobb és „kisebb” kérdéseinkben egyaránt. A gond mindig velünk van! Akarjuk-e meghallani Őt? Érdekel-e az Ő hangja, vagy megelégszünk pótlékokkal?  Mondjuk, a helyi gyülekezet pásztorának, vagy a médiák képviselőinek a hangjával?

Amikor a Jelenések könyvében szinte monoton egymásutánban az hangzik el, hogy „akinek van füle hallja, hogy mit mond a lélek a gyülekezeteknek”, akkor vajon értjük-e, eszünkbe jut-e az, hogy Isten újból és újból hangsúlyt akar helyezni arra, hogy  nem elég a hallószervi egészség – a tény, hogy van füled – hanem kell hogy olyan fülünk legyen, amelyik meghallja az Isten szavát. Reagál az Ő közvetlen megszólítására. Mennyire szükség van arra, hogy halljuk őt, különösen amikor beteljesedni látjuk, hogy a "világ fejedelmei megfogyatkoznak a tanácsban"!

Podbean App

Play this podcast on Podbean App